NEHAZUGGY

A leckéztetéseknek ritkán van jó vége

Lázár Gergő | Március 20, Csütörtök | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 86,500 forint, még hiányzik 2,913,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanság Donald Trump és kedves jó barátja, Elon Musk el van foglalva az őket érő kritikákkal azért, mert az úgynevezett DOGE elég sok kérdéses döntést hozott, ezért kevesebbet hallani arról, hogy Trump miként szidalmazza korábbi európai partnereit, vagy beszél arról, hogy jó lenne megszállni bizonyos országokat, természetesen a saját érdekükben. Igen ám, de az európaiak nem felejtenek, ezért a korábban felvetett változások sora megindulhat annak ellenére is, hogy Trump mostanság visszafogott a fenyegetéseivel. Trump első körben kizárta, hogy az EU ott lehessen a tárgyalóasztalnál az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan, majd arról beszélt, hogy az EU egy gyenge szövetség, amely az Egyesült Államok kihasználására jött létre. Aztán jött JD Vance, Trump alelnöke, aki szépen kiosztotta az európai országokat és azt a látszatot keltette, mintha minimum ők találták volna fel a spanyol viaszt. Elképesztően nagyképű kijelentéseket tettek és hátba támadták korábbi partnereiket.

Ezt követően nem túl nagy meglepetésre az EU lépett és bejelentette egy, az Európa felfegyverzését megcélzó programját. Emiatt persze az amerikai kormány dörzsölhette a kezét, mert azt hihette, hogy majd biztosan amerikai rakétákat, helikoptereket és repülőket fog venni Lengyelországtól kezdve Franciaországon keresztül még akár Németország is. A gond csak az, hogy többen konkrétan átgondolják, hogy a korábbi szerződéseiket is megváltoztassák, mert egy ilyen amerikai kormány nem jelent semmiféle garanciát arra, hogy a fegyverek megvásárlását követően gondtalanul lehet majd azokat használni. Ugyan felmerült egy úgynevezett kill switch – egy olyan „kapcsoló” beélesítése, amely használhatatlanná teszi a megvásárolt eszközt – használata, de mint azt ez a Politico oldalán megjelent cikk is elmagyarázza, egyáltalán nem szükséges. Miért nem? Azért, mert ezeket az eszközöket frissíteni kell, töltényeket kell hozzájuk vásárolni, amely minden esetben a gyártótól függ, tehát ha valamilyen mondvacsinált okkal nem küldenének ilyeneket időben, akkor súlyos károkat okozhatnának bizonyos országok védelmében.

Persze erre lehet mondani, hogy soha sem tennének ilyet az európai partnereikkel az amerikaiak, de hát biztosak vagyunk ebben? Donald Trump mindent bizonyított mostanság, csak azt nem, hogy lehet hinni a szavában. Leugatta Vologyimir Zelenszkijt a Fehér Házban, majd sértettségében – amiért nem hagyta magát az ukrán elnök kvázi kirabolni – egyszerűen leállította a fegyverszállításokat és a titkosszolgálati információk áramlását Ukrajnába. Ennek következményeként – noha ezt nyilván nehéz bizonyítani – az oroszok visszafoglaltak egy korábban ukránok által ellenőrzött területet, ahol hadifoglyok ezreit ejtették. Trump tehát gond nélkül feláldozta honvédő katonák tucatjait – ki tudja hány halottja volt a harcoknak – azért, hogy ő nyerje meg a vitát. Ezek után tehát nem csoda az, ha az európai országok megpróbálnak inkább a kontinensen gyártott eszközökre támaszkodni. Nyilván nem hetek alatt fog megtörténni az, hogy az amerikai által évente milliárdokból fejlesztett fegyvereket lecserélik európai gyártók fegyvereire, de idővel teljesen átalakulhat a fegyvergyártás.

Elég egyértelműen kiderült az az elmúlt hónapokban, hogy Európa jobban teszi, ha a saját lábára áll és örökre elfelejti azt, hogy az Egyesült Államokra támaszkodjon. Jelenleg – ez persze még változhat a jövőben – egy megbízhatatlan partner, akire nem számíthatunk. Európa képes lehet arra, hogy egy jóval erősebb közösséget hozzon létre és ne úgy tekintsenek rá, mint egy üdülőparadicsomra. Az EU több lakossal rendelkezik – pláne az európai kontinens – és ha képesek a különböző országok összefogni, akkor akár komolyabb gazdasági teljesítményre is képes lehet, mint az USA. Ez egy ébresztő lehet minden európai vezető számára, aki úgy gondolta, hogy ellébecolhatja az idejét Brüsszelben, hiszen úgysem lesz következménye annak, amit tesz. Amiatt persze szomorú vagyok, hogy fegyverkezésbe kell kezdenie a kontinensnek és emberek életét elvenni képes eszközök gyártására kell koncentrálnia, de jól láthatóan másként nem oldható meg a kontinens védelme. Sajnos a mai napig igaz az, hogy a legkomolyabb haderővel rendelkező országtól – vagy közösségtől – mindenki tart. Persze remélem, hogy a fegyverkezési versenyben legyártott eszközök soha nem kerülnek éles bevetésre, de ha eljutnánk oda, akkor nem szeretném azt, hogy az amerikai haderőre kelljen támaszkodnunk. Senki sem akar háborút, de azt sem, hogy egy háború kezdetekor üres kézzel álljon a harcmezőn.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!