NEHAZUGGY

Megalkuvásra nemigen lehet rendszerváltást építeni

Molnár Bálint | Március 19, Szerda | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy az lenni szokott Bátorságfalván, minden önjelölt utcai harcosok legkorruptabb miniszterelnöke, egyben az állampárt parlamenti képviselője természetesen nem adta az arcát és a szavazatát a dicstelen, szégyenletes, a 21. századra, Európára és a papíron még mindig (fene tudja, még meddig) uniós tagországként jegyzett Magyarországra nézve egyaránt rettenetesen kínos Stop Pride törvénynek a fideszes parlamenten való áterőltetéséhez. Rohamtempóban tolták át a gombnyomogató bátorak és bátorok által uralt parlamentben, mintha az életük múlna rajta. És hát lássuk be: politikai értelemben bizonyára sok múlik rajta az életükből, mint minden olyan sötét bugyrában a bolygónak, ahol a hatalomra került, jellemét és erkölcsi állapotát tekintve meglehetősen alultáplált vezető minden más mellett feljogosítja magát arra is, hogy az általa önkényesen definiált abnormalitás elleni harc élére álljon. Sokkal olcsóbb és kiskorúsított társadalmakban politikailag is sokkal kifizetődőbb, mint élhető, fejlődő országot építeni, ahol a társadalom kiröhögi és elhajtja a fenébe azokat, akik a jogaitól meg akarja fosztani, és egymás ellen hergeli a különböző társadalmi csoportokat.

Jólét helyett rabszolgamunkára épülő, rettegésre kondicionált társadalmakban nem az a truváj, hogy a kormány lemenedzsel egy sikeres oktatási reformot vagy emberhez méltó szinten működteti az országos vasúthálózatot, miközben nem kell minden leaszfaltozott zsákutcából propagandát gyártani, hanem hogy ki mindenkiről képes elhitetni a populációval, hogy az életére, a biztonságára, a gyerekei életére és biztonságára akar törni, ezektől a veszélyes ellenségektől pedig csak ő, a regnáló kormány tudja megvédeni. Szóval kellett ez a büdös jogtiprás, mint egy falat kenyér, mert kormányzás ahogy eddig se nagyon volt, úgy ezután még annyira se lesz, a gazdaság tüdőlövéstől hörög és az EU-ellenes szabadságharc oltárán nemigen lesz pénz lóvéra. Ugyan nem kezdeményeztek véleménynyilvánító szavazást arról, hogy akarják-e mimagyarok, és felhatalmazást adnak arra, hogy a korrupció kormánya inkább lemondjon az országnak járó sokmilliárdos uniós (helyreállítási) támogatásról azért, hogy ne kelljen semmit visszaépíteni abból a jogállamból, amit szándékosan romboltak le, arról szólnak a hírek, hogy a látszatcselekvés kormányának feje hazudott. Majdnem mindenben ez a bevett szokása, de abban is átverte az alattvalóit, hogy megígérte, minden uniós pénzt hazahoz (pedig Navracsics már hányszor hazahozta), ám minden jel arra utal, hogy a magyarok megkérdezése nélkül végképp veszni hagy 10 milliárd eurónyi uniós forrást. Márpedig mint tudjuk, ha nincs pénz, azaz nincs kenyér, akkor nincs más opció, mint a cirkusz.

Ezért aztán a beígért húsvéti nagytakarítás és poloskairtás jegyében az Országgyűlés 136 igen és 27 nem szavazattal elfogadta a Pride betiltását lehetővé tevő, a konszolidált putyinizmus bűzét árasztó fideszes előterjesztést. A dinasztia mindenható feje pedig több mint jelzésértékkel, ámde annál kiszámíthatóbb módon távol tartotta magát az egész botránytól. Saját bevallása szerint kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy ha már megrendelte ezt a förtelmes mocskot, akkor legalább adja hozzá a szétcsúszott ábrázatát és a szavazatát. Hanem 15 év után eszébe jutott, hogy az egészségüggyel való látszatfoglalkozás is pont ugyanúgy alkalmas a populista lájkvadászatra, mint a migránsozás, pololoskázás, genderwoke-ozás, úgyhogy kinevezett egy széles körben ismert gyermeksebészt, Kőnig Róbertet, azaz Kőnig dokit betegtájékoztatás és betegelégedettség fejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosnak. Miután az egészségügyi rendszer fejlesztésére, átalakítására, rendpárti maszatolás helyett netán érdemi reformjára nem futja, és nem is éri meg, legalább az elégedettség illúzióját próbáljuk meg előidézni, hátha az segít. Mint árrésstop az infláción.

A botrány ebben az egészben nem az, hogy a Momentum füstgyertyákkal tiltakozott, miközben Kocsisból kijött a benne egyáltalán nem mélyen alvó állat, midőn mártírkodva, olcsó szimpátiát kicsikarni akarva előadta, hogy a Covid-túlélő Bányai képviselő rosszul lett ezek miatt a bolsevik barmok miatt (rákaptak a dehumanizálás ízére, na) hanem a botrány az, hogy a saját alaptörvényüket is telibe szarva, senkivel semmiről nem egyeztetve, egyik nap benyújtották, másik nap megszavazták a szexuális kisebbségek jogfosztásáról szóló, kizárólag sötét, bűzölgő diktatúrákban elfogadottnak számító törvényjavaslatukat. A főzelékes emberük meg már az éjszaka leple alatt alá is írta. Ami alapvetően persze a Pride betiltását célozza, de valójában a gyülekezési szabadság teljesen indokolatlan, kizárólag politikai-hatalomtechnikai célú, hazug indokokra hivatkozó önkényes korlátozását jelenti. Akkor is, ha sokak szerint ezzel nem kell foglalkozni, ha sokak szerint az a helyes, hogy elfordítjuk a fejünket, mert minket nem érint, nem vagyunk mi buzik, nekünk ehhez semmi közünk. Aki ezzel áltatja magát, és abban reménykedik, hogy érte nem jön el a putyinizálódás útján előbb-utóbb révbe érő Orbán-rezsim szimbolikus fekete autója, aki szerint ez nem a magyar társadalom egésze ellen irányuló újabb merénylet, az nagyon csúnyán meg fog lepődni. Valószínűleg nem is olyan sokára.

Nekem egyáltalán nincs kedvem sokat foglalkoztatott politikai elemzők cinikus kimértségével elővezetni, hogy miért gumicsont ez és miért kockázatos (miért nem érdemes, miért politikai öngyilkosság, stb.) ebbe beleállni, pláne kiállni az aktuálisan jogfosztottak mellett. Nem azért, mert nem világos, hogy mire megy ki a játék, hanem éppen azért, mert nagyon is világos. Ezért nekem egyáltalán nem magától értetődő, hogy előjelek nélkül tudomásul vegyem, hogy a totális erkölcsi válságban lévő, saját alkalmatlanságát elfedni, megroggyant népszerűségét visszaszerezni kényszerülő, a választási vereség lehetőségét bármi áron elkerülni próbáló Orbán-párt ilyen módon találja ideálisnak mozgósítani a saját, valamiért konzervatívnak nevezett, valójában gyűlölködéssel fanatizálható választóit, egyben kifogni a szelet a szélsőséges szatellitpárt vitorlájából. Abban bízva, hogy a borítékolható tiltakozások arra jók, hogy az Európai Unió messze legkorruptabb miniszterelnöke már megint üldözöttnek, áldozatnak és mártírnak állíthassa be magát, és végtelenítve gyalázhassa az EU-t arra hivatkozva, hogy az ideológiai megfontolásból tartja vissza a pénzeket, nem azért, mert ő egy romlott, elvetemült, gátlástalan korrupt ember, akinek a hatalom nem eszköz az országa élhetővé tételére, hanem az egyetlen, mindenek felett álló cél.

Nem akarok megértő lenni a feketeöves hatalomtechnikusokkal, és azt magyarázni, hogy értem, hogy miért csinálják, milyen profin csinálják, hiszen egy európai jogállamban egy ilyen aggályos, büdös jogalkotási mizériával magára valamit is adó kormánypártnak bátorsága nem lenne előállni. Ezek meg úgy álltak elő vele, úgy gányoltak össze egy nagyon sokadik nettó pártpolitikai célú, a jogból csúfot űző szabályt, hogy közben pontosan tudják, hogy jogsértő és majd úgyis ki kell kukázni. Feltéve, hogy Magyarország még az Európai Unió tagja lesz néhány év múlva, amikor megszületnek azok a nemzetközi bírósági ítéletek, amelyek hatályon kívül helyezik ezt a törvényt.

Szerintem nem igaz, hogy a súlyos megélhetési válsághelyzetről csak akkor lehet beszélni, ha közben nem utasítjuk el hangosan és érthetően a gyülekezési törvény eme Európában párját ritkító meghágását.

És az sem igaz, hogy a pedofil kegyelmi botrány farvizén felemelkedett, immár legnagyobb ellenzéki párt vezetője bármit kockáztat azzal, hogy egyenesen kimondja: az alkotmányos jogok korlátozása, a melegek elleni gyűlöletkampány elfogadhatatlan, már csak azért is, mert innentől majd bármire rá lehet húzni, hogy veszélyezteti a gyerekek fejlődését. Ha pedig ez ma politikai kockázatnak minősül, mert majd az ún. kiábrándult, talán a Fidesz ellen szavazni hajlandó fideszesek megforgatják a szemüket, akkor forgassák csak nyugodtan. A saját frusztrációik és gyűlöletük által vezetett, mindenféle fóbiával megvert emberekkel kötött megalkuvó kompromisszumokra nem lehet semmilyen rendszerváltást építeni. 15 éve ezeknek az embereknek muzsikál az állampárt, őket szolgálja ki, az ő szintjükre zülleszti az egész társadalmat. Hogy lesz ebből a ragacsos gyűlöletből szeretet valaha is, ha nem állunk be azok mögé, akik ellen a gyűlöletet keltik?

Én nem akarok kormányra kerülni, de szerintem nem igaz, hogy nem lehet kimondani félreérthetetlenül – és ehhez még a betiltott Pride-ra se kell kimenni -, hogy felháborító és gyalázatos BÁRMELY kisebbséget célkeresztbe venni, üldözni, a jogaitól megfosztani, hiszen pont ez a lényeg: Putyin legjobb poloskaszakértő tanítványa, a moszkvai mestere kottája szerint százezrek célkeresztbe állításával próbálja elfedni saját alkalmatlanságát, korruptságát, azt, hogy semmit nem képes kezdeni a nem kis részben saját maga által előidézett gazdasági problémákkal. Ráadásul mindezt a gyerekeket maga előtt tolva, rájuk hivatkozva teszi, könyveket fóliáz, a négy fal közé száműzi az évi egy darab Pride-felvonulást, lemarja a szivárványzászlót a középületekről, hangulatot kelt a másság, a sokszínűség ellen, ezzel részéről le van tudva a gyermekvédelem, miközben a janicsárjai pedofil bűnsegédeket hagynak futni és annyira nem tudnak hibázni, hogy állami kitüntetést adnak (majd mikor kiderül, sietve visszavonják) olyanoknak, akiknek a molesztálási ügyében a mai napig nyomoz a rendőrség. Nem azért kell kiállni a melegek jogfosztása mellett, mert politikailag megéri, vagy nem éri meg, hanem mert aki azt ígéri, hogy ennek a jeges borzalomnak véget vet, az nem köthet kompromisszumot azzal, amivel szemben alternatívát akar nyújtani.

Címlapkép: A 26. Budapest Pride résztvevői vonulnak a Fővám téren 2021. július 24-én. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!