NEHAZUGGY

Magyarázkodnak

Tamás Róbert | Március 19, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek!

Mostanában olyasmire kényszerül a kormánypárt – vagy egyenesen a kormány egyes tagjai – amire régebben nem igazán akadt példa. Magyarázkodnak. Előfordult persze korábban is néhányszor, hogy valamelyik cseléd hülyeségeket beszélt, és ha ez akkora agy sületlenség volt, ami árthatott volna az imázsnak és nimbusznak – ami semmiképpen nem keverendő össze az imbuszkulccsal, már csak azért sem, mert annak értelme és haszna van. Mármint az imbusznak -, akkor jött egy jelentéktelenebb figura, például valamelyik propagandista, aki aztán jól megírta a propagandalapban, hogy nem is úgy volt, nem is azt mondta, nem is arra gondolt, csak az ellenség direkt félremagyarázta. Ha valamelyik magasabban posztoló nerenc – pláne kormánytag – mondott felháborító kreténséget, akkor pedig egyszerűen csak kussoltak és várták, hogy elüljön a vihar, elfelejtsék az emberek.

Ahogy fárad a rezsim és egyre nehezebb egyben tartani a tákolmányt, úgy fárad a propagandagyár is. Mondjuk ez nem éppen újkeletű, lényegében akkor kezdődött el a folyamat, amikor Finkelstein a pokol valamelyik bugyrában landolt. Egy darabig még vitte a Habony-műveket a lendület, megéltek az örökségből, amit a feketeöves gyűlöletgyáros Finkelstein hátrahagyott, de új ötletek, pláne hatékony új ötletek már nem nagyon születtek. Így elfáradt, elkopott, végül nevetségessé vált a propagandagépezet, pedig idő közben Rogánnal is kiegészült. Most hirtelen két vezető politikus is kénytelen magyarázkodni nyilvánosan elhangzott szavai miatt. Az egyikük nem más, mint az ország többségi tulajdonosa, a szétesőfélben lévő politikai zseni és látnok, a Brüsszel ostromára és elfoglalásra készülő világpolitikai tényező, más szóval Orbán Viktor. Neki (és udvaroncainak) ugye azért kellett magyarázkodnia, mert poloskának nevezte a fél országot. Most az az indok, hogy nem is úgy volt, direkt félremagyarázzák a Kedves Vezető építő jellegű kritikáját, mert ő egyedül csak Magyar Péterre értette a poloskát. Azt sem azért, mert állathoz hasonlítja, hanem mert ez a gúnyneve – itt jegyzem meg, azt a gúnynevet a Rogán-Habony manufaktúrában tervezték és csak a pártpropaganda terjeszti -, amiért lehallgatta a feleségét.

Itt mindjárt fékezzünk is le egy kicsit, mert zavar támadt az agytekervényeimben. Én úgy tudom, hogy Magyar Péter telefonnal vett fel valami kósza beszélgetést asszonypajtással. Aki lehallgatta a másikat, az Magyar barátnője volt, aki tíz óránál is hosszabb anyagot adott árt a propagandagyárnak. Szóval ha valakit poloskának nevezünk – de nem nevezünk így senkit, mert emberek vagyunk – akkor ez a megnevezés Vogel Evelint illeti. Aki ráadásul semmit nem ért el az akciójával azon kívül, hogy a fél ország köp egyet a neve hallatán. Ez mondjuk még nem is annyira nagy baj, de a Fidesz sem ért el semmit a felvételekkel, pedig valószínűleg nagy reményeket fűztek hozzá. Aztán rajtuk kívül élő embert nem érdekelt a dolog. Kínos.

Szóval most ezt a poloskázást magyarázza a magyar miniszterek elnöke – és persze a pártsajtó -, de amit Orbán Viktor az ünnepi hergelés során elmondott, azt szándékosan sem lehetett félreérteni. Ez még le sem csengett, máris – még aznap, tehát március 15-én – jött Lázár János azzal a remek ötlettel, hogy függetlenedni kell az Európai Uniótól. Ezt sokan – nem véletlenül – úgy értelmezték, hogy a kormány megpróbálja kivinni az országot – vagy egy adott pillanatban majd meg fogja próbálni kivinni az országot – az Európai Unióból. Most aztán megy a szokásos magyarázkodás, hogy nem is azt mondta, nem is úgy gondolta. Hanemhogy az lebegett az ő lelki szemei előtt, hogy szabadságharcolni kell Brüsszellel, függetlenedni kell tőle, közben pedig el kell foglalni a belga fővárost és belülről meg kell változtatni. Ezzel azonban van néhány probléma. Például az, hogy az Európai Unió egy közösség, melynek vannak szabályai. Van egy közös értékrend, és vannak bizonyos tagállami hatáskörök, melyekről vagy lemondtak a tagállamok, vagy vállalták, hogy részben korlátozottak lesznek a lehetőségeik, mert igazodniuk kell az uniós elvárásokhoz. Ezek a dolgok a csatlakozás előtt is világosak voltak, a csatlakozni kívánó országok pedig elfogadták ezeket a feltételeket. Magyarország is.

Ha egy közösséget – főként olyan, különféle szokásokkal, nyelvvel, kultúrával rendelkező, sokszínű közösséget – hoznak létre az emberek – ám ez igaz az állatvilágban is -, akkor annak a közösségnek a tagjai alkalmazkodnak egymáshoz. Kölcsönösen. A közösség minden tagja lemond valamiről annak érdekében, hogy működőképes legyen a dolog, és végül többet profitáljon, mint amennyiről lemondott. Igaz ez a legkisebb közösségtől – párkapcsolat – kezdve a családokon át mindenhol és mindenkire. Gondoljunk csak bele, hogy országlakóként is egy csomó mindenben korlátozva van a szabad akaratunk! Hogy mást ne mondjak, nem mehetünk szembe a forgalommal az autópályán és nem előzhetünk kanyarban. Ugyanis nincsen jogunk mások biztonságát veszélyeztetni. Ahogy egy párkapcsolatnak, családnak, lakóközösségnek, településnek, országnak is vannak szabályai, úgy az Európai Uniónak is vannak. Pont. Igen nagy – és erősen beteges – önbizalom kell ahhoz, hogy az Európai Unió legcsóróbb, legpocsékabbul teljesítő, a leghülyébb hozzá nem értőkből verbuvált kormány által szétbarmolt, szétlopott, széthazudott ország kleptokrata miniszterelnöke akarja megmondani a többi, lényegesen jobban teljesítő, a polgárai számára sokkal jobb életet biztosító országnak, hogy azok mit és hogyan csináljanak. Ez működik Magyarországon, a NER-ben, a magyar kormányban és az Orbán-családban, de máshol nem. Ideje beletörődni.

Jó ébredezést, szép napot kívánok! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!