NEHAZUGGY

Ennek semmi köze sincs a vallásszabadsághoz

Lázár Gergő | Március 19, Szerda | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Egy elgondolkodtató történet 2025 Magyarországáról. Állítólag ez egy keresztény ország, ahol a vallásszabadság mint alapjog létezik. Napról napra halljuk, hogy milyen borzalmas keresztényüldözés van a világban. Én ma a saját országom repülőterén, magyar állampolgárként lettem megsértve a vallásszabadságomban. Ezt nem fogja leadni egyik híradó sem, de mindenki vonja le a következtetést” – írja közösségi oldalán Kulcsár Dávid, a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház káplánja, akit meglehetősen különös választás elé állítottak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.

Három lehetőséget kínáltak fel neki. Megissza, kidobják vagy kiöntik a nála lévő szenteltvizet.

A pap úgy döntött, hogy megissza a szenteltvizet.”

A fenti sorok több fideszes propagandalapban is megjelentek, de olyan nagy megrökönyödést nem váltottak ki, szeretném azt hinni, hogy még maguk a propagandisták is egyetértenek abban, hogy a szabály az szabály, az mindenkire egyformán vonatkozik. Tudom, hogy tévedek, ugyanis a káplán ugyan már agyához kapott és eltávolította a Facebook-bejegyzését, ám ez nem tántorította el attól a propagandalapokat, hogy továbbra is a vallásszabadság megsértéséről beszéljenek. Véleményem szerint ilyen nyilvánvalóan nem történt, mivel a folyadékra vonatkozó reptéri szabálynak semmi köze nincs a valláshoz, hiszen semmiféle folyadékot nem vihet fel az ember a repülőre, amely 100 milliliternél több. Ez egy olyan szabály, amelyet egy terrortámadást követően hoztak és amely elviekben nagyobb biztonságot jelent az utasoknak. Véleményem szerint ez egy baromság – ugyanúgy, ahogy a mobiltelefonok repülési módra váltása -, de mivel ez a szabály, ezért én is betartom. Például beviszem az üres flakont és megtöltöm a repülőtéren. Civilizáltabb helyeken nem kell bemenni a repülőtér mosdójába – ahol egyébként valamiért mindig ihatatlan víz folyik a csapokból, még nem jöttem rá, hogy miért -, hanem vannak ivókutak, ahol ezeket fel lehet tölteni.

Nem tudom miként lehet sima csapvízből szentelt vizet varázsolni, de vélhetően úgy, hogy egy pap megszenteli, tehát lehet, hogy ezt Kulcsár Dávid is megtehette volna. Soha nem titkoltam, hogy nem vagyok vallásos ember, ezért lehet, hogy nem ennyire egyszerű ez a történet, de csak ki lehet bírni szenteltvíz nélkül a repülőn pár órát, nem? Vagy ha valakinek szüksége van erre, akkor feladott poggyászban magával viheti, vagy kiönti 100 milliliteres flakonokba. Semmi, de tényleg semmi köze nincs a vallásszabadsághoz ennek a történetnek, sőt még a budapesti reptér biztonsági személyzetéhez sem. Noha én sem kedvelem túlzottan az ott dolgozó emberek egy részét (tisztelet a kivételeknek), akik igencsak tapló stílusban kezelik az utazóközönséget, de jelen esetben igazuk volt. A szabály az szabály, amelyet vagy betart az ember, vagy nem utazik a repülőn.

Mindenkinek lehet vallásos meggyőződése és hihet, amiben csak szeretne, de a szabályok mindenkire vonatkoznak, akár keresztény, akár zsidó, akár muzulmán. Nem értem, hogy miért kell állandóan holmi mondvacsinált baromságokkal védekezni. Egy keresztény embernek nincs több joga, mint egy nem keresztény embernek, hiszen egy pap is lehet terrorista, nem? Értem, hogy elviekben „szent” emberekről van itt szó, de azért ha valami, hát a bűncselekmények árnyéka azért erőteljesen rávetül a keresztény egyház(ak)ra már évszázadok óta. Lehet, hogy pont nem a terrorizmus az, ami miatt sűrűn kerülnek az újságok címlapjára, de egyetlen ember sem kivétel a szabályok betartása alól. Persze a papoknak vannak bizonyos előjogaik, mivel a nekik gyónó egyének titkait nem kötelesek elmondani még a hatóságoknak sem, ami akár azt is jelentheti, hogy valaki bevall akár bűncselekményeket – vagy ne adj isten gyilkosságokat -, de a pap nem köteles ezt követően értesíteni a hatóságokat. Úgy vélem, hogy ez már egyébként is bőven túl sok privilégium, amivel én soha nem értettem egyet.

Lehet persze, hogy papíron keresztény országról beszélünk, de manapság már ez sem igaz. A legutóbbi népszámláláskor kiderült, hogy kisebbségbe kerültek a keresztények Magyarországon, ami többek között a kormány és az egyház között köttetett paktum eredménye. Szerintem egy vallásos ember nem azért megy a templomba, hogy Orbán Viktor nagyszerűségéről halljon, és nem azért fizet adót, hogy egyes egyházmegyék stadiont és éttermet építsenek, hanem azért, mert Isten igéjére kíváncsi. Sokan viszont rádöbbentek arra, hogy ehhez nincs szükségük az egyházakra, hiszen Isten nem ezeken keresztül üzen. Ugyan közvetítők is lehetnének, de ezen munkájukat sokan hátra hagyták és a kormány szócsövévé váltak. Ebből pedig sokaknak elege lett, mint ahogy abból is, hogy egyesek úgy vélik, nekik plusz jogaik vannak csak azért, mert hisznek Istenben. A valóság viszont az, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben csak akar, de ezért még nem jár plusz pont. Azt tanácsolnám tehát a szóban forgó káplánnak, hogy legközelebb fussa át a reptéri szabályokat és tartsa be őket. Az esetének ugyanis az égvilágon semmi köze sincs a vallásszabadsághoz. A propagandistáknak nem tanácsolok semmit, teljesen felesleges.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!