NEHAZUGGY

Nekifutásból, teli rüszttel, szándékosan, előre megfontolt aljassággal

Vogronics András | Március 18, Kedd | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 109,700 forint, még hiányzik 2,890,300 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ágyi, vízi, mezei, erdei, városi, falusi poloskák, szevasztok!

Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így.

Hát persze, hogy hazudik, torzít, megmásít, hülyének néz és mellébeszél. De ezt tudjuk, csak azok nem tudják, akiknek ő mondja meg, hogy mikor és mitől boldogok. Mert boldogok ők, a lelki szegények, milyen igaza volt a názáreti hercegnek. Csak az a baj, hogy ezek a narancssárga ködben tapogatózó honfitársaink sok esetben elszívják azok elől a boldogsághormont, akik szintén boldogok szeretnének lenni, csak nem ezen, nem ilyen áron. Elnézve az ún. nemzeti ünnepről készült videós összefoglalókat, amelyeket a különböző áttelelt médiumok, független hírportálok poloskái készítettek az Orbán-egyház egyes tagjairól, a szemgolyóim a homloküregembe csapódtak a látottatoktól, a hangom meg fennakadt a hallottaktól, azoktól, akiket meg lehetett csodálni ezeken a felvételeken. Az szerintem leszögezhető, hogy a megszólaltatottak külcsíne és belbecsének megnyilvánulási formái alapján is simán megkülönböztethető már egy laikusnak is az, hogy ki melyik oldalhoz vagy táborhoz tartozik.

A szellemi nívó, a kommunikációs készség tekintetében tapasztalható éles kontraszt egyenesen mellbevágó. Senkit nem akarok degradálni, nem vagyok én elborult miniszterelnök, de az, hogy az úgynevezett nemzeti oldalon milyen mélyen van a szint, az számomra egészen döbbenetes. Eddig sem volt szívderítő a helyzet, de az az érzésem, hogy mostanra felgyorsult a folyamat: drámai gyorsasággal kerül egyre mélyebbre az intellektus, az alapvető gondolkodási, érvelési séma. Hogy annyira sikerült őket összezavarnia a Rogán-központnak, hogy azt sem tudják, hogy ki kivel van, hogy mi miért történik, vagy hogy egyáltalán ki éppen az ellenség. Ez annak is köszönhető, hogy lakókocsis országjárás ide vagy oda, Gyurcsány lényegében megszűnt létezni. Mert ugye eddig a vele való riogatással, a fene tudja, hány kétharmada elmúlt nyócévvel simán el lehetett mindent maszatolni. A Gyurcsányt démonizáló jól bevált panelek, klisék helyét nem a szakpolitikai viták, hanem az ukránok szidása, Brüsszel gyalázása és Brüsszel Poloska Peti állandó mocskolása vette át.

Ezt magyarázta bele a mi admirális generálisunk abba a Szálasit is megszégyenítő, a modernkori magyar történelemben minden vörös vonalat átlépő dehumanizálásába, amit öblösen előadott a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a gondosan megválogatott sütőtőkszinű vallásos közösségnek. Szerintem ne unjuk meg máris, idézzük fel még egyszer, szóról szóra, és ha esetleg valaki úgy olvasná, ahogy őfényessége azt utólag magyarázni próbálja, akkor legyen kedves feltenni a kezét! Köszönöm. Mint Júdás írja, azért poloska, mert titokban felvételt készített a volt feleségéről, Varga Juditról, aki, mint tudjuk, a Völner-Schadl ügy hátteréről beszélt. Az utólagos harmatgyenge, átlátszó magyarázkodásával szemben a következőt mondta (via miniszterelnokseg.hu):

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket… Rajtuk a skarlátbetű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket. Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra. Mert fényesebb a láncnál a kard.”

Jó, azt tudjuk, hogy ő soha nem vetemedne ilyesmire, meg a névelőkkel és személyes névmásokkal is hadilábon áll, de szerintem itt többes számban vartyog, és nem egyes számban. És nem csak az ominózus poloskás résznél, hanem végig. Mint ahogy korábban sem csak Horn Gyulára mondta, hogy pufajkás, hanem a fél nemzetre. Többes számban. Mint ahogy nem csak egyes politikusokra kiabálja rá, hogy sorosista, hanem mindenkire, aki hupililát okád tőle. Ja, és hazaáruló sem csupán Gyurcsány volt egyedül, hanem mindenki, aki nem úgy gondolja, ahogyan ő. Szóval csak a szokásos gyáva és illiberális gondolkodásmód, ami magyarra fordítva annyit tesz: sunyi módon hülyének nézni mindenkit. Vagy legalábbis, akit lehet. És mondhatta volna két nap elteltével, hogy bocsánat, ez félrement, vagy elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam, vagy őszintén sajnálom, hogy véletlenül az ítéletet olvastam fel, nem a vádat. De nem, ez nem fordulhatott elő, mert akkor az nem is ő lenne. Ő felhúzta a narancssárga stoplis cipőjét, és nekifutásból, teli rüszttel, szándékosan, előre megfontolt aljassággal rúgta hasba azokat, akik soha nem kértek belőle, és akik már nem kérnek belőle. Vagyis hagyján, hogy elmaradt a bocsánatkérés, de egyenesen odament a földön fekvő, védekezni nem tudó virtuális közösséghez, és még jól meg is rugdosta őket.

Köszönjük szépen, miniszterelnök úr! Nem is vártunk tőled mást, ez te magad vagy, a magából kifordult, hatalommániás csaló, akinek a lopott szajrén kívül semmi más nincs a tarsolyában, mint a kétségbeesett kapálódzás, hogy megtarthassa azt, amiről azt hitte, hogy örökké fog tartani: a hatalmat. Nem vagyok benne olyan biztos. Ezért baráti jóindulattal azt javaslom azoknak, akik még mindig okkersárgát pisilnek a gyönyörtől, miközben ezt a dehumanizáló, rossz minőségű embert éltetik és ajnározzák, hogy ennél a megállónál szálljanak, le, mert a következőnél már késő lesz. Késő lesz bánkódni, és nem segít a sírás, hogy én nem tudtam, nem gondoltam, de nézd már, minket is csak becsapott. Nem. Mára ezt az alakot követni, mellette kiállni, egyenesen bűn és még annál is súlyosabb: a haza elárulása. A hazát nem tudja olyasvalaki eladni, akinél nincs ott a haza kulcsa és tulajdoni lapja, akinek nincs a kezében hatalom, pláne nem rendelkezik olyan teljhatalommal, amilyennel ezek. A hazát és az abban élő magyar embereket csak és kizárólag Júdás tudja elárulni, és meg is tette már rég, csak megint mellébeszél. Az ilyen kaucsukgerincű embereknek Kun Béla, Rákosi, Szálasi és Gerő mellett a helyük, sehol máshol.

Bocsánat, azt ígértem, hogy Magyar Péter és a TISZA rendezvényéről is írni fogok, de most úgy döntöttem, felesleges. Aki látta, hallotta, annak nem kell magyarázni az ott elhangzottakat. Azok magukért beszéltek, mint ahogy az ott megjelent közönség is. Nincs min és kin gondolkodni, cselekedni kell, ébernek kell lenni, és vigyázó szemünket Belgrád felé fordítani. Forró a hangulat és forró a talaj ezeknek a lúdtalpas lábai alatt, nem véletlenül fenyegetőzik és próbál meg mindenkit elbizonytalanítani a dinasztia feje. Soha nem volt ennyire jó az irány, ezt a 15-i beszéde hűen tükrözi. Bajban van, ezért retteg. Nem alaptalanul, megdolgozott érte. Mostantól lesz a legveszélyesebb, mert nem tudja kezelni a helyzetet. Ilyenkor jön el az erőszak pillanata a hatalom részéről, amit az olyasfajta szintlépő provokáció előz meg, amit szombaton hallhattunk. Úgyhogy lesz ez még így se, mindenki vigyázzon magára!

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!