NEHAZUGGY

És még csak most fog igazán belelendülni

Vogronics András | Március 15, Szombat | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 752,420 forint, még hiányzik 2,247,580 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az ember azt gondolná, hogy egy idő után már nem hasad tovább. Nem a faszt nem, ez nem, hogy hasad, hanem egyenesen reped és recseg ropog ezek alatt, meg a szar hazug dumájuk alatt. És a 12 pontjáról és a ma délelőtti ünnepi krákogásáról egy szót sem fogok ejteni. Csak már dőlne össze a picsába, mert lassan 16. éve azért csak tartja magát.

Arról szeretnék szólni majd a végén pár szót, hogy mielőtt ma ünnepileg kiőrjöngte volna magát, és lepoloskázott volna egy rakás magyar embert, tegnap megint betrappolt a tőlünk ellopott közrádió páncélozott épületébe, és előadta magát a saját tágra nyílt fülű hallgatóságára, mert azokon kívül szerintem a lőtéri kutya nem kíváncsi arra, hogy miket hazudozik és vetít rendszeresen minden hét péntekén, az éppen aktuális helyzetet meglovagolva és azt a saját mocskos pillanatnyi érdekeihez hajlítva. Azt a virtuális lovat, ami egy éve ilyenkor megbokrosodott a segge alatt és nem tudja megzabolázni, bármennyire is azon van ő meg a stábja. Mert ő ugye a döglött dakota lovához szokott, amire akkor száll fel, és amiről akkor mászik le, amikor kedve tarja, ám a helyzet igencsak megváltozott.

De még mielőtt én is belelovalnám magam a mondandómba ezzel kapcsolatban, még iderángatnám Testes László ex-nemkommunista párttag büfizését, amit március idusával kapcsolatosan adott elő a felvidéki Révkomáromban, ahol úgynevezett ünnepi beszédet mondott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, a Magyarország nagykövetsége által rendezett fogadáson csütörtökön. Mert ők nagyon megadják a módját, főleg ennek a neves eseménynek az évfordulóján, és ilyenkor kezdik el satuba fogva tűzzel, vassal és kalapáccsal hajlítgatni a múltat és a jelent, a történelmet és az eddig ismert valóságot. Például így:

Napjainkban azonban az Európai Unió vezetése a szemünk láttára változtatja az uniót korábbi önmaga ellentétévé, egy keresztény- és nemzetellenes erővé, amelynek béke helyett háború, demokrácia helyett diktatúra, és jólét helyett az európai emberek elszegényítése a célja.

Szerintem kényszerképzetes beteg a csávó (ez is), súlyos és ragályos kór támadta meg ezeket, olyan extrém baromságokat hordanak össze össznépileg, hogy azt rossz hallgatni. Mintha Mozart a Varázsfuvolát akarná népdalnak beállítani, és mindazt egy hangolatlan zongorán előadni. Amit ezek az aranyerük kitüremkedését kockáztatva együtt kierőlködnek magukból, a magyar történelem eddig teljesen adekvát tényeivel kapcsolatosan, az annyira fájó, mint egy Tóth Gabi nótát végigszenvedni józanul. 1948, 1956, 1990 mára már mindenféle eddigi értelmét és jelentőségét elveszítette, mert ezek láncfűrésszel estek neki a múlt feldarabolásának és bemocskolásának. Mindezt azért, hogy mindenáron bebizonyítsák a párhuzamot a mostani elbaszott kormányzásuk és az akkori állapotok között.

Szabadságharcnak hívják azt, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, ezért cserébe teljesen jogos kritikát, elutasítást, megvetést, számonkérést és büntetéseket kapnak lépten-nyomon, de ők erre válaszul mégis olyan intenzitással lefetyelik és szopkodják a szovjet érdekszférát, hogy az nagyobb zajt csap, mint amikor egy kutya jóízűen befalja a vacsoráját. A másik kurva idegesítő és aljas szövegük meg az, hogy őket állandóan külföldről akarják megdönteni, mintha itthon nem lenne vagy 4 millió elégedetlen állampolgár, akiknek elegük van belőlük. Miközben Testes szerint az európai emberek érdekei ellen folytatott jelenlegi politikai és gazdasági hadjáratban Magyarország olyan, mint 1849-ben a komáromi erőd volt: bevehetetlen. Beszarsz. Mondjuk 15 év háborítatlan aljaskodás és fosztogatás után elhiszem, hogy azt kell demonstrálni, hogy ők leválthatatlanok, de akkor is. Ezek tényleg azt gondolják, hogy ez örökké fog tartani? Hogy itt az idők végezetéig rá lehet szarni egy nemzet fejére, főleg azokéra, akik nem kérnek ebből a végtelenített félfasiszta undormányból? Nem, Testes úr! Nagyon bízom benne, hogy már nincs több mint egy évetek, addig pofázhatsz, aztán majd a bíróságon előadhatjátok a meséket. Remélem, ez oda édeskevés lesz.

Bár erről a kolléga több mint kimerítően írt, érintenem kell Júdás, a nagy szamizdat meg röplapgyártó kisiparos határon túliaknak címzett levelét: „Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra. Hitték: a világ célja a boldogság, ehhez pedig a legfőbb eszköz a szabadság. Ezt hagyták zsinórmértékül ránk is. Mi, magyarok ezért 2025-ben sem kívánunk mást, mint hogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket”. Egészen szürreális és velőtrázóan undorító, ahogy ezek testületileg köpik szemen a szabadságharcosainkat. Ahogy eljutnak odáig, hogy Petőfi mint valami komédia akcióhőse ugrabugrált egy darabig a Pilvax kávéházban a pajtásaival, majd tulajdonképpen békés eszközökkel próbálták leverni a saját maguk által kirobbantott szabadságharcot. Azt, ami nem is szabadságharc volt, hanem valami rendpárti fesztivál, amolyan 1948-as Woodstock, ahol Petőfiék nem dalokat, hanem békeindulókat adtak elő a párás tekintetű fiataloknak. Nem értem. Vagyis de, pontosan értem. Úgy látszik, hogy annyira elhatalmasodott rajtuk a békevágy, hogy már minden mindegy. Mindenki háborúzni akar ~~kivéve Putyint, aki nem mellesleg nem köt tűzszünetet, mert éppen támadásában van.~~ Szóval rajtuk és Trump elnök úron kívül mindenki azon van, hogy itt patakokban folyjon a vér, egyedül ők azok, akik a madárcsicsergős békemissziót erőltetik. Okádék és gyomorforgató, ahogy mindent az ellenkezőjeként adnak elő, és ahogy másokat vádolnak azzal, amit ők maguk tesznek.

Ja, hogy a rádiós szónoklatáról akartam eredetileg pár dolgot írni. Hát igen, olyan ígéretcunamit borított az országra megint, hogy ha kicsit utánaszámolunk annak a sok milliárdnak, amit ő oda akar adni a családoknak, akkor 1000 évig sem jön egyenesbe a büdzsé, de ez nem számít. Ami számít, az a győzelem mindenáron, mert különben irány a börtön vagy Moszkva, különgéppel. Ez lett a tét. Ezért ígérni, ígérni és ígérni kell, meg vádolni, rágalmazni és fenyegetni mindenkit, aki egy pillanatra is azon gondolkodna, hogy nem ezekre szavaz jövő ilyenkor.

Ez kimerült a kereskedők szisztematikus fenyegetésében, mert ugye az árak növekedéséről mindenki tehet, csak ők nem, szóval ha nem megy szép szóval, akkor. Akkor? Akkor mi lesz? Visszaállamosítja az összes élelmiszer üzletet és jegyre adja majd a kenyeret? Vagy falhoz állítja a szatócsot és a hentest? És persze a fiatal nők kielégítése szájjal, mert most azoknak kell kedveskedni meg a vidéknek. „Az anyák, ha egyedül maradnak és dolgoznak, meg még az állam is elveszi tőlük az adót, az anyagi támasz vékony lesz” – mondta, majd hosszasan magyarázta, hogy a különböző, mostanában bejelentett adókedvezmények mind arra szolgálnak, hogy biztonságot nyújtsanak a családoknak, és szerinte „ennél többet már nehéz tenni a családok érdekében, és nem is tesz senki”. „Ez egy unikum, egy világszenzáció, egy hungarikum. Olyan gazdasági rendszer jön létre, ami nincs máshol.” Pezsgők durranjanak, tűzijátékok röppenjenek, kezeket a magasba! Mindenki adómentes lesz, csak hadd maradjanak még, hadd raboljanak és fosztogassanak, mert még mindig nem volt elég! Teljesen magán kívül került a csávó, és ezért kiszámíthatatlan. Aki ma hallgatta a rekedt, papírból felolvasott hörgését, az tudja, hogy még csak most fog igazán belelendülni.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!