NEHAZUGGY

A német nyomorról

Lázár Gergő | Március 14, Péntek | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 752,420 forint, még hiányzik 2,247,580 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nyugaton minden olcsóbb, 12345. rész.

Egy átlagos német havonta 804 eurót, azaz több mint 300 ezer forintot költ lakbérre. Ez a fizetésének közel 40 százaléka.

A rezsi havonta 200 euróba, azaz 80 ezer forintba fáj neki. Ez a fizetésének közel egy tizedét jelenti.

Azaz elment a jövedelme közel fele úgy, hogy még nem evett, és nem is vásárolt semmit.

A fenti számokat Sebestény Géza az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője közölte, amellyel célja nem más lehetett, mint hogy elvegye a magyarok kedvét attól, hogy Németországba költözzenek. Nos, Sebestény 2134 eurós átlagbérrel számolt, ami olyannyira nem állja meg a helyét, hogy az idén megemelt átlag órabérrel számolva – ez 12,82 euro a legkevésbé képzetteknek – úgy, hogy 40 órás munkahetet veszünk számításba a minimumbér 2222 euróra jön ki. Még egyszer elmondom, a minimálbér, ami nagyon nem egyenlő egy átlagos német bérekkel, mivel a medián német fizetés bruttóban 2800 euró körül van Berlinben, de országos átlagot számolva 3110 euróról beszélünk bruttóban, ami igencsak messze van a 2134 eurós átlagfizetésnek nevezett, a valóságban azonban minimálbér alatti fizetéstől.

A lakbér valóban tud 700 euró lenni – sőt jóval több is, ha az ember nagyvárosban él -, noha ha az ember megosztja a lakását, akkor akár 300 euróig is csökkenhet. De tegyük fel, hogy nem osztja meg és fizessen 800 eurót lakbérre, ami mellé jön a valóban 200 eurós rezsi és más költségek. Le lehetne vezetni konkrétan – vélhetően olvasóink közül és többen élnek Németországban , ezért valószínűleg jobban tudják, mint én -, de vannak erre különböző weboldalak. Az egyik ilyen szerint a 3110 eurós fizetésből 1904 eurót költ el az ember átlagban létezésre. Lakbér és rezsi mellett bevásárlás, szórakozás, edzőterem, tömegközlekedés és más egyéb költség. Ez annyit jelent, hogy egy átlag németnek 1206 eurója maradhat a hónap végén, ami több, mint egy magyar átlagkereset bruttóban, ami – ha lehetne hinni a KSH számításának -, akkor 1163 euro lenne. Kétlem viszont, hogy a magyarok átlagban valóban bruttó 465 000 forintot keresnének, de mivel a KSH Orbánék kezében van, ezért nem nagyon fogjuk megtudni addig a valódi számokat, ameddig ez nem változik.

De még ha hiszünk is a KSH-nak, akkor is elmondhatjuk, hogy a német átlagbért megkeresve, a havi költségeinket letudva is annyi pénzük marad a németeknek, amennyi pénzt egy átlag magyar meg sem keres. Miről is beszélünk akkor? Mert lehet itt állandóan azzal jönni, hogy kint sincs kolbászból a kerítés – valóban nincs, mert ott is dolgozni kell és az életnek is megvannak a maga nehézségei -, de a valóság az, hogy minden félrevezető statisztika ellenére is jóval kényelmesebb életet élhet Németországban egy odaköltözött magyar. Lehet, hogy hiányzik neki a baráti köre, vagy épp a magyar nyelv és lehet, hogy egy napon pont ezért fog visszaköltözni, de ha csak a pénzügyi részét nézzük a dolgoknak, akkor össze sem lehet igazán hasonlítani a két országot, mivel Németország egy fejlett nyugati ország – annak ellenére, hogy az utóbbi években valóban nehéz időszakon ment keresztül, de hát Magyarország is – Magyarország viszont soha nem volt az és vélhetően egyhamar nem is lesz az.

Kevesebb menekült van Magyarországon, az valóban igaz, viszont több szegény ember és elmaradott település, rossz egészségügyi ellátás és oktatás, valamint nem létező szociális rendszer. Persze Németország sem való mindenkinek – én soha nem agyaltam azon, hogy valaha is odaköltözzek -, de az konkrét hazugság, hogy Németországban nem egyszerűbb megélni a havi fizetésből. Már ott tartunk, hogy Szlovákiában és lassan Románibában is jobb a helyzet, ha a fizetéseket nézzük. Nem Németországgal kellene tehát a hasonlóságokat összevetni, hiszen nem egy súlycsoportban vagyunk, hanem a szinte összes EU lista utolsó helyén lévő Bulgáriával, vagy az EU-ba felvételét kérő Szerbiával. A valóság ugyanis inkább ott rejlik, mint a németeknél. Álmodozni persze lehet, de Ausztria beérése sem igazán jött még össze – jobban lemaradtunk, mint korábban -, ezért inkább a valódi, elérhető célokra kellene először koncentrálni, mert a végén még elhitetik az emberekkel, hogy mindenhol világvége van, kivéve Magyarországon. Az igazság viszont az, hogy ha az emberek ezt valóban el is hinnék, akkor nem akarna a lakosság 56 százaléka kormányváltás a jövőévi választásokon. Persze tudom, a kormánypárti intézetek egészen mást mérnek, de mint tudjuk, azoknak az adatoknak nem sok köze van a valósághoz. De nem sajnálom én őket, hiszen jó lesz nézni a várható pofáraesést akkor, amikor Orbán Viktor kénytelen lesz búcsút inteni a hatalmának azért, mert a végére már a sajátjai sem hitték el a hazugságait.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!