NEHAZUGGY

Ritka az ennyire nyílt oroszpártiság

Lázár Gergő | Március 13, Csütörtök | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 779,420 forint, még hiányzik 2,220,580 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy igen érdekes beszélgetés jelent meg az Origó nevű, már orosz propagandát is közlő weboldalon, ahol Fjodor Lukianovval, a Valdai Vitaklub tudományos igazgatójával, egyetemi professzorral és a Russia in Global Affairs főszerkesztőjével beszélgettek. Lukianovhoz maga Vlagyimir Putyin is előszeretettel jár, ami megmutatja, hogy milyen emberről is beszélünk. Persze manapság már azt szokás mondani, hogy a másik fél megszólaltatása nem más, mint a sajtószabadság kiteljesedése, hiszen a másik félnek is van mondanivalója. Ez úgy hiszem, hogy egy bizonyos pontig igaz is, de mikor húzzuk meg a vonalat? Nácik, vagy fasiszták is beszélgethetnek olyan lapok riportereivel, akik több százezer emberhez jutnak el? A náci és fasiszta nem okés, de a diktatúrát támogató az? Mert az interjúban megszólaló Lukianov pontosan tisztában van a dolgokkal, mivel a beszélgetést a következőképpen zárja; Jelenleg tradicionális orosz rendszer szerint működünk, a de facto uralkodó vezeti az országot, ezt pedig a politikai elit és a társadalom is elfogadja.

A tradicionális orosz rendszer tehát a diktatúra, amelyet ez az ember gond nélkül ki is mond. A beszélgetésben a riporter szépen alákérdez a putyinista Lukianovnak, ami jól mutatja, hogy mi is a magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben. Mert az Oirgo az egyik, ha nem a legfontosabb hangja a kormányzati propagandában, márpedig ha itt teret adnak orosz vélemények megformálásának, akkor kimondva vagy kimondatlanul, de az orosz felet támogatják a háborúban. A riporter nem csak Ukrajnát, de az EU-t is olyan fényben tüntette fel, amely kapóra jött a beszélgetőpartnernek, mivel célja nyilván az, hogy elhitesse az emberekkel; Ukrajna megérdemli a sorsát. Miközben arról beszél, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja és szükség van az ország lefegyverzésére, addig a saját országa kapcsán már egészen más véleménye van. Ugyan szerinte teljesen rendben van Ukrajna lerohanása, de az már nincs, hogy a megtámadott ukránok visszatámadnak.

A kurszki terület kérdését rendezni kell, nem lehet tolerálni, hogy ukrán csapatok tényleges orosz területen tartózkodnak.

Kérdés, hogy az miért van rendben, hogy orosz katonák tartózkodnak Ukrajnában? Miért tolerálható az, hogy oroszok és észak koreaiak ukránok százezreit gyilkolják? Miért tolerálható civilek, anyák és apák, gyermekeik lemészárlása? Én úgy vélem, hogy van az a határ, amikor a másik felet nem szabad meghallgatni – de legalábbis platformot adni a véleményüknek -, mert nem mást érünk el ezzel, mint hogy támogatjuk a hazugságaikat. Persze a legtöbb kérdés összetett és sokszor előfordul, hogy mindkét félnek igaza van valamilyen szinten, de véleményem szerint ebben a háborúban teljesen egyértelműen van egy agresszor és egy megtámadott fél. Ezzel a nyugati világ is egyetértett sőt még ma is, az Egyesült Államok kivételével, akit jól láthatóan a jelenlegi orosz vezetés is kedvel. Számtalan olyan komment érkezett, miszerint nekik tökéletes az, amit Donald Trump jelenleg csinál. És mi az, amit Trump csinál? Lényegében megalázza az oroszokkal harcoló Ukrajnát – az elnöküket diktátornak nevezi -, miközben az oroszoknak lényegében békejobbot kínál.

Trump elég egyértelműen jó kapcsolatokat ápol Putyinnal, pont ezrét sem mondta azt soha Putyinra, hogy diktátor, mint ahogy azt sem mondta ki soha, hogy az ukránokat támogatná. Ő egy olyan szereplője akar lenni a béketárgyalásoknak – már ha lehet azt tárgyalásnak hívni, hogy az egyik szereplőt meg sem hívják -, aki nem választott oldalt. A gond csak az, hogy ilyen opció nincs, mivel az Egyesült Államok fontos szereplője a világpolitikának, ezért azzal, hogy nem kíván oldalt választani, még mindig oldalt választ. Olyan ez, mint Svájc helyzete, amely elhitte, hogy semleges maradt a világháborúban, de a valóság az, hogy bőven segített bizonyos feleknek. Trump jelenleg hasonlót tesz azzal az eltéréssel, hogy az oroszokat előnyben részesíti és jól láthatóan hajlandó akár engedményekre is velük szemben, miközben Ukrajnának csak akkor segítene, ha pénzügyi haszna lenne belőle. Az az Egyesült Államok, amely nem kérte meg az árát a védelemnek, ma már vélhetően nem létezik. Mert miközben az EU nem kér vissza egy eurót sem az Ukrajnának adott pénzekből, addig Trump egészen máshogy látja ezt a helyzetet.

Nem véletlen, hogy Putyinnak tetszik az, amit Trump csinál, hiszen olyan helyzetbe hozza az ukránokat, ahol is megalázva érezhetik magukat. Trump pontosan tudja, hogy mit is csinál, a kérdés tehát az, hogy mivel rendelkezik Putyin, amivel sakkban tudja tartani az elviekben a világ legerősebb vezetőjét? Mert valahogy kétlem, hogy csupán pénzügyi okai vannak annak, hogy jól láthatóan védi Putyint és támadást indított Zelenszkijjel szemben. Mint ahogy Orbán Viktor sem hiszem, hogy puszta szeretetből áll ki Putyin mellett és fúrja meg az EU közös állásfoglalását Ukrajnával kapcsolatosan. Vajon Putyinnak hány ügynöke van a nagyvilágban?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!