Megmondom őszintén, megint loholok az események után. Valamennyire mentségemre szolgál az egészségi állapotom miatti kényszerű szünet, amit a minap említettem, de egyébként is olyan fázisba lépett, olyan magas fordulatszámra kapcsolt a NER, hogy szinte óránként történnek többszörösen hajmeresztő dolgok, amelyeknek a kibelezésére egyszerűen nem jut idő. Persze nem minden egyformán fontos, de egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy úgy felgyorsult a disznósággyárban a termelés, hogy egy csomó mindent, amit a mi kedves vezetőnk és bandája illiberális lázálmai közepette művel ellenünk, legfeljebb érintőlegesen tudom megemlíteni. Ráadásul még az elmúlt hétnél vagyok leragadva, azoknál a súlyos képsoroknál, amiket valaki a francia fővárosban rögzített róla, ahol úgy bandukolt, gurult zsebre vágott kézzel – nem, nem a történelem főutcáján, ahova behazudta magát nemrég -, mint egy éppen jót zabált orosz turista a török Riviérán.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de tavaly még az volt, hogy hatalmas fogyókúrázásba kezdett, ehhez képest mint aki hármas ikreket hord a nagynemzeti szíve alatt, akkora potrohot villantott, mielőtt bepréselte magát a legújabb páncélozott luxusharckocsijába. Amit a BMW-gyár jóvoltából vásárolt meg magának, a mi pénzünkön, és szintén ugyanabból a pénzből szállíttatta oda magának, mint egy hintót, hogy ezzel is emelje a saját státuszát, jelentőségét. Vagy csak simán fosik, és bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben. Nem csodálkozom. De nehogy már egy világpolitikai tényező holmi Renaultba üljön bele. Mocskos csigazabáló népség, hát ezek akarnak vezényelni? Pont neki?
Azóta persze rengeteg víz lefolyt a Dunán. Vagy hát viszonylag sok, mert az is éppen apad, akkora a vízhiány tejjel és vajjal és mézzel folyó kicsiny Kánaánunkban, ahol a kismillió akkumulátorgyár is vedeli rendesen a mi féltve őrzés helyett felelőtlenül pocsékolt természeti kincsünket. Oda se neki, nem ezért drága a tojás meg a répa a piacon, hanem azért, mert a kereskedők nyerészkedési célzattal pofátlanul emelik az árakat. Pedig ingyen is adhatnák a szajrét. Mindig mindenre megvan a propaganda által legyártott magyarázat, mindig mindenért másokat szokás okolni, ők, akik 16 éve tenyésznek a magyar ugar kormánykerékkel ellátott részén, semmiről nem tehetnek, semmiért nem tartoznak magyarázattal vagy felelőséggel.
Szóval a mi Gerébünkről, akinek még nem írjuk kisbetűvel a nevét, erről a toprongy emberről, aki egyedüli uniós vezetőként nem szavazta meg az Ukrajnával kapcsolatos közös álláspontot, nyilatkozta az uniós csúcs után Donald, nem az amerikai Hulk Hogan-imitátor, hanem Tusk lengyel miniszterelnök, a következőt: Putyin Oroszországa arra törekszik, hogy „az európai érdekek árulóit vagy hasznos idiótákat” felhasználva okozzon megosztottságot a nyugati országok között. „Senki nem akart volna Orbán Viktor bőrében lenni […] miután a svédek, a dánok, a franciák, mindenki, kivétel nélkül Ukrajna jövőjéről beszélt”. A történész végzettségű Tusk utalást tett egy görög renegátra is, Ephialtészre, aki i. e. 480-ban a thermopülai csata során elárulta hazáját a perzsáknak, mondván „végül mind azok, akik felbérelték, mind azok, akiket elárult, megvetéssel tekintettek rá”. Nagyon jó a hasonlat, aki látta a 300 című filmet, az vélhetően emlékszik az ott ábrázolt Ephialtrészre, aki nem, az tekintse meg a képét. Nem csupán a belső, de a külső is sokatmondó, mondhatni a külcsín és a belbecs kéz a kézben jár. Azzal a különbséggel, hogy az ókori áruló nem a hasán hordta a púpját. A többi stimmel. Kapcsolódó érdekesség, aminek a jelenben különös aktualitása van: Ephialtész neve ugye az árulás szinonimája; Jókai A kőszívű ember fiai című regényének egyik fejezetcíme Ephialtész, amely az osztrák és cári orosz seregekkel együttműködő magyarokra utal.
Ami még megmaradt és felkavart az elmúlt napokból, hogy Ephialtész ikertesója – aki ha ez görög áruló, akkor ő simán lehet Néró, a bolond, piromán császár -, aki olyan szereplési és szarkeverési ingerületben van, mióta beette a fene a Fehér Ház Ovális Irodájába, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét – megnyilvánult az újabb intenzív orosz rakétatámadást kommentálva, amelyet péntek éjszaka hajtottak végre az orosz erők Ukrajna ellen. „Bárki ezt tenné” – mondta az amerikai Torgyán, aki nem először relativizálja az orosz agressziót, és gesztust gyakorol Putyin felé. Igaz, közben a szankciók kiszélesítését is felvetette arra az esetre, ha Oroszország nem akarna tárgyalóasztalhoz ülni, bár azt, hogy ebben most az orosz fél kevésbé érdekelt, azt egy kijelentésével ő maga erősítette meg, mondván, „Oroszország most nagyon üti Ukrajnát a harcmezőn.” Az biztos. Ha ezt a három éve tartó vérfürdőt lehet egyáltalán ütésnek nevezni, főleg egy olyan elmeháborodott elnöknek, aki a golflabdán kívül szerintem eddig semmi mást nem ütött el, és aki naponta tesz olyan nyilatkozatokat, hogy az ember azt sem tudja, hogy ez most komoly, vagy éppen vicceskedik a nyugati világ (már nem sokáig) legnagyobb hatalmának vezetője. A csávó vagy demens, vagy amnéziás, mert sokszor arra sem emlékszik, amit két nappal azelőtt mondott. Vagy szimplán csak játssza a hülyét, ahogy azt itthon Júdás is tökélyre fejlesztette. Vagyis nem ő a hülye, hanem mindenki mást néz annak, és olyan folyékonyan hazudozik, hogy nincsen már csillag éjjel az égbolton.
Ugye most nagyon aktív a felcsúti megváltó, sajnos kénytelen szerepelni a belpolitikai homokozóban is, mert 15 év után újra van kihívója. Amikor forró a talaj, akkor általában előveszi a cukimuki énjét (bár ne tenné, olyankor a legundorítóbb). Mielőtt a száj- és körömfájásos marhatelepet meglátogatta volna, végigturnézta a nőnapot és virágokat osztogatott. Mindezt úgy, hogy a kocsiból ki sem szállva egy utcai árustól vett csokrokat, még jattot is adott, számlát nem kért, készpénz mindig, majd Fanny kezébe nyomta a csokrot, hogy nesze. Ezután bárkin számonkérni a törvények betartását, különösen az adózási törvényekét? Mire fel? Mert ugye aki nem ad számlát vagy nyugtát, az ötszázezertől kétmillióig terjedő pénzbírsággal sújtható, de hogy ezt a gyakorlatot élő, egyenes adásban éppen a miniszterek elnöke bátorítja… hát mit ne mondjak. Nem mondok semmit, vagyis csak annyit, hogy ha jól értem, akkor Júdás azt üzente, hogy csaljatok, ahol tudtok, én is ugyanezt teszem. Tehát az alujáróban virágot áruló nyugdíjast szétbünteti a NAV, a teljhatalmú meg propagandavideót forgat arról, hogy egy virágot áruló láthatóan, hallhatóan fideszes csávó azt kéri a doktorminiszterelnök uraságtól, hogy intézze már el, hogy mit is? Hogy ne kelljen adózni, vagy ne kelljen nyugtát adni, hogy lehessen feketén virágot árulni? Vagy mit? Bármit is. Az uraság elintézi.
És még csak ezután jött a Hámori Luca ökölvívónál tett látogatása, ahol a gendert sikerült alpári, büdös tahó módjára beleszőni a nőnapi köszöntőjébe, mondván, hogy az ő haverja, Evander Holyfield még nem bokszolt nővel, de Luca már bokszolt férfival. Itt ugye Imane Khelifrr célzott, akit a magyar szélsőjobb és a mélymagyar turultollas Fidesz-tábor egy emberként támadott, miszerint férfi, és szegény Luca egy férfival bokszolt, mekkora hős ő. Nem megyek bele ebbe, erről legalább három cikket írtam tavaly, mindenesetre azóta Imane Khelif, aki az olimpiát is megnyerte, az UNICEF nagykövete lett Algériában, erről így nyilatkozott: „Mély megtiszteltetés, hogy az UNICEF nagykövete lehetek. Azt üzenem a fiataloknak, hogy kövessétek az álmaitokat. Ne hagyd, hogy akadályok az utadba álljanak, állj ellen bármilyen akadálynak és győzd le őket. Az álmom, hogy aranyérmet nyerjek. Ha én nyerek, az anyák és az apák látják, milyen messzire jutnak el a gyerekeik. Különösen az Algériában hátrányos helyzetű lányokat és gyerekeket szeretném inspirálni.” Bajban lenne a korrupt lókupec, ha Luca lenne abban a helyzetben, amiben az algériai sportoló van, ha nekünk lenne transznemű sportolónk, aki aranyat hozna egy olimpiáról. Vajon azt is kiátkoznák, vagy azt istenítenék? Egyébként jut eszembe, bár semmihez semmi köze nincs: és mi van Gazsival? Rég hallottunk róla.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.