NEHAZUGGY

Várakozó álláspont

Tamás Róbert | Ma | 7:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Itt most ez – mármint a napsütés – időnként akadozik, mert errefelé a március az esős évszak. Aztán már alig esik novemberig, de ilyenkor elő szokott fordulni. Már meg is kezdődött az össznépi szurkolás, hogy a Semana Santa – ez a húsvét hete április közepén – ne essen, mert ha a szentek nem tudnak kijönni a templomból, akkor kitör az általános bömbölés. Itt ugyanis a városrészek boldogságáért különböző védőszentek felelnek (Albayzin védőszentje például a szépséges Auróra, aki amúgy Mária, ha én jól értem itt a dolgokat), akik húsvét hetében elindulnak egymáshoz – mármint egymás templomaiba – látogatóba. Ezt persze nem a saját lábukon teszik, hanem hihetetlenül ünnepélyes menet cipeli és követi őket. Itt jegyezném meg, hogy például itt Jézusnak nagyságrendekkel kevesebb jelentősége van, mint Máriának. A meneteken is látni, hogy ameddig a Szűz menetét ezrek követik, a Jézust hurcoló meneten alig lézeng valaki. Na mindegy, szóval ez a legnagyobb ünnep itt, gyakorlatilag erre készül az egész város egy éven át. És esőben nem tartják meg, ami érthető is, mert egyrészt leolvadna a festék a szobrokról, másrészt – és ez a fontosabb – esőben Granada egy gigantikus korcsolyapálya lesz. A régi városrészekben – arab negyed (Albayzin), zsidó negyed (Realejo), cigányok hegye (Sacromonte) az apró kövekkel burkolt sikátorok és lépcsők miatt csúszik eszméletlenül, a belváros pedig a csiszolt kőtáblákkal burkolt járdák miatt. Olyankor eleve veszélyes járkálni üres kézzel is, nem még egy tonnás építményt cipelve. Amúgy az ünnep így néz ki:

Persze messze nem ennyire magasztos, hiszen mégis spanyolokról beszélünk. Ám valóban hihetetlen tömegeket vonz, a város egy teljes hétig erről szól és meglehetősen maradandó élmény, ha az ember lát egy ilyen menetet. Én nem csak láttam, egyszer bele is keveredtem. Bár az pont nem húsvétkor volt, valamikor nyáron ment valahová Auróra valamilyen általam ismeretlen okból – mert persze év közben is mindig van valami ok a hasonló ünnepségekre -, és éppen azon az utcán vonultak, ahol én haza szándékoztam menni. Úgyhogy kénytelen voltam beállni a menetbe és velük száguldani. Miután az utca szűk – ahogy az Albayzin összes utcája az -, az Aurórát tartó építmény pedig óriási, és még kanyarokat is be kell venni vele, meg lépcsőt mászni, a nagyjából 500 métert szűk két óra alatt sikerült teljesíteni. Tényleg örök élmény maradt számomra, bár azért be kell vallanom, nem bántam. Konkrétan itt és ebbe a menetbe keveredtem bele:

Itt egy másik felvétel az Aurórát cipelő menetről:

Időnként valaki felüvölt, hogy Auróra, mire a tömeg válaszol: gyönyörű Auróra!

Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy esélytelen elsurranni a menet mellett, már amennyiben nem gyík az ember. Ráadásul szokás megállítani a menetet, mert vagy a város valamelyik híres flamencoénekese vagy egy random bennszülött énekkel, esetleg gitárszóval fejezi ki szeretetét a szentnek (Máriának), és azt meg szokták várni. Végül többnyire megtáncoltatják az építményt köszönetként (mármint azok, akik cipelik), amit a közönség hangos ovációval szokott kísérni. Este így néz ki a dolog:

Szóval itt nem nagyon van nyuszika, tojás, locsolkodás, mert egész héten ez megy. A gyerekek húsvéti tojás helyett a gyertyák lecseppenő viaszát gyűjtik, abból készítenek labdát, ami a legtöbb család gyerekszobájának a dísze szokott lenni. Az a viasz, amit nem gyűjtenek össze a kicsik, az utakon, járdákon végzi. Ezért van az, hogy Granadában nem kell ahhoz sem olvadó aszfalt, sem lefagyott út, hogy az autók csikorgó kerekekkel vegyék be a kanyart, erről a viasz gondoskodik. Gyakorlatilag egész évben, mert mire lekopik, el is érkezik a következő húsvét. Mindez most arról jutott eszembe, hogy bár még egy bő hónap van hátra, Granada utcái és terei tele vannak gyakorló zenekarokkal, súlyokkal terhelt emelvényeket cipelő emberekkel.

A Semana Santa nem csak a vallásos embereket vonzza. Ilyenkor az egész város kint van az utcákon. Azok is, akik egész évben vagy akár egész életükben be nem teszik a lábukat a templomba. Mert bár eredendően vallási ünnep, de sokkal inkább társasági esemény, közös ünneplés, együttlét, mint bármi más. Az kétségtelen, hogy még azokat, akik semennyire nem vallásosak is magával tudja ragadni egy ilyen menet hihetetlen hangulata. A tömeg, a zene, a füstölők illata, a hangulat leírhatatlan, csak akkor érti meg az ember, ha maga is részévé válik. Mert ez így működik. Egy idő után azt veszi észre az ember, hogy nem nézője, hanem része valaminek. Tényleg meg lehet hatódni időnként még akkor is, ha utólag letagadjuk. Így aztán szerintem érthető, hogy amikor a szent nem jön ki a templomból az eső miatt, granadaiak ezrei, tízezrei sírnak egymás nyakába borulva. Láttam már ilyet, tényleg ez van. Úgyhogy most bevallom, 250 ezer granadaival együtt reménykedem a szép időben.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig. Kivételesen zene helyett az idei Semana Santa promójával kívánok szép napot:

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!