NEHAZUGGY

Akkor most ebben az ocsmány világpolitikai kavarásban ki kivel van?

El tudjuk képzelni, hogy ha a Biden-adminisztráció bejelentette volna egy napsütéses tavaszi vagy borús őszi napon, vagy ha csak egyszerűen valamely mértékadó nemzetközi sajtóorgánum megszellőztette volna nőnap előtt hárommal a hírt, hogy az USA úgy döntött, hogy most akkor kivonná az amerikai katonákat Németországból és Magyarországra helyezné át őket – ahogyan a brit The Telegraph értesülései szerint állítólag Donald Trump fontolgatja -, mekkora sivalkodás, fogaknak minő fülsiketítő csikorgatása lett volna itt? Szerintem Szijjártó az összes tollát kitépte volna már.

Ja, bocsánat. Szimbolikusan ki is tépte. Moszkvában, hol máshol? Mégpedig 2022 februárjának elején, amikor egy, az Iszvesztyija orosz hírcsatornának adott interjúban alázatoskodott és szokás szerint a kölcsönös tiszteletről pampogott Moszkva irányába hajbókolva, és bizonygatta, hogy ők megértették az orosz javaslatot arról, hogy a NATO ne terjeszkedjen keleti irányba. Igenis, Vlagyimirovics elvtárs, értettük. Ez nagyjából akkor volt, amikor Bayer orákulum arról a hörgött a párttévében, hogy „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja”. Ezek voltak azok az idők, amikor Bencsik Nemmunkásőr Andrást még hívták a párttévébe (most már nem hívják szegényt, és még csak el se  mondják neki, hogy miért nem), Bencsik András pedig Gajdics Ottóval egymás alá adva a döglött dakota lovat, arról deliráltak hangosan, párás szemmel, hogy a „hanyatló amerikai birodalom retteg attól, hogy Európa és Oroszország” összefog, pedig ez csak idő és béke kérdése, hogy „Amerika napjai meg vannak számlálva, nem kár érte”, Bayer pedig azzal kontrázott, hogy az  az Oroszországgal szembeni szankciók kretének, és mindenkinek csak ártanak. Azóta már tudjuk, hogy Oroszországnak nem ártanak, csak a kretén Európai Uniónak.

Ámde mielőtt Bayer kocsmai bölcselkedését figyelmen kívül hagyva Oroszország megtámadta volna Ukrajnát, Vlagyimirovics közel százezer katonát vonultatott fel az orosz-ukrán határon. Ezzel kezdődött minden. Mind az USA, mint a NATO, mind az ukrán vezetés, mínusz Bayer azt állította, hogy ez az Ukrajna elleni potenciális invázió céljából történt. Moszkva mindent tagadott, ahogy szokott, szerintük semmi másról nem volt szó, mint a saját területükön zajló csapaterősítésről, ugyanakkor BIZTONSÁGI GARANCIÁKAT követeltek a NATO keleti bővítésének leállításával kapcsolatosan. Szóval ekkortájt röppent fel a hír, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kilátásba helyezte, hogy mintegy ezer katonát küld Közép-Kelet-Európába, főként Romániába, Bulgáriába és Magyarországra. Szijjártó akkor Moszkvában arról kotkodácsolt, hogy „vannak Magyarországon NATO-katonák, a Magyar Honvédség, amely NATO-egység. A Magyar Honvédség megfelelő állapotban van ahhoz, hogy megvédje az országot, tehát nincs szükség külső csapatokra”. 

Namármost Bidenék és a britek összesen ezer, azaz 1000 katonát küldtek volna legalább három országba, Szijjártó Moszkváig szaladt, hogy kikérhesse magának, hogy ide bizony nem jön senki. Most Donald Trumppal kapcsolatban a 35 ezres szám forog fenn, azokat mind ide küldené az amerikai történelem legnagyobb ripacselnöke, amire mi a válasz? Természetesen a mély kussolás. Pedig elvileg 2022. február 5-e óta semmi nem változott drámaian a Magyar Honvédség állapotát illetően, ha jól gondolom, Szalay-Boborján operetthonvédelmi miniszter személye erre önmagában garancia. De akkor miért nem tiltakozik a szuverén magyar államvezetés, hát hiszen az mégiscsak elképzelhetetlen, hallatlan és megengedhetetlen, hogy Mária országa a NATO közvetlen katonai ellenőrzése alá kerüljön anélkül, hogy minket erről megkérdeztek volna, nem?

Fontos: nem vagyok geopolitikai szakértő (mint például Káncz Csaba bácsi) se biztonságpolitikai szakértő, se tévedhetetlen megmondológus, ezért nagyon óvatosan, a kívülállók naiv kíváncsiságával teszem fel a kérdést, vajon van-e bármi köze ennek a trumpista haderő-átcsoportosítási szándéknak ahhoz, hogy még a teljesen kiszámíthatatlan Donald Trump Amerikájából nézve is nyilvánvaló és aggasztó, hogy a NATO leggyengébb láncszeme az orosz felforgatás szempontjából Magyarország? Konkrétan az az Orbán-kormány, amelyik az idétlen, de kézenfekvő közös gyakorlatozás fedősztorira hivatkozva (ahogy Putyin se azért költözött százezer katonával az ukrán határra, hogy háborút indítson, csak a csapatait erősítette) bevezényelte a TEK-et Boszniába. Oknyomozók szerint valójában azért, hogy a moszkovita, Orbán-szövetséges, szeparatista Milorad Dodik ügyében intézkedjen: szükség esetén kimenekítse az országból, hogy megússza a börtönt. Aki egyáltalán nem mellesleg amerikai szankciós listán van, ugyanúgy, mint Rogán Antal. És akit Trump külügyminisztere, az a Marco Rubio – akinél pár napja Szijjártó Washingtonban bokázott és gazsulált és lelkendezett, hogy őt fogadta ez a fontos ember és minden fasza, süt a nap a történelem főutcáján, ha Trump velünk, kicsoda ellenünk – konkrétan veszélyesnek nyilvánított. Rubio szerint a boszniai Szerb Köztársaság elnökének lépései aláássák Bosznia-Hercegovina intézményeit, és veszélyeztetik biztonságát és stabilitását, be kéne fejezni. Olyannyira be kéne fejezni, hogy a külügyminiszter felszólította az USA régióbeli partnereit, hogy csatlakozzanak Amerikához e veszélyes és destabilizáló magatartás elleni küzdelemben. Mármint annak a Dodiknak a veszélyes és destabilizáló magatartása elleni küzdelemhez kéne csatlakozni, akit Orbánék csilliárdokkal pénzeltek a magyarok pénzéből (nem tudjuk, kinek az érdekében, hacsak nem a Nyugat-Balkán destabilizálásában érdekelt Vlagyimirovics érdekében, mert a magyarok érdekében biztos nem), és akinek az érdekében egy másik ország belügyeiben szügyig állva provokálnak és feszültséget szítanak a régióban, az amerikai haverok érdekeivel szemben, akik Putyinnal ellentétben nem háborút akarnak a Balkánon, hanem békét, aminek az orosz (és  magyar) befolyás áll az útjában. Vagyis ha jól értem, a Moszkva-Budapest-Banja Luka tengely.

Na tehát, ha feltételezzük, hogy Magyarország is az USA régióbeli partnerei közé tartozik, márpedig oda tartozik, különben Orbán Viktor nem tette volna fel a magyar költségvetést, a gazdaságot, a repülőrajtot és az egész országot Donald Trump második eljövetelére, ha az Orbán-kormány a Trump-féle Egyesült Államokat tekinti szövetségesének az Európai Unió ellen tizenöt éve folytatott (csütörtökön egy böszme nagy vétóval megünnepelt) szabadságharcában, akkor most ebben az ocsmány kavarásban ki kivel van? És ha Trump ideküld 35 ezer katonát, az rendben lesz, csak az a lényeg, hogy ne Biden küldje? Jó, tudom, hogy a brüsszelitázásban és az uniós szövetségesek mocskolásában el lehet fáradni, bármilyen jó állapotban van is Szijjártó tüdeje, de akkor most az Orbán-kormány kit szolgál valójában? Moszkvát vagy Washingtont?

És ha Bosznia kérdésében az érdekalapú pénisz ennyire különböző oldalán állnak a nertársak Trumpékkal, akkor vajon mennyire lehet komolyan venni a fényességes világpolitikai tényező tegnapi, az iparkamara gazdasági évnyitóján elhangzott szónoklatát, amelyben a gazdaságról nem sok szó esett, mert a külpolitikai és világpolitikai delíriumos okoskodás már megint elvitte a fókuszt, ami viszont gazdasági dimenzióban elhangzott, az több, mint ijesztő. Szóval mennyire lehet komolyan venni, hogy

lesz egy együttműködési csomag az USA és Magyarország között, ami miatt kevésbé fog fájni a vámháború?

Tehát az ember, aki a levegővétel természetességével keni a magyar gazdaság minden kínját és baját a versenyképtelen, balfasz, mindent elcsesző Európai Unióra, aki a magyar gazdaság kómás állapotáért Brüsszel elbaltázott döntéseit teszi felelőssé, mint Washington önkéntes lábtörlője, azt magyarázza, hogy Trump elnök úr vámjai természetesen elkerülhetetlenek, persze hogy veszíteni fogunk rajta, de ő majd elintézi, ő majd külön megállapodik, ne aggódjunk, nem fog fájni, csak feleannyira, mintha kétszer annyira fájna. Mintha egyenesen nemzeti érdek volna örülni annak, hogy Tump elnök úr végre kiegyenlíti a számlát Európával és nekünk kurva szar lesz. Mert hiszen van a jó vámháború, meg a rossz vámháború. Különutas együttműködés, egyenesen csomag, ja. Tök életszerű. A 340 milliós USA alig várja, hogy a nem egészen 10 milliós Magyarországgal külön megállapodjon, és végre jól megmutassa a rohadt Európai Uniónak. Amit amúgy is csak azért hoztak létre, hogy idegesítsék és szívassák Trump elnök urat, a normalitás védőbástyáját.

Hát nem tudom. De sejtem. Nehogy ez az ígérgetés is olyan legyen (pedig olyan), mint hogy Trump elnök úr 24 óra alatt véget vet a háborúnak. Ha nem tűnt volna fel, Trump Európával hadakozik, csak ő tudja, hogy miért. Mi pedig továbbra is Európa részei vagyunk, hiába hadakozik a magyar történelem legkorruptabb miniszterelnöke ez ellen, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy Trump nem Magyarország naggyá tételét ígérte a választóinak. Szóval fájni fog. Már csak azért is, mert a magyar export jelentős része Németországba irányul, onnan kerülnek a kész termékek, elsősorban gépjárművek az USA-ba, ergo nincs az a tetves együttműködési csomag, ami ellensúlyozni tudná a beszállítói láncra nehezedő terhelést, amennyiben a USA magas vámokkal sújtja az EU-t és benne Németországot. Ahonnan 35 ezer katonát miért is akar ide vezényelni Trump? És miért nem óbégat senki, hogy szó sem lehet róla?

Azt hiszem, hogy ráfaragtunk, kedves véreim. Olyan felforgatásban, szarkavarásban és következetlen önsorsrontásban van az ország valódi problémáival foglalkozni már egyáltalán nem hajlandó egyszemélyes államvezetés, hogy azt elképzelni nem tudjuk. De ha majd kikerülnek Rogán plakátjai arról, hogy a trumpista békevámok tönkretesznek bennünket, azért olyan nagyon ne lepődjünk meg. A 35 ezer amerikai katona emellett már fel se fog tűnni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább