NEHAZUGGY

Egy maroknyi korrupt milliárdos a magyarok ellen

Molnár Bálint | Március 8, Szombat | 10:35

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Egy maroknyi magyar lázadó a birodalom ellen. Így volt ez ’48-ban és így van ez ma is”.

Nem tudom, hogy pontosan hányszorosan összetett, mennyire súlyos személyiségzavar, milyen tudathasadás és/vagy milyen gátlást, szégyent nem ismerő pszichopata eltorzulás kell ahhoz detektálható legyen páciensek bizonyos csoportján, esetünkben a szuverénpatrióta korrupció Orbán-kormányán, hogy ezt így képesek legyenek kipréselni magukból. Fogalmam nincs, nem vagyok idevágó szakképesítéssel rendelkező orvos, de azt hiszem, sikerült megint találni egy még mélyebb pontot annál, mint ahol már jártunk korábban.

A fent látható förmedvényt annak a csúnya (és nemcsak történelmi távlatban, de már most is lemoshatatlan szégyenné és bűnné minősült szégyennek és bűnnek a másnapján tették közzé a fideszesek kormányának közösségi oldalán, hogy az önjelölt „magyar lázadó” szembeszállt az általa birodalomnak kinevezett „birodalommal”, midőn egyedüliként nem szavazta meg az Európai Tanácsnak az ukrajnai háborúval kapcsolatos zárónyilatkozatát, azaz egyedüliként vétózta meg azt, hogy a létéért küzdő Ukrajna a jelenleginél nagyobb katonai segítséget kaphasson az EU-tól. Egy nappal azután, hogy a proletáririgység, az előemberi önzés, a pitiánerség, a zsigeri gonoszság és az erkölcsi alultápláltság húrjait pengető Moszkva kapcája, az európai érdekek árulója vagy hasznos idióta vagy mindez így együtt, a szovjet birodalom utódjának, a putyini orosz birodalomnak az érdekében ment szembe Magyarország legközelebbi és valójában egyedüli szövetségeseivel, az európai uniós tagállamokkal.

A homo sapiens, aki azzal hergeli a neki sok esetben kiszolgáltatott, félelemre kondicionált, gyűlölettel táplált híveit, hogy azért kell Ukrajnát odalökni Vlagyimir Putyin büdös csizmája elé, mert az nem lehet, hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen, ő nem akarja ezt; de akit 15 éve egy büdös másodpercig nem zavart, hogy a magyarok pénze a hozzá hasonlóan korrupt hordája – az apja, a veje, a gázszerelője, a fogorvosa, a kötélbarátja, a miniszterei, a cselédei, az alászolgái – átláthatatlan magánvagyonaiba tömörülve veszíti el az ő jellegét, a saját maga és a pártja számára kisajátított március 15-i nemzeti ünnepséget megint az illiberális, mérgező nyálával készül beköpni. Egyébként is 15 éve van egy diszkrét szarszaga annak, hogy csak annak van joga ünnepelni, büszkének lenni, kokárdát kitűzni, fejet hajtani, aki fideszes, vagyis magyar. De a csütörtöki EU-csúcs után egy tényleg semmi korábbihoz nem hasonlítható penetráns szarszaga (nem bája, bűze) van annak, amikor Magyarország európai, biztonságos jövőjének árulói felállnak a gyávaság és romlottság színpadára, és a hazáért vérüket adó hősökre, jelen esetben az 1848-as szabadságharc hőseire emlékeznek. És ha csak emlékeznének nem is lehetne egy büdös szavam se, nem vagyok én Kövér László, hogy rányomjam a magyar pecsétet arra, aki szerintem megérdemli, és ne nyomjam rá arra, aki szerintem nem magyar. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a saját bűzös ideológiájukat és politikai nézeteiket erőszakolják rá a magyar történelem egy olyan pillanatára, amit az elmúlt három év fényében a legjobb indulattal sem lehet párhuzamba állítani a mai helyzettel.

Mi van így ma is, elvtársak? Semmi nincs úgy, mint ’48-ban volt, legalábbis ha az orbáni Magyarországról beszélünk. Akkor az a maroknyi lázadó a nyugati polgári, liberális eszméknek akart érvényt szerezni, ezért harcoltak nemcsak a Habsburgok, de az orosz birodalom ellen is. Petőfiék a haladó Európához tartozásért (hadd ne soroljam fel a 12 pontot, hogy mi mindent kívánt a magyar nemzet) fogtak fegyvert (!!!) – és minő szentségtörés – vigyázó szemüket többek között a libernyák Párizsra, a hanyatló Nyugatra vetették.

Ezzel szemben mit művel ma az identitászavaros, személyiségzavaros, tudathasadásos, tizenöt éve kétharmaddal pöffeszkedő, de még mindig mártírpózban, elnyomottként óbégató multimilliárdos maroknyi lázadó? Az orosz birodalom hűbéreseiként lázadoznak a belga főváros és további 26 európai tagállam ellen. Nekik az a birodalom, amihez a magyarok önként, dalolva, senki által nem kényszerítve csatlakoztak, és elsöprő arányban ma is tartozni szeretnének. Öklendeznek, amikor a szájukra veszik a liberális, nyugat, haladás, progresszió, szabadság, emberség, jogállam fogalmakat, de már az európaiakról is úgy beszélnek, mintha mi nem lennénk Európa részei. Miközben nagyon konkrétan az orosz birodalom seregei taposták vérbe a 48′-as forradalmunkat, a mi maroknyi lázadóink egyenesen az orosz állami propaganda, a Kreml dezinformációit terjesztik határon innen és túl. A 48-as maroknyi lázadó rohadtul nem a kontextus nélküli legyenbéke, hanem a szabadság pártján állt, nem a sajátjait rugdosta magán kívül, és eszébe nem jutott volna alázatoskodva bratyizni, bokát csattogtatni, földig hajolni az orosz agresszor előtt. Most viszont ezt nézzük egyenes adásban három éve, ahogyan a maroknyi orbánista, a nép nyomorából milliárdos erkölcsi romlottság körbeudvarolja az orosz agresszort, megbízható partnernek nevezi, ünnepli a moszkovita birodalmi agressziót, és nem érti, hogy miért is nem adta még magát az ukrán nép, ugyan miért ragaszkodik a szabadságához, a függetlenségéhez, a szuverenitásához?

És közeleg március idusa, és mintha semmi nem történt volna az elmúlt években, mintha nem hangzott volna el soha, hogy mimagyarok (jelentése: a maroknyi szolgalelkű, Moszkva- és megadáspárti gyáva) valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit a hülye ukrán elnök, aki belevitte az országát egy háborús védekezésbe, felelőtlenül. Mi nem csináltuk volna, mert emberek halnak meg, márpedig mi tudjuk, hogy óvatosnak kell lenni az emberéletekkel, azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé. Valami ilyesmiről moralizált doktor Orbán Balázs miniszterelnöki alászolga 1956 kapcsán, amit szintén az orosz birodalom fojtott vérbe. Értettük, amit mondani akart, most is értjük: idióta háborúpárti ukrán lázadók, akik meghalnak a fronton, ahelyett, hogy odadobnák a hazájukat az erősebb kutyának, aki baszni akar.

Szeretném megkérdezni, hogy ugyan mit akarnak ünnepelni március 15-én? Mi közük van 1848 szabadságharcosaihoz? Mire kell a kisajátított nemzeti ünnep? Majd békésen bemutatják, hogyan kell letenni a fegyvert? Vagy hálát rebegnek az orosz cinkostársaiknak, hogy akkor is segítettek nekünk megvédeni a békét, és majd most is segítenek leverni a háborúpárti brüsszeli birodalmat? Mártírkodni szándékoznak, hergelni, hazudni és leköpni a magyar történelmet a Múzeumkertben? És arról majd mondanak valamit, hogy mikor, milyen véleménynyilvánító szavazáson döntötte el a magyar nép, hogy Putyin ánuszából akar az Európai Unió nevű birodalom ellen lázadni? Mit tudnak a lázadásról azok, akik azon vannak felháborodva, hogy pénzbe kerül nekik a szomszédos nép valódi lázadása a valódi birodalom ellen? Az árulók mit tudnak a lázadásról?

Megannyi kérdésem lenne még, miközben belátom, hogy valóban maroknyian vannak, mégis ők a birodalom, és Petőfiékkel ellentétben a magyar nép ellen fordultak. Nemigen van más opció számukra. A brüsszeli birodalom addig volt jó, amíg öntötte rájuk a megszámlálhatatlan milliárdokat, és még el is tűrte, hogy kék plakátokon uszítsanak ellenük. Most, hogy beütött a krach, és lehullik a lepel az elmúlt évszázad legsikeresebb orbáni évtizedéről, nincs mit tenni, mint megállás nélkül uszítani az Európai Unió ellen, amelyik már nem veszi be az illiberális orbáni maszlagot. Március 15-éhez közeledve érdemes elgondolkodni azon, hogy Brüsszel, Párizs, Berlin és az Európai Unió, vagy Moszkva külvárosa, gyarmata és lábtörlője a követendő irány. Mert ha ezen a maroknyi elvetemült milliárdoson múlik, akkor már eldöntendő kérdés sincs, csak az ítélet. Szerintem nem kellene megvárni, amíg az úgynevezett birodalom kilép belőlünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!