Amellett, hogy természetesen és mindenekelőtt FUCK NER; március iduskája felé közeledve különösen aktuális, hogy tisztelet a bátraknak, akik nem fosnak odaállni a rivaldafénybe és belemondani az első sorban pöffeszkedő közjogi méltatlanságok és mindenféle elvetemült Schmidt Máriák, Semjének, Szalay-Bobrovnickzyk arcába, hogy ostobák, primitívek és pusztítóak vagytok, ezért ennek megfelelően kell veletek kommunikálni. Szóval volt itt ez a rendkívüli uniós csúcs, amire valószínűleg soha nem illett jobban a rendkívüli jelző, hát hiszen a nemzetközi szerződéseken, a nemzetközi jog uralmán alapuló, evidenciának gondolt évtizedes világrendnek páros lábbal és láncfűrésszel nekirongyoló Donald Trump és radikális, fundamentalista, szélsőséges bandája mindössze pár hét alatt akkora pusztítást végzett, aminek a nem pusztán érdek-, hanem értékalapú világrendet, a jog uralmát, a megkötött szerződések szentségét, ha úgy tetszik, a globális felelősségvállalás elvét telibe hányó Moszkván és az ő kapcáin kívül egészséges közönséges halandó, nemzet, politikus aligha örülhet.
A hanyatlása fene tudja, éppen melyik stádiumában lévő magyar állampárt vezetője, az Európai Unió önjelölt erős embere, a Robert Fico nevű szlovák kollégájához hasonlóan valójában Moszkva kapcájaként jellemezhető Orbán Viktornak másokkal ellentétben egy kisebb kitérővel kezdődött a szégyenteljesnek bizonyult brüsszeli jelenése, amennyiben Emmanuel Macron francia államfő szerda estére Párizsba rendelte. Nem a PSG-Liverpool BL-meccset megnézni, hanem vélhetően azért, hogy beszéljen a fejével. Mármint hogy elmagyarázza neki, mi történik, ha megint Vlagyimirovics érdekében talál vétózni a saját szövetségesei és az Ukrajna nevű terület/probléma ellenében. Azért írom, hogy vélhetően, mert ő sajnos nem méltóztatott a maga után hurcolt, valószínűleg élete és karrierje csúcsára ezzel a hurcolással felért Bohár Dániel feketeöves megafoncselédnek semmit mondani arról, hogy pontosan miről diskuráltak és főleg mire jutottak a munkavacsorán a francia elnökkel. Annyit azért lehetett tudni, hogy az orosz-ukrán háború, Ukrajna támogatása és az ezzel kapcsolatban lebegtetett magyar vétó volt a párizsi meghívás apropója. Erről nem sok érdemit nyögött ki az alákérdező alászolgálnak a fényességes telihold, azt meg eddig is tudtuk, hogy a háború kérdésében az Európai Unió vezetői az Európai Unió oldalán állnak, ő pedig Moszkva (és újabban Washington) oldalán áll, ellenben a kiváló politikai és gazdasági kapcsolatokról delirált, és leszögezte, hogy
Franciaország Franciaország. Itt mindenki patrióta. Magyarország Magyarország, és lényegében mindenki patrióta, leszámítva a baloldali ellenzéket.
Nem az, hogy a saját hazájában az utcára testőrök nélkül kimenni nem merő dinasztia feje Párizs utcáin rajongó francia nénikbe ütközik, akik csak úgy közel mehetnek hozzá, sehol egy testőr, és a stábja ott áll kivont kamerával, hogy megörökítse a spontán jelenetet, mert ez annyira gáz, hogy ugyanúgy nem találom rá a szavakat, mint ahogy arra se, hogy Lavrov kifutófiúja úgy vonatozott az Egyesült államokban New York és Washington között, hogy a neki bérelt luxusmagánrepülő szorgosan követte (mi az a több mint 200 millió forint Európa legszegényebb országának?). De hogy mennyire unom már ezt a baloldali ellenzék hivatalból nem patrióta, mert kizárólag ő a patrióta dumát, azt el nem tudom mondani. Innentől kezdve tökmindegy, hogy mit harsog a pártmédia, vagy ő maga mit hord össze arról, hogy mi történt Brüsszelben (hallottuk, hogy mit hordott össze), mint ahogy teljesen irreleváns az is, hogy Havasi Bertalan helyett hány Bohár Dánielt cipel maga után a magyarok pénzén azért, hogy visszaböfögjék a mindenki hülye, csak ő a tisztánlátó, akinek mindig igaza lesz mantrát. Tökmindegy, hogy adja elő a páriává válását fényes győzelemnek, és az is szinte mindegy, hogy ezúttal nem ment ki kávézni, hanem vétózott.
Tudom, hogy a franciák úriemberek, ezért a francia külügyminiszter diplomatikusan azt nyilatkozta, hogy Orbán meghallotta Macron államfő érveit a szuverén európai védelem szükségességéről, és nem azt mondta, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán Vlagyimir Putyin hasznos idiótája. Természetesen nem hallott meg ez semmit, teljesen beszorult a feje Putyin és Trump farpofái közé. Szerintem az nem volt eddig se kérdés, hogy Orbán támogatja az európai egységes haderő felállítását, erről nem kellett meggyőzni. Itt az a lényeg, hogy Orbán nem támogatja Európa egységes fellépését Ukrajna, azaz saját maga, azaz Magyarország védelmében. Itt az a lényeg, hogy míg az EU az első naptól Ukrajna oldalán áll, és most is azt teszi, addig a két moszkovita ügynök – Orbán és Fico, akik közül az egyik megadta magát tegnap – egyébként hallani sem akar Ukrajna támogatásáról, ahányszor kinyitják a szájukat, annyiszor könyököl ki rajta Vlagyimir Putyin. És az is a lényeg, hogy míg az orosz ukrán-háború egy korábbi szakaszában Orbán még azt mondta, hogy magyar érdek egy szuverén és független Ukrajna, és azt is mondta, hogy Ukrajna csak akkor lehet független és szuverén, ha megmarad a területi integritása, most már az Ukrajna nevű területről beszél, és hazudja rendületlenül, hogy azok, akik egy olyan békét akarnak a szomszédban, ami garantálja Ukrajna szuverenitását és függetlenségét, az háborúpárti geci.
És lehet azt mondani, hogy van B terve az EU-nak a moszkoviták aknamunkájának elhárítására – mondják is -, meg lehet, hogy az egyiket leszerelik, a másikat megkerülik, vagy átugorják, ez nem változtat azon, amit Szlovákia volt londoni nagykövete, Ondrejcsák Róbert mondott Ficóval kapcsolatban, de igazából Orbánra illik a legjobban: „a kapca Moszkvában is csak kapca, amit akkor használnak, amikor jólesik nekik, de előbb-utóbb eldobják, amikor használhatatlanná válik”. Az a baj, hogy nem csak Szlovákia szövetségesei nem értik, hogy a Fico-kormány miért megy szembe saját országának elemi érdekeivel, hanem Magyarország szövetségesei sem értik, hogy Orbán Viktor, a módfelett patrióta miért megy szembe a saját országa egzisztenciális érdekeivel, illetve hogyan képes lazán veszélybe sodorni a saját jövőjét, akár gazdasági, politikai, stratégiai vagy biztonsági szempontból.
Tudom, a tegnap írtam, hogy azért, mert Magyarország érdekei nem azonosak Orbán Viktor érdekeivel. Ha a fülkeforradalom óta jól kormányozna, ha fellendülést, stabilitást, nemzetközi megbecsülést és tiszteletet lett volna képes kivívni a hazájának, ha a kormányzása célja a teljesítmény, a polgárok életszínvonalának növelése lett volna akár egyetlen pillanatra, és nem kizárólag a hatalom megtartása, ha képes lett volna tizenöt év alatt önmérsékletet tanúsítani, ha elég lett volna a töredéke is annak, amit összeharácsolt a strómanjai nevén, ha legalább nagyvonalakban decens módon tudná működtetni az országot, akkor most nem kellene ez a műsor. Akkor nem kellene egy évtizede ütni az asztalt, és követelni a tiszteletet. Ha lennének elvek és valami minimális következetesség abban, amit művel, ha például nem óbégatná az orosz-ukrán háborúból való kimaradást, miközben aktív szerepet vállal a puskaporos hordón ülő Boszniában, és az elítélt Dodikot nem a TEK-kel akarta volna kimenekíteni onnan, amíg rá nem ugatott a trumpista adminisztráció (!), akkor nem kellene ez a patriotizmusnak álcázott árulási kapcaműsor. Miközben eme európai gáncsoskodás és felforgatás egyetlen igazi haszonélvezője Vlagyimir Putyin.
Csakhogy. Túl azon, hogy van, akinek sajnálatos módon bejön a kapca szerep (minő fájdalom, hogy Magyarország teljhatalmú miniszterelnöke és önjelölt tulajdonosa is ezek közé tartozik, és jellemzően elnyomó diktátorok és véreskezű gyilkosoknak szeret a lábtörlője lenni), szerintem valószínűleg nem lehetett volna másképp, csak így. Ez az egész moszkovita eltorzulás, Orbán kormányzásának autokrata átalakulása, valamint a belpolitikai haszonszerzés okán a szándékos háborúzás az EU-val, már 15 éve eldöntetett. Konkrétan ez vezetett oda is, ami számunkra a legfájdalmasabb, amivel az ún. véleménynyilvánító nemzeti konzultációjával is terelni akar: hogy Magyarország egyre lejjebb csúszik az uniós fejlettségi rangsorokban, és Orbánról mindenkinek Putyin, a vétó és a megbízhatatlanság jut eszébe. És nem elég, hogy kiírja magát és az országot Európából, hanem az EU-val folytatott háború oltárán úgy taposta le Magyarországot a szövetség szegényházi részlegére, hogy pontosan tudja: nincs alternatívája az EU-nak, az unió egységes piacán való részvételnek, hogy az elfogadható mértékű gazdasági növekedéshez szükség van az EU több milliárd eurós éves támogatására. Az a durva, hogy ennek ellenére művelte azt, amit művelt tegnap Brüsszelben, ennek ellenére terjeszti a hazugságokat és összeesküvéseket az EU-ról, és a hatalmát változatlanul az EU-val külpolitikai téren konfrontálódó, autoriter, putyinista, egyre durvuló politikai berendezkedéssel akarja megtartani. Lehetőleg élete végéig.
Nos, elvileg még mindig lehet választani valami mást ehelyett a patrióta kapcamocsok helyett. Elvileg lesz választás jövő tavasszal. Elvileg.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.