NEHAZUGGY

Nem becsicskulni, egységbe tömörülni

Vogronics András | Március 4, Kedd | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nézve, hallgatva, olvasgatva, értelmezni próbálva azokat a diplomáciai csűréseket és csavarásokat, amelyekkel jellemzően, bár nem kizárólag nagyhatalmak, befolyásos országok vezetői szoktak élni, vagy bonyolítani egymás között, egymás ellen a politikai térben, még mindig egyfajta sokkhatás alatt vagyok. Igen, annak nyomán, amit az Ovális Irodában múlt pénteken előadtak az ott jelenlévők.

Gondolok itt elsősorban arra a ránézésre sem beszámítható, barnítókrémmel bekent amerikai elnökre, akit immár másodszor választott meg az ő népe, és aki nem mellesleg az előző ciklusát is úgy hagyta abba, hogy választási csalást kiabálva feltüzelte a híveit, hogy támadják meg a Capitolium épületét. Arra az alakra gondolok, aki ellen tucatnyi szövetségi pert indítottak és olyan is volt, hogy bűnösnek ítélték. Azt, aki a saját elmondása szerint még az életben egy könyvet nem olvasott, viszont ő is a saját médiájából tájékozódik a világ dolgairól.

Nem tudom, felfogta-e Amerika lakossága, hogy ki képviseli őket, ki hoz döntéseket felettük, róluk, és ki az, aki ha valamit kiejt a száján, akkor az hatással van a világ legnagyobb tőzsdéire is. Őszintén szólva én nagyon nem így képzeltem el egy diplomáciai eseményt, főleg nem úgy, hogy amit Amerika elnöke mond, azt jó esetben, jobb időkben előtte jóváhagyja szinte minden nemzetbiztonsági terület felelős vezetője. A nyugati világ állítólagos vezető hatalma esetében még egy hangsúlynak, egy vesszőnek vagy egy izzadságcseppnek is nagy jelentősége van, nemhogy egy ilyen szintű műsornak, amit ezek ott lenyomtak az alelnökkel kettesben, miközben tahó módon alázták a három éve az oroszok által öldökölt Ukrajna elnökét, és csak épp azt nem vágták a fejéhez, hogy a haja is milyen már.

Nem vagyok szakértő, nem vagyok nemzetbiztonsági tótumfaktum, sem kockázatelemző, viszont az biztos, hogy a szó legpejoratívabb értelmében vett precedens nélküli fejezet nyílt ezzel a nívótlan eseménnyel nemcsak a világpolitika történelemkönyvében, de a diplomáciai etikett kódexében is. Ennek kapcsán arról elmélkedtem a minap egy barátommal (igaz, ez a londoni csúcs előtt volt), hogy vajon mitől is van beszarva Európa? Amikor az Egyesült Államok lakossága körülbelül 334 millió, ~~a Szovjetunióé~~ Oroszországé 143, Európa pedig – ha az oroszokat és az angolokat kivonjuk belőle, akkor is 539 millió. Ám az angolok (vö. Gyalog galopp: hülye angolok, angol hülyék) mégsem annyira retardáltak, mint a nagy víz túloldalán hereveréző jenkik, elsőként mérték fel, hogy igenis össze kell fogni ahhoz, hogy ne basszanak oda az öreg kontinensnek.

Szóval, kérdezem én: miért is kellene arra várnunk, hogy majd az USA jól megvéd minket? Meg kit érdekel a vámháborúja? Amikor ő van ráutalva a mi importunkra, és nem fordítva. Akkor vessen ki Európa is vámokat, és bojkottálja az amerikai behozatalt. Elvagyunk mi a saját piacunkon, Norvégia alatt ott az olaj, és ha kell, márpedig kelleni fog, állítsunk fel egy közös haderőt. Építsünk egy kis Vaskupolát, valami hasonlót, mint ami Izraelnek is van, a franciáknak vannak atomtöltetű rakétáik, fegyverkezzünk, és védjük meg magunkat. Ez a szarházi Putyin zsarol és blöfföl, fenyeget és ultimátumokat küldözget úgy, hogy szemmel láthatóan beletört a bicskája Ukrajnába? Persze csak morfondírozok (azt talán még szabad), mert ki vagyok én ezekhez képest? Mondjuk ahogy elnézem, a szőke bohóchoz képest biztosan műveltebb és szélesebb látókörű vagyok még én is. Elég baj az nekünk. Az viszont határozottan jó hír, hogy felállt a Tettrekészek Koalíciója, és bár nekünk nem osztottak lapot, meg a mi elnyomóinknak úgyse kellenek ezek a lapok, ők büszkék rá, hogy a kutya nem hívta őket Londonba (lásd a megadáspárti doktor Orbán Balázs tegnapi elmélkedését az Ukrajna nevű problémáról), Európa jelentős része viszont kiállt Ukrajna mellett. Fontos a felsorolás: a londoni csúcsra Zelenszkij ukrán, Macron francia elnök, Scholz, a távozó német kancellár, Tusk lengyel és Meloni olasz miniszterelnök mellett elment Mark Rutte, a NATO főtitkára, von der Leyen európai bizottsági elnök is hivatalos volt, de mellettük ott volt Trudeau kanadai miniszterelnök, valamint a spanyol, a norvég, a dán, a svéd, a finn, a holland kormányfő, a keleti tagállamok körül pedig a cseh miniszterelnök és a román államfő volt jelen. A balti vezetőkkel a házigazda telefonon egyeztetett, és külügyminiszteri szinten Törökország is képviseltette magát. Orbán és Fico nem kapott meghívást.

A csúcs kézzelfogható eredménye, hogy brit-francia-ukrán békekezdeményezés jön, Európa nagy része pedig egyértelművé tette, hogy az amerikai váltás ellenére továbbra is készek mindenhogy segíteni Ukrajnát, méghozzá új módon is: az Európai Unió megosztottsága és lassúsága miatt az erre kész országok új együttműködést hoznak létre. Ahogy Keir Starmer, az Egyesült Királyság miniszterelnöke fogalmazott: „Ez egy korszakos pillanat Európa biztonsága szempontjából, és a jó eredmény elérése Ukrajna számára sok más ország biztonsága szempontjából is létfontosságú”; vagyis az, hogy ne dobják Ukrajnát a vonat elé, az egész kontinens számára húsba vágó kérdés. Pontosan, mindenki jól látja. Nekünk megint sikerült perifériára kerülni úgy, hogy közben még az egyik legfajsúlyosabb autokrata is felmérte, hogy melyik kutya az erősebb. Itt most Erdoganra gondolok, de ha csak azt nézzük, hogy Kanada is jelen volt, akkor szerintem nyugodtan be lehet pelenkázni Putyint és Trumpot is. Ha a britek újra csatlakoznának az Európai Unióhoz, az lenne az igazi tőrdöfés. Ki tudja, lehet, hogy ezen már dolgoznak is. Főleg úgy, hogy bár nagy jelentősége nincs, de diplomáciai szempontból több mint üzenetértékű, hogy a brit uralkodó, III. Károly is fogadta az ukrán államfőt.

Egyszóval nem becsicskulni kell, hanem egységbe tömörülni, bár a mi szempontunkból – mármint ha nem akarunk az arcunkba egy amerikai surranót és egy orosz katonai bakancsot – elengedhetetlen feltétel, hogy minél előbb megszabaduljunk Júdástól. Attól aki mindent megtesz, hogy elárulja, kiárusítsa és gyengítse azt a szövetségi rendszert, aminek a magyarok jelentős többsége még most is a tagja akar lenni. Ettől a felelőtlen, korrupt, gátlástalan autokratától, aki a szolgalelkű külügyminiszterével annak tapsikolt, hogy Trump védővámokat szabott ki Európára is. Esküszöm, nem tudom elhinni, hogy ezek egészéges emberek.

Az már csak a hab a tortán, hogy Júdás már a mottómat is lenyúlta az X-en. European leaders decided in London today that they want to go on with the war instead of opting for peace. They decided that Ukraine must continue the war. This is bad, dangerous and mistaken. Hungary remains on the side of peace. Ceterum censeo. Magyarul: Az európai vezetők ma Londonban úgy döntöttek, hogy a béke helyett folytatni akarják a háborút. Úgy döntöttek, hogy Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Ez rossz, veszélyes és téves. Magyarország továbbra is a béke pártján áll. Ceterum censeo. Jó, hát én erre csak ugyanazt tudom mondani, amit eddig, s(h)ame in English.

The Orban Regime will fall! Ceterum censeo.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!