NEHAZUGGY

Nem híd vagyunk, inkább egy fájó kelés az EU testén

Lázár Gergő | Március 3, Hétfő | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,328,223 forint, még hiányzik 1,671,777 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Trump és Zelenszkij pénteki, a diplomáciában szokatlan vitájából nem ez tűnik ki. Kaja Kallas uniós biztos például kapásból a támogatások növelését kínálgatta az incidens után az ukrán elnöknek, hogy folytatni tudja a harcot. Az európai vezetők jelentős része háborúpárti és szélsőségesen liberális. Nekik az ördöggel való cimborálást jelenti együttműködni a konzervatív új amerikai elnökkel. Közben Donald Trump persze nem veszi le a lábát a gázpedálról. Nincs jó helyzetben Európa, és hibát hibára halmoz.

Háború helyett békét kellene követelniük, konfliktus helyett kapcsolat kellene az USA-val, fegyverkezési kiadások helyett versenyképességet kellene növelniük. De nem teszik. A magyar kormány más irányba megy, ezért büntet minket Brüsszel.

De változékony időszak jön, meglehet, hogy mi képezhetünk hidat az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Ez Magyarországnak kifejezetten jó pozíciót jelenthet. (Kocsis Máté, Magyar Nemzet)

A Fidesz frakcióvezetője köti az ebet a karóhoz, még mindig hisz abban, hogy Magyarország a megfelelő irányba tart. Pontosabban szerintem nem ő hisz ebben, hanem elsősorban a drágalátos főnöke, akit a Fidesz minden katonája minden döntéssel kapcsolatban kritika és gondolkodás nélkül követ. Ellenvélemény a Fideszen belül egészen egyszerűen nem létezik, ezért a legtöbb fideszes döntés vagy nyilatkozat visszavezethető a főnökhöz, Orbán Viktorhoz. Nem nagyon van olyan vélemény, amelyet úgy fogalmazhatna meg felelős politikus, hogy azt ne okézták volna le Rogán Antalék. De visszatérve Kocsis mondandójára – nem mintha azzal akarnám vádolni, hogy neki speciel saját, a főnökétől eltérő véleménye lenne -, a frakcióvezető nem látja, hogy az ördöggel való cimborálás alanya éppen Vlagyimir Putyin háborús agresszor, akihez egymást túlszárnyalva dörgölőzik a magyar és most már az amerikai vezetés is. Ugyan mindkét vezető tagadja, hogy oroszpárti lenne és Putyin szekerét tolná, de amikor már a Kreml is arról számol be, hogy elégedettek az amerikai iránnyal, akkor nem sok kétség marad afelől, hogy kinek a pártját is fogják.

Észak-Kora, Belarusz, Izrael, Magyarország és az Egyesült Államok is a háborús agresszor oroszok pártján állt legutóbb az ENSZ-ben is, ami megmutatta azt, hogy milyen irányba tolódik el az amerikai diplomácia. Ki tudja miért, Trump jól láthatóan nem a Nyugat, hanem az agresszor, diktátor Putyin kegyeit keresi. Kocsis szerint nincs jó helyzetben Európa, és hibát hibára halmoz. Nos, jelenleg a legtöbb európai ország véleményem szerint jobb helyzetben van, mint az USA, amelynek vezetője világszerte a vicc kategóriába került. Arról nem is beszélve, hogy a Zelenszkij-találkozót követően szinte a teljes európai kontinens összefogott és megoldást keresnek a krízis kezelésére. Ha valaki bajban van, az szerintem pont az Egyesült Államok, amely ha így folytatja, akkor könnyen elveszítheti domináns pozícióját a világban. Persze nem egyik pillanatról a másikra, de aminek most szemtanúi lehetünk, az emberemlékezet óta nem történt meg. A két szuperhatalom – noha ma már Oroszország nem tekinthető annak, akkor sem, ha egy atomhatalomról beszélünk – egymás ellensége volt évtizedek óta, amely kapcsolatot most Trump láthatóan önként és dalolva át akar írni.

Kocsis szerint minket azért büntet Brüsszel, mert az EU-tól eltérő álláspontot képviselünk, de ez nyilvánvalóan baromság. Azért büntetnek minket Brüsszelben, mert a magyar kormány olyan korrupt, hogy az már nem csupán az ún. bürokratáknak, de az EU tagállamainak is sok volt. Ezek a büntetések pedig vélhetően nem mostanság fognak mérséklődni, hiszen Orbán ugyanazon az úton megy tovább, és meggyőződése, hogy ő mindent tökéletesen kezel. Sőt, elhiszi magáról, hogy tényező nem csak Magyarországon, de Európában is. Próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a jó kapcsolatának köszönhetően majd sikerül kedvező szerződést kötnie Trumppal, aki újabban az EU-t fenyegette meg büntetővámok bevezetésével. Orbán persze nincs egyedül a csaholásával, hiszen a szerbek Orbánja, Vucsics is próbál úgy helyezkedni, hogy mind az oroszokkal, mind pedig az Egyesült Államokkal jó kapcsolatot tartson fenn, a szlovák Ficóról nem is beszélve. Miközben az EU kiáll az ukránok mellett és a saját jól felfogott érdekében, nem pusztán erkölcsi kötelességből Ukrajnát támogatja, addig ez a három állam hazárdjátékot játszik úgy, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy jól jönnének ki majd az egészből. Kocsis viszont azt is feltételezi, hogy majd Magyarország lesz a híd az EU és az USA között, ami már csak azért is teljesen lehetetlen, mivel Trump lenézi az EU-t, azt egy viccnek tartja, szerinte csak azért jött létre, hogy szívassa az Egyesült Államokat, akkor meg miért is érdekelné egy 10 milliós ország vezetőjének véleménye?

Magyarország – a politikai vezetés, de őket a magyarok választották meg – egy kelés az EU testén, amely már jó ideje nem gyógyul. Magát felsőbbrendűnek gondolja és azt hiszi, hogy egyedül neki van igaza. Ezt véleményem szerint még csúnyán meg fogjuk fizetni, mivel jól látható volt az is, hogy a tegnapi londoni csúcsra sem hívták meg a zsebdiktátort. Ha valóban ő a híd az EU és az USA között, akkor vajon miért nem volt ott? Értem, hogy ő békepárti, mindenki más pedig háborúpárti, de azért mégis csak arról van szó, hogy az orosz-ukrán béketárgyalás előmozdítása érdekében találkoztak. Talán csak nem arról van szó, hogy az európai vezetés szerint is jelentéktelen és megkerülendő figura Orbán?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!