Március 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: Zsugorodó örökség

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bibliai tájakon utazva akaratlanul is megérinti az utazót a táj hangulata, sajátos atmoszférája. Ez akkor is érződik, ha történetesen egy bonyolult történelmi háttérrel és feszültségekkel átjárt vidéken jár. A szerencsés utazó egy kényszerű, de önmagában egyáltalán nem kellemetlen tartózkodás kapcsán látogathatott el a Föld egyik legjelentősebb sós tavához, a Holt-tengerhez. Akkoriban is a politikai és társadalmi feszültség hosszú ideje uralta a térséget, de ez kevéssé volt érzékelhető a tó keleti oldalán elhelyezkedő országban. A Holt-tenger szárazulattal körbezárt sósvizű tó, és vize még csak nem is a legnagyobb sótartalmú (6 sósabb vizű tó előzi meg), mégis földrajzi hírneve, elhelyezkedése és környezetének gazdag történelmi múltja miatt méltán a leghíresebb. A tó a legalacsonyabb tengerszint feletti magasságú víztest a Földön. A Holt-tenger mai tényleges vízfelülete (605 km²), ami már csak az északi medence 50 km hosszú és a legszélesebb helyen is mindössze 15 km. Ez azonban nem mindig volt így, még  1930-ban is a Holt-tenger területe 1050 km² volt. Mielőtt a 20. század utolsó évtizedeiben a  vízszint csökkenés folyamatos elkezdődött volna, a tó hossza 80 km, szélessége pedig elérte a 18 km-t. Akkoriban teljes vízfelület háromnegyedét az északi medence  foglalta el, a víz mélysége itt elérte 400 m-t. A déli medence korábban is kisebb és jóval sekélyebb volt, és jelenleg nagyon sekélyvizű, lepárlási célra elgátolt terület. Napjainkban a tó átlagos mélysége 199 m, legmélyebb pontján 304 m. (Ezzel a legmélyebb sósvizű tó a Földön.) A Holt-tenger lefolyástalan medence. A víz utánpótlást Jordán folyó a Galilea (Tiberias) tavon keresztül biztosítja. (Mindössze négy kisebb időszakos vízfolyás csatlakozik a Jordánhoz vízgyűjtő területén.) A tó nyugati oldalán fekvő Ciszjordánia területe már a Földközi tenger vízgyűjtője. Az éves csapadék összege a tó északi régiójában 100 mm, délen mindössze 60 mm évente.

A Holt-tenger műhold felvételen (Forrás: Google Maps/Landsat/Copernicus)

A Holt-tenger geológiai időléptékkel fiatal, jóllehet a terület, ahol elhelyezkedik jóval korábban kialakult. A kutatók között ma még vita tárgya, hogy a tónak is otthont adó hasadékvölgy hogyan jött létre. Egyes vélemények szerint a terület a Kelet-afrikai hasadékvölgy távoli északkeleti elágazása. A kutatók többsége azonban úgy véli, hogy szerkezetfejlődés során az afrikai lemez óramutató járásával egyezően elfordult, ezzel egyidejűleg az  arábiai lemez pedig északnyugat felé fordult. A nagyléptékű mozgás során a lemezek súrlódásának következménye a sajátos morfológiájú terület. (A Földön eddig szárazföldön két helyen figyeltek meg ilyen kéregmozgási mechanizmust.) A bizonyítékok szerint ∼25 millió – 5 millió évvel ezelőtti hosszú időszakban játszódott le a folyamat. Ennek eredményeként 20 km széles völgy alakult ki („Holt-tengeri szakadék”).  A biblia és megbízható történelmi feljegyzések egyaránt megerősítik, hogy a térséget múltban már számos erős földrengés rázta meg. A legutóbbi szeizmikus rengés 1837-ben történt, ami még a ritkán lakott térségben is óriási pusztítást végzett az települések építményeiben és ötezer ember halálát okozta.

A Holt-tenger törésrendszere, kialakulásának modellje (Forrás: This Dynamic Planet/USGS)

A tó fejlődése 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 12 ezer évvel ezelőtt lezárult időszak során játszódott le. Legnagyobb kiterjedése idején a víztest északi határa a jelenlegihez viszonyítva 320 km-rel északabbra, a déli pedig 60 km-rel délebbre helyezkedett el. (A parti vízszint változások alapján a szakértők joggal feltételezik, hogy az utóbbi 80 – 120 ezer évben legalább két korábbi ősi tó követte egymást, amelyek a mai Holt-tenger geológiai előzményei.) Ez alatt az időszak alatt a környező szárazulatokról bővizű vízfolyások tömérdek agyag, mészkő, gipsz és egyéb evaporit üledéket szállítottak a vízgyűjtőbe. A tó vize a párolgás miatt sokkal gyorsabban csökkent, amivel a vízutánpótlás nem tudott lépést tartani, ezért fokozatosan csökkent a vízfelület. A tó aljzatából származó felszín alatti vizek csekély utánpótlást jelentenek, ugyanakkor jelentős mennyiségű oldott sót juttatnak a vízbe. (Az aljzat alatt 300 m mélyen 30-50 m vastag só/evaporit réteg ismert fúrások nyomán, ami arra utal, hogy a tó őse egyszer már teljesen ∼100 évvel ezelőtt kiszáradt.) A felszín alatti vizek munkájának eredményei azok a nagy sóbarlangok is, amelyek a kioldódás miatt a tó aljazatában és környezetében is beszakadtak. A Holt-tenger felszíni vízutánpótlása – a csekély éves csapadék mellett – alapvetően a Jordán folyóból származik. A csapadékosabb téli és tavaszi időszakot beleértve a folyó 1,3 milliárd köbméter vizet szállítana a tóba; ez esetben a normális szezonális vízszint ingadozás 30-60 cm lenne. Ennél azonban sokkal drámaibb a szintingadozás, mert a környező országok mindegyike alaposan megcsapolja a Jordánt. Jelenleg a tavi torkolatba mindössze 20-30 millió m³ víz érkezik a Holt-tengerbe. A kulturális-vallási-történelmi értékkel is felruházott folyó a korábbi feljegyzések szerint egykor másfél km széles volt. A szerző látta a folyót az Allenby hídnál, ott nem volt szélesebb 50 m-nél és állítólag mélysége sem haladja meg a 2 m-t. A vize  a magával hozott szennyvíztől  a torkolat vidékén már nagyon zavaros. (Az Allenby híd az egyike a két hídátkelőnek a palesztin területekről Jordániába; a jószomszédság jegyében minden háború alkalmával a szembenálló felek menetrendszerűen lerombolták. 1999-ben épült a mai híd, most Husszein király nevét viseli.) A Holt-tenger vizének sótartalma kilenc és félszer haladja meg az óceánvíz sótartalmát. A víz ásványi anyag összetétele azonban nagyon különbözik az óceánok és tengerek vizétől. Ez utóbbi vizek ∼ 85 % nátrium kloridot tartalmaznak, ezzel szemben ez a Holt-tenger vize mindössze 30,5 %-ot. (A vízben oldott só túlnyomóan nagyobb része magnézium klorid és kalcium klorid.) A víz olyan mértékben telített oldott sókban, hogy élő növényi vagy állati szervezetek nem képesek élni ebben a közegben. A tó vizének 342 g/kg (34,2 %) sótartalma átlagérték, mert a víztömeg hőmérséklete és ezzel összefüggő sótartalma miatt vertikálisan rétegzett. Évszázadokon keresztül a felszíntől 40 m-i terjedő mélységig a víz hőmérséklete szezonálisan 19°C és 37°C közötti tartományban volt, a sótartalma pedig kevesebb, mint 300 g/kg volt. 40 m – 100 m mélység közötti átmeneti zóna alatt a víz hőmérséklete már egyenletesen 22 °C, a sótartalom pedig 332 g/kg. A  telített alsó zónában folyamatosan kicsapódnak a nátrium- és kálium klorid mellett a magnézium- és brómtartalmú ásványok, ezek szilárd bevonatot képeznek az aljzati zóna területén. A bibliai források és történelmi feljegyzések félreérthetetlenül említik, hogy a tó alján és sekély partja mentén bitument tartalmazó gödrök vannak. Ókori források beszámolója szerint a Holt-tenger vidékéről még Egyiptomba is szállítottak innen bitument. A tudósok kiterjedt vizsgálódása ellenére eddig sehol sem találtak ilyen szerves anyagot tartalmazó gödröt, lelőhelyet. Néhány geokémikus arra a következtetésre jutott, hogy az aszfaltnak vagy bitumennek vélt anyag legvalószínűbben valójában vasszulfid tartalmú iszap lehet. Tény viszont, hogy a víz határozottan enyhén olajosnak tűnik. Nem zárható ki  egyértelműen annak lehetősége, hogy az aljzat repedésein keresztül csekély mértékű természetes bitumenszivárgás történik és ennek apró szemcséi oszlanak el a vízben. A nagy mértékű és koordinálatlan felhasználásnak és az intenzív párolgásnak betudhatóan a tó vízfelülete rohamosan zsugorodik, a déli medencerészt mára jórészt sós síksággá vált. A Jordán folyó által szállított  víz mennyisége a 60-as évek elejétől rohamosan csökkent és egy évtized alatt a felszíni vízréteg egyre sósabb lett, azonban mivel a vízréteg melegebb volt, nem süllyedt le. 1979-ben azonban a rétegződés megfordult és a vízrétegek keveredtek. Ez a folyamat azután az elmúlt évtizedek során a közemúltban többször is lejátszódott. 2020. 08. 06.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.