Március 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Miszlikbe aprítani, kettévágni, a fülét letépni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rengeteg gennyes fekélytől bűzlik az orbánizmus Magyarországa, és távolról sem mindenkit vigasztal, hogy ez minden egyéb pontján így van a világnak és a fejlődés/visszafejlődés különböző fázisaiban lévő emberi civilizációnak, ahol a liberális demokráciát megvető, jellemzően korrupt és gátlástalan gazdasági érdekcsoportok térdelnek a nép veséjén. És ahol a felkent autokrata nem otthon a tükör előtt, hanem hangosan, nagy nyilvánosság előtt dicsekszik azzal, hogy az az igazság, amit ő beszél a szájával. Amely igazság – mint tudjuk ugyanattól a felkent orosz befolyásolási ügynöktől – nem függ attól, hogy mennyien hiszik el. Mármint két napja ez így van. Azelőtt évtizedekig úgy volt, hogy amúgy sem arra kell figyelni, amit pofázik, bőven elég arra koncentrálni, amit cselekszik. Nem mondom, hogy nem tökéles önfelmentő duma minden korábbi és eljövendő hazugság esetére, mert de.

Viszont a rengeteg gennyes fekélyre rákanyarodva, ami ennek az országnak a testén éktelenkedik különösen a fülkeforradalmi robbanás óta, és mostanra már önreflexióra, gondolkodásra képes és hajlandó egyre nagyobb tömegek orrát csípi elviselhetetlenül, és már nem is tudják eldönteni, hogy melyik levedző sebnek a bűze elviselhetetlenebb: itt van ez a drogkereskedelem elleni HAJTÓVADÁSZAT, amit stílszerűen nagyjából párhuzamosan azzal indít a gennyes fekélyeket kétharmadtól kétharmadig sebtapasszal gyógyító, mindenhez értő, de a harácsoláson és a trónba kapaszkodáson kívül mindenre alkalmatlan nemzetikeresztény kormány, hogy a falu lelkét képező, szeszfogyasztást favorizáló vendéglátóipari és kulturális találkozási egységek között szétszórni készül 1000 millió forintot. Amivel párhuzamosan a gyermekek mindenek fölött álló védelmére, testi-lelki fejlődéshez való jogára hivatkozva – akik közül becslések szerint mintegy 400 ezer gyerek él alkoholista szülőkkel, akiknek egy része az alkoholfogyasztás következtében beálló tudatmódosult állapot hatása alatt a bántalmazás különböző műfajait művelik, azaz agyba-főbe verik a saját gyereküket, pedig az apa férfi, az anya nő – éppen a Pride betiltásával hergelnek. És ezzel le is van tudva a gyermekvédelem. Ha a buzikat eldugják a négy fal közé, akkor nem áll meg a fejlődésben a csemete, győztünk. Egyidejűleg a Novák-Dúró família is megnyugszik, a Mi Hazánk peremszavazói pedig talán megfontolják, hogy mégis inkább a rendpárti, függöny mögött bujkáló, moszkovita szájharcosok pártjára szavaznak. Zéró tolerancia a sokszínűséggel, mássággal, emberhez méltó élettel szemben, az alaptörvénybe beleírják, hogy mukodj. Hogy a valóságban, a mindennapokban semmilyen konkrét cselekvés nem következik abból, amit beleírnak, az mindegy. Végül is Szájer fércműve tényleg bármit elbír, lassan pont olyan tekintélyes írásmű, mint egy karácsonyi Tesco-reklámújság.

Tudom, hogy ezek mind gumicsontok ahhoz képest, amiről valójában beszélni kéne; hogy miért késnek egy év alatt hét évet a vonatok, hogy  miért nincs kardiológia fekvőbeteg ellátás, miért zárnak be a szülészetek, az óvodák, miért megugorhatatlan feladat egy kórházi kazán kicserélése, és ha egy egyszerű, problémamentes hétköznap megszervezését képtelenek abszolválni az állami ellátórendszerek, akkor körülbelül mennyi ideig lesz fenntartható egy olyan, a világon szó szerint egyedülálló orbánista családi adórendszer, amely bizonyos csoportoknak életfogytiglani szja-adómentességet biztosít. Csakhogy sajnos ezek sem gumicsontok, hanem ezek is olyan kérdések, amelyek fájóan világítanak rá ugyanarra: hogy míg Rogánék százmilliárdokból elkommunikáltak 15 évet az életünkből, hogyan pusztult, csúszott le az ország sok esetben Afrika-alsó színvonalára. Hogy amíg az elvetemülés kormánya egyre nagyobb függőségbe taszította a populációt a hatalmas péniszű erőszakos migránsokkal, a nemváltó műtétekkel, a genderrel, a woke-kal és egyéb, a mindennapokkal semmilyen összefüggést nem mutató álproblémákkal riogatták, és ácsolták a színpadot a felcsúti világpolitikai tényezőnek, ez alatt az idő alatt a szegény és egyre szegényebb vidéki kistelepüléseken a dizájnerdrogok keményen szedték áldozataikat a reménytelenség és kilátástalanság mocsarában vegetáló fiatalok körében.

Szakemberek legalább tíz éve jelezték, hogy időzített bombán ülünk, már tíz éve is pontosan lehetett tudni, hogy a dizájnerdrogok, különösen a herbálként árult szintifű népszerűbb a hátrányos helyzetű településeken, mint a természetes marihuána. Már akkor tragikus volt a helyzet és már akkor is Orbán Viktor pöffeszkedett teljhatalommal az ország élén; már akkor másfél kétharmad eltelt a remek illiberális kormányzásából, és már akkor is elment több vonat ebben az ügyben. De tudtak rajta még rontani, hiszen futott a szekér, épültek a stadionok, templomok, mindenkinek jutott akár két zsák krumpli is választás előtt, a röfik is jól elvoltak az ólban, semmilyen jele nem volt annak, hogy bárkit zavarna az Orbán-klán fénysebességet megszégyenítő gazdagodási tempója, az utolsó utáni legkisebb bajuk is nagyobb volt annál az elvtársaknak, hogy mi történik a végeken. Aztán beütöttek a valódi, kormányzási képességeket igénylő problémák, járványtól háborúig, véget ért a konjunktúra, kifogytak mindenkinek a pénzéből és annak a kormánynak a feje, amelyik 2020-ra drogmentes országot ígért, 2025 februárjának végén rácsodálkozott arra a valóságra, ami eddig rohadtul nem zavarta. Hirtelen felfedezte a szerinte újszerű kábítószereket, amelyek szerinte mostanában jelentek meg, rádöbbent arra, hogy ezekkel roncsot csinálnak a gyerekeinkből, ami elfogadhatatlan, a drogkereskedőknek pedig azt üzente: aki „abból él meg, hogy megmérgezi a mi gyerekeinket, le fog szakadni a füle, akkorát fog kapni ezért.” Hajtóvadászat indul! A kábítószer-kereskedőknek kampó!

Vagyis az az ember, aki tavaly februárig azt hitte, hogy szűk neki már ez az ország, nincs itt már számára semmi izgalom és kihívás, a hülyék négyévente úgyis megszavazzák, ezért a Brüsszel elleni szabadságharcáról szólt a belpolitika (igen, a járvány idején is Brüsszellel háborúzott, nem a Sorossal ellentétben valódi problémával); akinek a kormányzása alatt totálisan leépült a drogprevenciós ellátórendszer, akinek a kormánya eltaposta az ártalomcsökkentő programokat, aki a kormányzásnak csúfolt országlása prioritási listájának legaljára lerugdosott drogproblémát IS rendészeti kérdéssé züllesztette, aki egy pillanatig nem vette komolyan a romák integrációját és a szegregátumok felszámolását, most megint kardcsörtetéssel, zéró toleranciával, szemellenzős szigorral válaszol egy komplex, összetett, legalább annyira társadalmi, mint közegészségügyi problémára, aminek a kezeléséhez kurvára nem kardcsörtetésre, rendpárti propagandára, fülek leszakítására lenne szükség. Hanem arra, amiről ő magasról tesz, arra, amit az elmúlt 15 évben kinyírt: átfogó szakmai megközelítésre, szakpolitikai intézményekre, korszerű prevencióra, kezelésre.

Kísértetiesen emlékeztet ez a műsor arra, amikor Novák leszarta a kalapács nyelét és kegyelmet adott K. Endre pedofilsimogatónak. Akkor sem az volt a következtetés, hogy az alulfinanszírozott, mostohán kezelt gyermekvédelmi rendszert szakértelemmel és pénzforrásokkal aládúcolja, hanem elkezdett jogászkodni, pedig ő maga mondta, hogy most nem jogászkodni kell. Azt hazudta, hogy az elnöki kegyelem jogintézményével van baj, ezért a pedofilok kettéhasításának és miszlikbe vágásának lebegtetése mellett beleíratta az alapfércműbe, hogy ne lehessen elnöki kegyelmet adni többé gyermekek elleni bűncselekmények elkövetőinek. Értsd: nem az a baj, hogy milyen állapotban van a gyermekvédelmi rendszer, ahol K. Endre főnöke évtizedekig molesztálhatja a gondjaira bízott, egyébként is nehéz sorsú gyerekeket, hanem az a baj, hogy olyan hülye az államelnök, hogy nem tudja magától, hogy pedofilsimogatóknak nincs kegyelem, nosza, írjuk bele a Tesco-reklámújságba. Aztán jött a gyermekvédelmi dolgozók rendpárti vegzálása, mint gyermekvédelmi intézkedés, aki még tartotta magát, azt is elüldözték, probléma megoldva.

Választást kell nyerni, de bármi áron, mint mindig, úgyhogy ami 15 évig nem zavarta, az most hirtelen kiszúrta a szemét. Ám mivel a rendpárti, rendőri keménykedésen kívül nincs és soha nem is volt jobb ötletük semmire, mivel a szakértelemre nem tartanak igényt, látszatintézkedésekkel nyomulnak, a gennyes, elfertőződött, bűzölgő sebre rányomják a tapaszt. A vezénylő tábornok ezért a korábban a gyöngyöspatai cigányok elleni uszításért felelős csereszabatos cselédjét (a címlapon látható Horváth Lászlót) kinevezte kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztosnak; mától látványos propagandavideók forgatására alkalmas hajtóvadászatot indítanak a drogkereskedők ellen, illetve beleírják Szájer művébe, hogy a drogfogyasztást tiltott. Ahogy azt is beleírták, hogy tiltott a hajléktalanság, meg hogy az apa férfi, az anya nő. A probléma megoldódik? Ja? Az nem. Mert a rendőri szigorral és akciófilmekbe illő izmozással nem lehet megoldani összetett, súlyos társadalmi problémákat. A probléma felszámolásához el kellene ismerni, hogy sokan a reménytelenség, a szegénység miatt drogoznak. Hogy sokan a traumáik miatt drogoznak. Hogy nincsenek hatékony iskolai prevenciós programok. Hogy senkit nem érdekel azoknak a támogatása, akik azért menekültek a függőségbe, mert másképp nem tudják elviselni a hajléktalanságot.

Ahogy Bödőcs művész úr mondta, ha jól emlékszem, valahogy így szólt: annyi pénzt költöttek el hazugságokra, hogy abból már megcsinálhatták volna mindazt, amiről most azért kell hazudniuk, mert nem csinálták meg. Így bizony. És ez csak egy a rengeteg elviselhetetlenül fájdalmas és bűzölgő seb közül, amit hagytak elfertőződni. Ezt sem gyógyítani akarják, csak hangulatkeltésre, a cselekvőképességük demonstrálására használni, átmenetileg elfedni. Aztán megy a többi közé a süllyesztőbe.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.