NEHAZUGGY

Ketyegő páncélszekrény

Tamás Róbert | Február 28, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 499,664 forint, még hiányzik 2,500,336 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Miközben szülőhazámban Szijjártó Péter üvöltözésétől hangosak a tavaszi bimbózásra készülődő lankák és dombok, Granadában napok óta az a vezető hír, hogy a hétvégére senki ne tervezzen kültéri programot, mert a granadai napsütésről majd csak álmodni lehet, hiszen nem lesz több 14-16 foknál, de ez a kisebb baj, mert amúgy sem pakoltuk még el a télikabátokat. A nagyobb tragédia, hogy akár még az eső is eshet, az sem kizárt, hogy napokon át. Az pedig itt felér egy világvégével, különösen most, amikor kivételesen valami hosszabb ünnepre készülnek a bennszülöttek (konkrétan Andalúzia napja van, ami nevében nap, a valóságban napok), mint amúgy havonta legalább egyszer máskor is szoktak. Kivéve a húsvétot, mert az eleve egy teljes hétig tart, de ez csak a hivatalos rész, valójában van az egy hónap is.

Ámulattal látom, ahogy jobb híján megint előkapták a szexuális másságot, mint vezérfonalat. Ha már egyszer Trump mégsem teremtett még békét, ellenben nekimegy az Európai Uniónak, meg úgy általában mindennek és mindenkinek, mert pontosan ennyi esze van. Még nem jutott el az agyáig, hogy éppen a saját országának fog nagyon komoly károkat okozni, de ami késik, az később lesz. Annyit legalább sikerült elérnie, hogy az Unió a vártnál sokkal gyorsabban kezdi összekapni magát, ami nagyon jó hír az uniós polgároknak, nem annyira jó hír viszont Trumpnak, Putyinnak és bizony a mi szélesvásznú hadvezérünknek sem. Szóval most az van, hogy Lázár János ocsmánykodik a közösségi oldalán arról, hogy mennyire nagyon veszélyes a Pride a zsenge magyar gyermeklélek számára, Orbán Viktor pedig kommentben helyesel. Én nem helyeslek senkinek sehol, ám elgondolkodtam. Granadában is szokott lenni Pride, bár nem nevezném óriásinak. És nem azért, mert be van tiltva, hanem mert itt nincsen tétje a dolognak. Az itteniek – nyilván nem csak Granadában ez a helyzet, máshol is az országban – természetesnek veszik, ha valaki meleg, transznemű vagy akármiben eltér a többségtől. Tehát nem arról van szó, hogy toleránsak, mert azt sem értik, miért kellene annak lenniük, hiszen az élet természetes részének tekintik a másságot. Minden, egyébként bármi módon más – sérült, fogyatékkal élő – ember itt nem számít különlegesnek, csak másnak, akinek bizonyos dolgokban segítségre van szükségük. Kész, ennyi.

Az is eszembe jutott, hogy itt is védik a gyerekeket, de valahogy másként. Itt síró, hisztiző gyereket nagyon, de tényleg nagyon ritkán lehet látni. Ez attól lehet, hogy nem kerítik be őket, mint ahogy sok országban – Magyarországon is – szokás. Ha egy baba megszületik, akkor az nem borítja fel a szülei addigi életét. Nem vonulnak ki a társaságból, nem mondanak le a közösségi létről, nem fordítanak hátat a barátaiknak. Ugyanúgy mennek bulizni, tapasozni, fesztiválozni, csak éppen viszik magukkal a gyereket is. Néhány hetes kortól ez van, így a gyerekek megszokják, hogy ők nem valami elkülönített, sérülékeny, gondolkodni és dönteni képtelen lények, hanem részei az életnek, mégpedig teljes jogú részei. Oda mennek, azt eszik – nyilván amikor már esznek, mert amúgy itt bárhol lehet szoptató anyát látni, és semmi fura nincs benne -, azt hallgatják, látják, tapasztalják meg, amit a felnőttek. Így nem kell nekik külön szemináriumot tartani arról, hogy a vak embert ne rúgják fel, ne kapjanak sokkot egy autizmussal élőtől, ne csodálkozzanak rá egy festett arcú fiúra, sem arra, ha kézen fogva sétáló azonos nemű embereket látnak. Ez beépül az életükbe és úgy lesznek elfogadó, nyitott felnőttek, hogy észre sem veszik. Eközben egyetlen centivel sem lesz több meleg, transznemű közülük, mint amennyi bármelyik másik társadalomban van. Esetleg érdemes lenne kipróbálni ezt a módszert is, hátha otthon is működik. Ráadásul az az előnye is megvan a dolognak, hogy nem feszült, stresszes, szorongó felnőtt lesz az így nevelt gyerekből, hanem az élet szépségeit látni és befogadni képes boldog ember.

Orbán Viktor beszédet mondott a veszprémi CODE Digitális Élményközpont átadásán. A rövid beszéd elejét a helyi témáknak szentelte, az utolsó percekben azonban rátért a világpolitikára.

Az orosz-ukrán háború negyedik évének negyedik napján arról is beszélt, hogy a háborúnak vége van, és 2025 lesz a béke első éve. „Új év, új időszámítás, új esélyek. Most lehet és most kell bátran, nagyban gondolkodni.” Azt mondta, Magyarország esetében a nagyban gondolkodás „Európa legnagyobb adócsökkentését” jelenti majd. (444.hu)

Azt mondjuk én nem tudom, hogy a digitális élményközpontnak mi köze van a liberálisok világának a végéhez (merthogy erről is mesélt a vezér), ahogy az sem világos, hogy került oda a háború. Ami ezek szerint véget is ért, Orbán Viktor már tudja ezt. Jó lenne értesíteni a kedvező fejleményről az ukránokat és oroszokat is, de Donald Trumpnak is kellene szólni, hogy ne erőlködjön tovább a békecsinálással. Orbán Viktor már megoldotta a dolgot.

Matolcsy György elmondta utolsó nyilvános beszédét jegybankelnökként és azt hiszem úgy érezte, nincsen veszítenivalója. Szerintem mondjuk van, már ha fontos számára, hogy az okos kicsi fia üzleti ügyei ne a bíróságon fejeződjenek be, bár azt nem tudom, mi van az ő páncélszekrényében és azt meri-e úgy használni, ahogy Simicska Lajos nem merte. Mindegy, ez nem az én problémám, ellenben érdemes megjegyezni, mit mondott őkelme:

2022 októberében a 430-as euróárfolyammal felrémlett a lehetősége egy átfogó gazdasági válságnak. A mi számításaink szerint az euró 500 és 700 forint között is lehetett volna (…) Ez volt az a pont, ahol a kormány egyes tagjai, a politika egyes közösségei – nem értve a jegybank döntését – azt mondták, hogy a jegybank a kormány ellen dolgozik. Nem. A jegybank akkor mentette meg a kormányt. (24.hu)

No, hát én azt hiszem, ez a lehetőség ismét fel fog rémleni. Az Orbán-kormány szereti a kihívásokat, szóval majd meglátjuk, hogy meddig néz be az euró 400 forint alá. De ha fölé néz, az sem gond. Hiszen Orbán okosan nem azt mondta, hogy ott is marad, hanem azt, hogy benéz. Benézett, nem tetszett amit látott, feljebb kúszott. Van ilyen.

Én most jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!