Magyarországon az orvosok fizetése az átlagkereset 4-5-szöröse, ami azt mutatja, hogy az orvosok anyagi megbecsültsége magasabb, mint Európa szinte bármelyik országában – hangsúlyozta az államtitkár. Példaként említette, hogy Németországban ez a szám 3,3-szerese, Franciaországban pedig 2,3-szerese az átlagbérnek.
Kedves Rétvári úr, az anyagi megbecsültség és az átlagkeresethez mért fizetés nagyon nem ugyanaz. Nem átlagkeresettel összehasonlítva kellene megnézni azt, hogy melyik ország mennyit ad egy orvosnak, hanem valós fizetésben. Abban ugyanis vélhetően sokan egyetértünk, hogy egy orvost komoly társadalmi megbecsülés vesz körül, de az vajon mennyire normális, hogy 4-5 ször többet keres egy orvos, mint egy átlag állampolgár? Nem az lenne inkább a normális, hogy mindenki alapfizetése legyen elegendő az élethez és pont ezért egy orvos kereshesse meg ennek a 2-3 szorosát, mint ahogy ez Németországban, vagy Franciaországban van? Értem én, hogy muszáj olyan összehasonlítási alapot találni, amely alapján azt lehet mondani, hogy valamiben jól állunk, de ez annyira átlátszó, hogy még csak meg sem kell erőltetnie magát az embernek ahhoz, hogy megcáfolja ezeket a nevetséges állításokat.
Magyarországon az éves átlagos orvosi kereset – nyilván vannak szakorvosok, akik jóval többet és kezdők, akik sokkal kevesebbet keresnek – 62 000 dollár. Nem látom értelmét ezt most forintba átváltani, mert minden más adat dollárban van megadva, amelynek hála sokkal egyszerűbb a fizetések összehasonlítása. Nos, Rétvári szerint a magyar orvosok anyagi megbecsültsége magasabb, mint Európa szinte bármely más országában, ami ezt jelenti, hogy csak elvétve találhatunk olyan, akár környező országokat, ahol magasabbak az átlagfizetések. Nos, Bulgáriában 61,500 dollár az éves átlagkereset, Romániában pedig 56 000 dollár, tehát ezen két országot valóban előzzük. Na de mi van a környező országokkal? Csehország 82 000, Szlovákia 83 000 dollár, Ausztria pedig 158,000 dollárral messze a régió legtöbbet adó országa. Lengyelország 68 000 dollárral ugyancsak előttünk jár, de még a sokszor lenézett görögök is 90 000 dollárt keresnek átlagban. A Nyugatot most fel sem hoznám, hiszen nem nagyon van olyan ország, ahol 100 000 dollár alatt lenne az orvosok átlagkeresete.
Erre persze lehet azt mondani, hogy nem a számokat érdemes figyelni, hanem azt, hogy viszonyításképpen mennyivel keresnek többet az orvosok, mint mások. Vagy azt, hogy Nyugaton jóval drágább az élet, ezért lehet, hogy többet keresnek mondjuk a francia, vagy német orvosok, de drágább az albérlet, a szolgáltatások, vagy épp az élelmiszer a boltokban. És ez részben igaz is, de ez a különbség egyre csökken, mivel a magyar árak kezdik utolérni a nyugati árakat sőt, van olyan ország, amelyet már jóformán le is köröztünk. Akkor viszont miért kellene olyan nagyon büszkének lennünk a hazai fizetésemelésekre? Az valóban jó, hogy végre sikerült megemelni az orvosok fizetését, de ne szaladjunk már ennyire előre, mert azért még mindig fényévekkel nem csak a Nyugat, de még a régió legtöbb országa mögött járunk. Nem kellene azt hazudni a társadalomnak, hogy többé nem érdemes külföldre menni dolgozni, mert idehaza is ugyanazokat a körülményeket teremtették meg sőt, talán még jobbakat is hoztak létre, mert ez egyszerűen nem igaz.
Rétvári Bence felhívta a figyelmet arra, hogy a béremelés mellett nagyon fontos tényező a munkakörülmények javítása is. Az egészségügyben megvalósult fejlesztésekről szólva ismertette:
91 kórházat és 100 mentőállomást újítottak fel részben vagy egészben, 50 rendelőt korszerűsítettek, több mint 20 új rendelőt építettek, valamint a világ csúcstechnológiáját képviselő egynapos sebészeti és robotsebészeti eszközök is vannak Magyarországon.
Ezek vélhetően igaz számok, de ezekkel nem dicsekedni kellene, hanem csendben évente végrehajtani, hiszen az emberek egészségügyi ellátása az egyik legfontosabb kormányzati feladat. Az a kormány, amely a mellét veri azért, mert nem hagyja lerohadni az egészségügyet, nagyon el van tévedve. Persze lehet, hogy ezek a frissen átadott épületek, vagy részlegek valóban színvonalasak, de mi van az ország többi, rohadó félben lévő, omladozó kórházával? Mi van az emberhiány miatt bezáró teljes osztályokkal? Mi van a kézfertőtlenítők, wc papír, vagy sebkötöző hiányával egyes helyeken? Mi van a takarítás hiányával? Mi van az évente milliárdos tartozásokat felhalmozó kórházakkal, amelyek azért kénytelenek erre, mert a kormány egészen egyszerűen még a működéshez alapvetően szükséges pénzeket sem biztosítja számukra?
Rétvári olyan helyzetről számol be, amely nem egyenlő a valósággal. A valóság ugyanis az, hogy a magyar egészségügyi rendszer romokban van, mivel egészen egyszerűen nem biztosítanak kellő forrásokat annak működéséhez. Más országok kormányai 2-3-szor több pénzt biztosítanak GDP arányosan, mint amennyit a magyar kormány. Nem minden a pénz persze, de elegendő pénz nélkül nem tud senki sem csodákat tenni, márpedig erről van szó. És lehet, hogy az orvosok bére végre nem az EU legalacsonyabbja, de mi lesz az ápolókkal? Ugyanis egy orvos sem képes elvégezni a munkáját ápolók nélkül, akik fizetése viszont olyan nevetségesen alacsony, hogy jobban megéri elmenni pénztárosnak, mint hogy az ember egy kórházban ápoló legyen. Majd ha ez is megváltozik, akkor talán lesz miről sikerként beszámolni, addig viszont marad a fájó valóság.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.