Szerencsére nem közügy, de attól egyelőre még leírhatom, le is írom: magasról teszek a miniszterelnöki pozíciót és e pozícióból fakadó kötelezettségeit az ország tulajdonlásával életvitelszerűen összetévesztő, a putyinista és trumpista világrend alázatos szolgálatába állt Orbán Viktor úgynevezett évértékelőjére. Az előélete, a tartalma és az utóélete nagyjából érdektelen. Persze tudom, rohadtul nehéz megkerülni a dohos, egyre szűkülő intellektuális, cserébe egyre táguló moszkovita dezinformációs horizontot felölelő álmagyarázatait arra, hogy ez a kormányzás dolog milyen külső tényezők, ördögök, démonok, ellenségek miatt nem jött össze a történelem hugyos-szaros főutcájának. Aki egyetlen dolgot képes felmutatni az elmúlt egy év viszonylatában: hogy megnyerte Donald Trumpnak az amerikai elnökválasztást, úgyhogy most eljött a jó világ számára.
Valahol értem, de mégis helytelenítem azt a médiahájpot, ami ennek a notórius hazudozónak, ennek a korruptságát és az ország mély gazdasági és morális gödörbe taszítását már lassan kizárólag az orosz dezinformációs hadviseléssel és a putyini államüzemeltetési modell gyakorlatba ültetésével kibekkelni remélő hitvány embernek a böfögését övezte, övezi. Nyilván nem a szolgálatában álló revolver és karaktergyilkos nemmédiára gondolok, mert őket azért fizetik közpénzből, azoknak a magyaroknak a pénzéből is, akiket a gátlástalanul korrupt országtulajdonos hosszú évek óta semmibe vesz, kigúnyol és újabban már el akar takarítani, hogy hájpolják, istenítsék, ünnepeljék, dicsőítsék és egyszerűen ne találjanak semmi kivetnivalót abban, hogy a dinasztiája ezermilliárdossá tétele, valamint a sokdimenziós világpolitikai játszmái egyszerűen minden idejét és energiáját felemésztették, rohadtul nem ő tehet róla, hogy a magyar társadalom szügyig áll a megélhetési válságban és az azt elmaszatolni próbáló jó hírekben és üres, de annál hangzatosabb ígéretekben. Mert ne értsük félre, ne áltassuk magunkat, hogy de hát jogilag úgyse tudja megtenni, de hát mégiscsak az Európai Unió tagjai vagyunk, csak nem lehet kiutasítani bárkit a saját hazájából, vagy megvádolni és elítélni hazaárulás bűncselekménye miatt azért, mert a munkáját végzi.
Tizenöt éve nyugtatgatjuk magunkat, hogy a demokrácia és a diktatúra között az a bizonyos fekete autó a megnyugtató, minden további okvetetlenkedést nevetségessé tevő, Holdról is látszó különbség, vagyis na ugye, hogy nem jön a fekete autó, és a dobpergések között, Lévai Anikó közreműködésével rehabilitált Szájeresz Józsefnek is milyen igaza van, amikor azt mondja, hogy a ma diktatúrát kiáltók hamis vádakat fogalmaznak meg, mert hát hiszen Magyarország alaptörvénye garantálja az emberek méltóságát. Természetesen garantálja, az ereszcsatornán meg én csúsztam le. Ja, a 22 milliárdos luxusgéppel a Maldív-szigetekről a Valentin-napi dolcsevitázásból hazatérő Mészáros Lőrincek és Várkonyi Andreák, vagy az éppen egy oroszországi bankfelvásárlást (lassan csak összeáll a moszkovita érdekeknek a nemzeti érdekekkel élesen szembemenő szolgai kiszolgálásának magyarázata is) csípőből tagadó, közpénzekből milliárdossá avanzsált Tiborcz István Orbán-klántag méltóságát, nem kevésbé az Orbán-klán és gazdasági holdudvar közpénzekből milliárdossá válását firtatókat az ilyenek az emberek, szeretnek más pénztárcájában turkálni érveléssel a büdös francba elhajtó Lázár Jánosok méltóságát. Az ő méltóságukat minden körülmények között garantálja Szájer fércműve.
De mi van a többiekkel? Mi van például azokkal, akiket maga a kormányon lévő bűnszervezetnek kinéző, és ennek megfelelően viselkedő államhatalom járat le a saját, tisztességesen megkeresett pénzük után tisztességesen befizetett adókból? Mi van például azoknak a rendeleti miniszterelnök évértékelőjéről helyhiányt hazudva kitiltott újságírókkal, akik ellen az állampárt indított lejáratókampányt, minden alap és bizonyíték nélkül azzal vádolva őket, hogy az ukrán titkosszolgálat megbízásából, ukrán pénzből egy ukrán lejáratókampányban vesznek részt, amelynek célpontja a dinasztia feje? Milyen méltósága van bárkinek ebben az országban – miután már rég az is látja, aki magának is hajlandó azt hazudni, hogy nem látja -, ahol pártállástól függetlenül minden adófizető polgár pénzéből az Orbán-klán érdekeit ajánlott képviselni, a korrupt Orbán-klán zsírosodását szükséges szolgálni és közben tudomásul kell venni, hogy 15 év teljhatalom után ez van. A GDP-arányos államadósság elszabadult; az ipar a rendszerváltás óta nem tapasztalt mélyrepülésben van; az inflációt a Nagy nevű gazdasági csúcsfantasztának olyannyira nem sikerült agyonverni, hogy a kereskedők fenyegetése mellett (értsd: jobb ötlet híján) sapkát készül húzni marhahúsra és a tejszínre is, mert milyen jól bejött már a csirkesegg esetében is; a dübörgő lakhatási válság csúcsán egyre kevesebb új lakás épül, bérlakásprogramról meg 15 éve szó sem lehet; a magyar állam olyan állapotban van, hogy egy tetves pályaudvart nem képes finanszírozni, nemhogy az országos vonathálózatot 21. századi színvonalon működtetni; a TÁRKI frissen publikált kutatása szerint 2010 óta nyolcszorosára nőtt a betöltetlen felnőtt háziorvosi, tízszeresére a betöltetlen gyermekorvosi praxisok száma, a háziorvosok medián életkora 61, közel 900 ezer magyarnak nincs saját háziorvosa. És holnap hajnalig sorolhatnám, hogy 15 év alatt mi mindenre nem volt se szándék, se politikai akarat, se pénz. Mert másra kellett.
Hogy a lejáratott, emberi és szakmai méltóságukban egyaránt évek óta megalázott újságírókkal, civil szervezetekkel vagy éppen mezei kormánykritikus polgárokkal ellentétben a NER-ből minden bizonnyal szépen profitáló, jelenleg a magánegészségügyben érdekelt üzletember, egykori SZDSZ-es gazdasági miniszter, az üzleti ügyekkel nem foglalkozó Orbán üzleti delegációjának állandó tagja gondolatát idecitáljam: jelenleg senki sem érdekelt abban, hogy a polgárok egészségét megőrizze, és hatékonyan javítsa. Ugyanakkor Kóka János NER-közeli szakember és üzletember szerint a magyar egészségügy egyébként szerinte is penetráns állapotával kapcsolatban nem feltételez politikai gonoszságot. Nos, a világért sem feltételezném – mert tudom, csak nem sejtem -, hogy Kóka Jánosnak azért nem rezdül az arca se, amikor flegmán kijelenti, hogy hát ez van, az Orbán-rezsimnek nem érdeke a polgárok egészségével foglalkozni, dögöljenek csak halomra minél előbb, mert vastagon érintett és érdekelt a rozzant egészségi állapotban lévő populáció magánegészségügy felé terelgetésében. De ha már így felvetette: szerintem ezt az országot konkrétan a mérhetetlen erkölcsi romlottsággal vegyes politikai gonoszság kormányozza. Semmi más. Vagy ha úgy jobban tetszik (nekem egyáltalán nem tetszik): az aljasság, a primitivizmus, az érzéketlenség, a kegyetlenség és az embertelenség. Az egészségügytől az igazságszolgáltatásig, az oktatástól a kultúráig mindenütt az orbánizmust hatalomban tartani hivatott szándékos politikai gonoszság osztja a lapokat.
A kamu, a blöff és az ordas hazugság háromszögében 15 éve ez a műsor megy: a gonoszság üli torát egy fizikailag, mentálisan és lelkileg egyre betegebb és a zsarnokainak egyre kiszolgáltatottabb országban, ahol egyre vastagabb kordonok mögül egyre ordasabbakat, erősebbeket kénytelen hazudni az úri közönség színe előtt a dinasztia feje, és hányja az arcunkba, hogy gender, woke, Trump, Soros, migráns, hogy mindenki hazaáruló, idegen érdekeket képviselő ügynök, aki nem azért robbantott fülkét 2010-ben, hogy 15 évvel később ez legyen, ami most van. Teljesen irreleváns, hogy miről gajdolt tegnap (már ezerszer hallottunk mindent), csak az számít, amiről nem mondott semmit. Az életünkről, a VALÓSÁGOS problémáinkról és a jövőnkről, amit 15 év leforgása alatt lehúzott a klotyón. Ezért nem mer utcára menni, ezért zárja magát kordonok mögé, ezért hazudik, uszít és hergel, ezért fenyeget vérben forgó szemekkel az eladott jövőre alamizsnaesőt ígérve, és ezért nem vállalja a felelősséget semmiért 15 éve. És ha eddig nem vállalta, nem most fogja elkezdeni. Haladjunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.