NEHAZUGGY

Inkább sétáljunk egyet a friss levegőn. Ameddig lehet

Jó szokásához híven, bár Havasi Bertalan fájó távollétében, bevonaglott tegnap reggel is abba a 15 éve a köztől eltulajdonított, golyóálló üvegekkel, valamint egy NER-közeli őrző-védő céggel megtámogatott közintézménybe, amit hála nekünk, adófizetőknek fenn tud tartani, és amit kizárólag a saját mocskának, szemenszedett, cinikus hazugságainak terjesztésre tud használni. Azért, hogy a világ végezetéig hatalomban tudjon maradni. Ami a világvégét illeti, a regnáló hatalomnak és az ő diktátor haverjainak köszönhetően nagyon úgy néz ki, hogy az megfogható közelségbe került. Ők úgy becézik, hogy béke.

A mi varánusz nyelvű lokálpatriótánk nem tűnt annyira lelkesnek, mint szokott, nem szórakozott olyan teli pofával a saját lábszagú poénjain, helyenként majdhogynem enerváltan mondta fel a rogáni paneleket. Gondolom, tartogatta az igazán belemenő hergelést a vidám vasárnapi, bocsánat szombati, vagyis mai ún. évértékelőjére. Ahol ott lesz mindenki, aki számít, aki nem, az nem. Gondolok itt elsősorban a rogáni szótár szerint ellenzékinek, Soros pénzén kitartottnak, a hazát szisztematikusan el- és kiárusítónak nevezett balliberális szutyokmédia képviselőire. Akiknek egy részét be se engedik, legfeljebb a kordonokig, ahogy szokták, meg ahogy megérdemlik ezek a papírkutyák, aztán ott szaladgálhatnak majd a nemzet nagyjai után, hogy valami frappáns módon lekezelő választ kapjanak, ha egyáltalán szóba állnak velük. Általában nem szoktak, de majd ezúttal is kiszervezik az aljamunkát a Nagy Feróknak meg a Jeszenszky Zsoltoknak. Ha valamikor, hát most kell demonstrálni igazán az erőt, az egységet és az összetartást, mert elég nagy darab szar került tavaly ilyenkor a nemzet palacsintájába.

Csípi is a szemét ez Júdásnak, és ahogy a balatonfüredi képeket elnéztem, az egész frakció szarszagban volt kénytelen végig feszengeni a kihelyezett maffiafőnöki észosztást. Most nem volt annyira vidám és önfeledt a társaság, mint hosszú éveken keresztül, a törzsfőnök eligazítást tartott, valószínűleg kiosztott egy-két kokit is, de abban biztos vagyok, hogy párszor elküldte a halál faszára Novák asszonyságot, meg a Jucust, hogy beleszartak a nemzet ventilátorába, ami eddig kellemes narancsillatot fújdogált rájuk. Na meg persze aranyesőt, hogy hűek maradjunk a nemzeti oldal kulturális színvonalához. A paradicsom meg piros, és most már nem csak hogy előre megyünk, de egyenesen rakétaként repülünk a messzi végtelenbe és még annál is tovább.

Szóval a napi piszlicsáré ügyekkel nem foglalkozó, a hazai mindennapok keserves viszonyai iránt a legkevésbé sem érdeklődő nagy mesélő elővette az infantilizmus bikkfanyelvét és azzal kábította a hallgatóságát. Durván kezdett, ahogy szokott, biztos volt a kaviáros szendvicsen piros arany is. Első körben arról gagyogott cseppet sem hazudva, hogy ő abban nőtt fel, hogy ha valami nehézség van, akkor az ország vezetői (előbb a komcsik, aztán a szocialista kormányok) kívülre mutogatnak, miközben „sosem az a kérdés, hogy kívülről mi jön, hanem hogy mi idehaza mit akarunk csinálni”. Amnéziás a lelkem, az kurvaélet; fennállása óta már mindenki hibás volt azért, mert ő nem óhajtott kormányozni, helyette hatalmon akart maradni. Most is a háború van háborús vészhelyzet, Brüsszel miatt van szankciós infláció, Brüsszel von meg tőlünk földi jót, és hát Soros. Aki immár 94 éve azon dolgozik, hogy velünk kibasszon. Tehát mindig valaki más tehetett a szaráról, úgyhogy én már csak azt várom, hogy végre elmesélje, itthon mit fog tenni azért, hogy a csőd széléről visszarángassa az országot, amelyet ő meg a sleppje taszajtott szélére, majd rúgott nagy erővel a mélybe.

Megint elszavalta, hogy a kormánya a „békére vett föl lapot”, azaz abban bíztak, hogy Trump győzelmével eljön a béke, és ez a béke hoz majd gazdasági fellendülést, ezért is álltak elő egy békeköltségvetéssel, amit ezek szerint a külső tényezőkre alapoztak, de ki a szart érdekel, hogy három sorral feljebb mit hazudott, ne vesszünk el a részletekben. A lényeg, hogy Trump nyert. „Nem azt mondom, hogy szerencsénk van, hanem jól láttuk a folyamatokat” Az orákulum, aki többet foglalkozik Trumppal, mint a feleségével, és mint bárki más a világon – csak hogy maradjunk a külső tényezők nyomvonalán, amiket ő amúgy soha nem használna a saját felelőssége elmaszatolására -, sokadszorra állította, hogy magyar gazdaság 6,5-7 milliárd eurót bukik el a háborún, ami, ha béke lesz, megmarad nekünk, ettől várunk egy „nagy lökést”. Nem, nem attól, hogy önerőből, tisztességesen és hozzáértően kormányzunk. 

Rohadjak meg, ha értem. Nálunk, illetve a nyomorult Ukrajnát kivéve az egész kontinensen béke van. Egyelőre. Úgy előadni, mintha Magyarországon dúlna valami fegyveres konfliktus, merő aljasság, hazugság. Az a helyzet, hogy minden tagország kiveszi a részét Putyin háborújának költségeiből Ukrajna támogatásával  (mi nem annyire), de ahogy elnézem a dolgok állását ezek a költségek, amelyek miatt sír a pofája, csak emelkedni fognak. Ha az ukránokat büdös támogatni, és ott tettünk keresztbe a támogatásunknak, ahol tudtunk, akkor majd most magunkat kell megvédeni, és már nem csak Putyintól, hanem az eddig szövetségesnek gondolt USA élén dühöngő elmebetegtől is. Ezek ugyanis összefogtak ellenünk, ha nem lenne világos. Úgyhogy ha itt béke lesz, az mindenkinek sokba fog kerülni, ahogy ránézek a számlára, amit a festettszőke ciklon benyújtott mind Európának, mind az ukránoknak. Tulajdonképpen licitre bocsátotta azt, hogy kit fog támogatni, és nyilván azt, aki a legtöbbet ígéri neki, vagy aki kedvére tesz majd az igényeit illetően. Ez most egy olyan édeshármas, amiből bárki akar jól kijönni, nem fog. Ha meg tud állapodni azért, ha nem, akkor meg azért. Magyarra fordítva: egy gusztustalan, elvtelen zsarolásnak vagyunk a szemtanúi. Olyan új világrend lesz ebből, hogy belepusztulunk.

Mindeközben Júdásnak Brüsszel, vagyis a szövetségeseink az ellenségei. Onnan nem vár semmi olyat, ami pozitív hatással lenne a magyar gazdaságra. Ez érthető. Miután kifosztotta, elárulta őket és folyamatosan szervezkedik ellenük, én se reménykednék abban, hogy barátságosan megveregetik a vállamat, és átutalnak egy valag pénzt, miután ráadásul elnácultam, elborult az elmém és egy borzalmas világégés előkészítésén fáradozom. De van ilyen egyébként, jobb helyeken ezekért többnyire a különleges terrorelhárítók szoktak személyesen elmenni. Az viszonylag ritka, hogy valaki ilyen állapotban miniszterelnökként osztja az észt a lopott közrádió frekvenciáján. 

„Magyarok vagyunk, óvatos duhajok, erőseket mondunk, de óvatosan cselekszünk. Vannak nagy tervek, de lassan mozdul a kezünk” – így ecsetelte a családok közhangulatát, kiemelve, hogy a háziasszonyok pontosan tudják, mikor lehet költeni, ezért ő inkább meghagyja nekik ennek az eldöntését, nem szereti megmondani, hogy ki mikor költse a pénzét. Hát hogyne. És nőügyekkel sem foglalkozik. Soha.

Pedig a németek akik döglődnek ugye, azok spúrok is szerinte, ami gondolom, azt jelenti, hogy szarrágóak, és feszt hozzávágják a garast, vagyis az eurócentet az aranyprotkójukhoz. Úgyhogy majd Marcsi néni és Pista bácsi, tudja mikor kell elővenni a párnacihából a lóvét, és akkor aztán kurva jó lesz mindenkinek, amit ők úgy hívnak, hogy kamateső (zajlik ugyebár az inflációkövető lakossági állampapírok kamatfizetése, amit a kormány úgy tálal, mintha kiosztana valamiféle ingyen pénzt, miközben az emberek igazából csak megkapják a kamatait annak, amit befektettek állampapírba), szóval Júdás szerint „ezzel a pénzzel lesz valami”, illetve „az a fontos, hogy kerüljön be a gazdaságba”, mert „ilyen összeg, ha kiszabadul, az gyakorol jótékony hatást a gazdaságra. Zseniális. A lakossági kamat, ami jóval alacsonyabb mintha piacról venne fel hitelt. Amúgy minek is hitel, amikor szárnyalunk? Szóval erre veri magát, hogy kamatot fizet, de azt a pluszt azért tessék már visszaforgatni a gazdaságba, mert különben tönkremegyünk, bazdmg! Körülbelül mintha azt mondaná, hogy paraszt, örülj, hogy egyáltalán kapsz valamit a pénzedre, és kussolj, vagy még azt sem kapod vissza, amit betettél. Hát nem tudom, de az ilyeneknek egy gyufaszálat nem adnék, nemhogy milliókat.

És hát a szokásos mantra, amit szerintem már egy első osztályos is jobban tudja, mint a szorzótáblát: ő migrációs, gyermekvédelmi, nyugdíjvédelmi, rezsivédelmi, csatát vív. Mindegyik álprobléma, köze nincs az ország mindennapi keserveihez, de neki ez akadt be. Bővebben szerencsére nem fejtette ki, mert majd ezekről is részletesen őrjöng az évértékelőjében, ugye. Pláne, hogy azt ígérte, hoz majd néhány „megdöbbentő és nevetséges” hazai példát is az ármánykodásokra. Ízelítő gyanánt azért elmesélte, hogy hollywoodi mozisztárokat pénzeltek a USAID-en keresztül azért, hogy elmenjenek Kijevbe, és támogassák az orosz-ukrán háborút. Nem teljesen világos, hogy min kéne felháborodni, mindenesetre mivel Júdás szerint „nekünk, magyaroknak is jutott a befolyásolásból bőségesen”, a riporter az előre megbeszélt forgatókönyv szerint megkérdezte, számít-e őfelsége politikai ellenállásra az ügy feltárásában. „Semmilyen ellenállásra nem számítok, csak a parlamenti többségen múlik, hogy mennyire eltökélt” – vágta rá Júdás.

A külső tényezőkre mutogatást nem szívlelő miniszterelnök (tényleg beszarás, hogy 15 éve a külső tényezőkre mutogat, és ezt képes volt komoly pofával előadni, hogy utálja az ilyesmit) ezután kifejtette, hogy szerinte „azt kell csinálnunk, amit Amerikában csinálnak”, „nem kell a meleg vizet feltalálni”, mert „megvan a szamárvezető, hogyan védekezik egy patrióta ország a külvilág beavatkozása ellen. Ezt át kell ültetni.” „Ha nem küzdünk, a végén a guruló dollárokat kiváltják a guruló eurók” – mondta Júdás, bár egyből meg is nyugtatta a sötétben tartott hallgatóit, miszerint „ezt meg fogjuk akadályozni”. Méghozzá úgy, hogy „a védekezési mechanizmusokat, amiket átveszünk az amerikaiaktól, Brüsszellel szemben is használjuk majd”. Lefordítom: néhány óra múlva megfenyeget boldog boldogtalant, aki rá és a bűnszervezetére veszélyt jelent, civileket, médiumokat, ellenzékieket, mindenkit! Lesz nemulass, lesz megint vegzálás, baszogatás és megfélemlítés, most vesz revansot a Direkt 36 tényfeltáró filmje miatt, ami szerintem igencsak beakadt neki. Szóval most jön a hosszú kések éjszakája. Majd meglátjuk, addig is sétáljunk egyet a friss levegőn. Ameddig lehet.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább