NEHAZUGGY

A bizonyos sárga narancs esete

Lázár Gergő | Február 21, Péntek | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,446,963 forint, még hiányzik 1,553,037 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Visszatértek a Pannónia-program első fecskéi, hihetetlen élményekkel gazdagodtak

Fantasztikus élményekről számolt be lapunknak a Pannónia-ösztöndíjprogram keretében tavaly külföldre utazó két diák. Donka Veronika neurológiai szakmai gyakorlatra Japánba repült, ahol az európaiaknak szokatlan emberi kapcsolatokat és munkamorált ismert meg. Vass Dániel szállodaigazgatást tanulni ment Spanyolországba, ahol a sok tanulás mellett a jövőben hasznosítható kapcsolatokat tudott kiépíteni.

A Pannónia-program az a program, amelyet a kormány azt követően hirdetett meg, hogy az Erasmus+ leállt annak köszönhetően, hogy az Európai Unió a magyar egyetemek (fideszes párt)alapítványokba szervezésében az uniós források kétséges felhasználásának veszélyét azonosította. Ezt nyilván a magyar kormány támadásként élte meg Brüsszel részéről – de hát mi nem támadás az Orbán-kormány szerint, ugye -, miközben nyilvánvalóan arról van szó, hogy az EU vezetése hajlandó tovább gazdagítani a NER-t. A magyar kormány meg akarta mutatni, hogy mi az Erasmus program nélkül is képesek vagyunk külföldre küldeni magyar diákokat, akik aztán tapasztalatokkal érkezhetnek haza, és javíthatják a hazai munkaerőpiac helyzetét. Olyan ez, mint amikor a britek a Brexitet követően bejelentették, hogy egy jobb, erősebb programot fognak kitalálni, amely majd kenterbe veri azt az Erasmust, amely már elég régóta uniós fiatalok százezreinek, ha nem millióinak biztosított továbbtanulási lehetőséget külföldi egyetemeken. Nekik sem igazán sikerült.

A fenti program akkor lenne dicséretes, ha az Erasmus mellett jött volna létre, nem helyette, jobb híján, mivel ez önmagában nagyon kevés. A fent említett két diák egy, illetve három hónapra ment külföldre tanulni, ami igencsak kevésnek mondható. Az Erasmus 6 hónapos, vagy akár egy éves külföldi tanulást is lehetővé tesz, sőt, ezen kívül még más olyan programokat is futtatnak, amelyeknek keretében a frissen végzett diákok akár munkalehetőséget is kaphatnak. Én is ismerek számtalan olyan volt Erasmus-programban résztvevő diákot (barátnőm is pont ilyen), aki élt a lehetőséggel, és annyira bevált a munkája, hogy állást ajánlottak fel neki. Véleményem szerint az Európai Unió óriási lehetőséget kínál fel mindazoknak, akik ezzel élni kívánnak. Noha sokak számára az Erasmus arról szól, hogy elmennek egy olyan országba élni, ahol még soha korábban nem jártak, hozzájuk hasonló korú fiatalokkal töltik az időt, és amellett hogy természetesen intravénásan szívják magukba a tudást, remek bulikon vesznek részt.

Nyilván lehet, hogy a legtöbb fiatal számára egyszerűen csak egy kellemes emlékként marad meg a külföldön töltött idő, de még ha ez így is van, akkor is elmondható, hogy kinyílt számukra egy olyan ajtó, amely talán már soha nem fog becsukódni. Egy másik országban éltek, idegen nyelven beszéltek és eltérő kultúrájú embereket ismertek meg. Ki tudja, hogy hány európai polgár életét változtatta meg talán örökre ez a program, amelyet véleményem szerint semmi mással nem lehet pótolni. Azt értem, hogy próbálkozik, vergődik a magyar kormány, pedig ha betartották volna az EU által előírt szabályokat, illetve a kifogásoknak megfelelően hajlandóak lettek volna érdemben korrigálni, akkor soha nem lett volna szükség a Pannónia-program létrehozására sem. Az Erasmus egy bevált, számtalan egyetem által elismert, sikeres program, amelynél jobbat nem lehet csak úgy összehozni pár hónap alatt. Az világos, hogy Orbánék jól be akartak ezzel is inteni az EU-nak, de véleményem szerint ezen a téren is csúfos vereséget szenvedtek. Bár a legnagyobb vesztesek így is a magyar diákok.

Mert itt nem arról van szó, hogy évente diákok ezrei mennének külföldre, hiszen alig volt jelentkező erre az új kezdeményezésre. Lehet, hogy 20 év múlva majd egy sikeres projektről beszélhetünk, de ez a sikeres program jelenleg is létezik az Erasmus formájában. Mennyire nehéz lenyelni azt, hogy az uniónak igaza volt, és elfogadni, hogy a kormánynak változtatnia kell? Magyar fiatalok ezreinek életét változtatná meg ez a döntés, amelyet jelenleg elvett a korrupt kormány a tehetséges fiataloktól. Mint ahogy annak idején a Norvég Alap pénzeitől is megfosztottak mindannyiunkat azért, mert csakis nekik lehetett igazuk. Meddig kell még szenvednie a magyaroknak emiatt az önző, gerinctelen kormány miatt? Meddig kell még tűrnie a magyaroknak, hogy számtalan olyan lehetőség, amely adott más uniós országok polgárai számára magától értetődő, nekünk nem elérhető? Nem a migránsok, vagy az LMBTQ miatt támadnak minket Brüsszelből. Sőt, nem is támadnak bennünket. Az egyetlen agresszor és bűnös ebben az egészben is a magyar kormány, amely a magyar diákokkal fizetteti meg a saját hibái és bűnei árát.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!