NEHAZUGGY

Jobb lenne, ha befognád végre a szádat

Lázár Gergő | Február 19, Szerda | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,446,963 forint, még hiányzik 1,553,037 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„És most az a helyzet, hogy mi lettünk a mainstream. Ez egy teljesen új helyzet a világban. A nemzetközi liberális mainstream és a woke-ideológia képviselői gyakorlatilag megmérgezték a nemzetközi politikát, a nemzetközi kapcsolatokat, mégpedig azáltal, hogy gyakorlatilag kiiktatták a kölcsönös tiszteletet a nemzetközi politikából. Ehelyett a vádaskodás, a zsarolás, a kioktatás, a másik megbélyegzése került napirendre”.

Mivel a kölcsönös tisztelet hiányzott a nemzetközi politikából, a konfliktusokat sem lehetett rendezni. A konfliktusok nem rendezése pedig oda vezetett, hogy a háborúk egyre súlyosabbá váltak, és az elmúlt éveket joggal nevezzük a veszélyek korának.

Mint ismert, Szijjártó Péter, az ország hazaárulással napról napra egyre közelebbi kapcsolatba kerülő külügyminisztere kimasírozott New Yorkba, hogy onnan is további szögeket verjen a papíron még mindig uniós tagország Magyarország koporsójába. Nem volt elég, hogy a főnöke és az egész apparátus már hosszú napok óta arról beszél, hogy Európának semmi keresnivalója az ukrán-orosz háborút potenciálisan lezárni hivatott béketárgyalások asztalánál, de már azt is kimondja, hogy az utóbbi évek problémái egytől egyig a woke-ideológiának köszönhetőek, mivel a felek kiiktatták a kölcsönös tiszteletet a nemzetközi politikából. Mondja ezt az a Szijjártó Péter, akinek főnöke lényegében mindenkivel harcban áll tizenöt éve – és leginkább Magyarország szövetségeseivel, mint ellenfeleivel és ellenségeivel –, és olyan tapló, rágalmazó kijelentéseket tesz sok esetben európai vezetőkkel kapcsolatosan, amelyek teljességgel elfogadhatatlanok. Szijjártónak fogalma sincs a diplomáciáról, noha abban igaza van, hogy Trump hatalomra kerülésének ez lesz az egyik következménye, rajta nem fog múlni: az Orbán és Szijjártó által képviselt tapló, lekezelő, személyeskedő, alávaló stílus lesz a mainstream.

Szijjártóék tapsikolnak örömükben, hogy Rijádban leült az amerikai és orosz fél egy tárgyalóasztalhoz, hogy annak az országnak a sorsáról döntsenek, amelyet meg sem hívtak a tárgyalásokra. Nincs az az épeszű európai politikus, aki azért ágál, hogy az EU-nak még csak esélye se legyen odaülni a tárgyalóasztalhoz, de hát politikusokból is a legsilányabb jutott. Szijjártók és Orbánok. Ezek az emberek most már tényleg ott tartanak, hogy szemrebbenés nélkül árulják el a saját hazájukat, és köpnek egy nagyot arra a szövetségre, amelynek mi is tagjai vagyunk. Még. Nem tudom, mi lesz Magyarországgal azt követően, ha netán ezeket sikerül végre eltakarítani a kormányból, de aki azt hiszi, hogy majd egyik pillanatról a másikra normalizálódik a viszonyunk az Európai Unióval, az valószínűleg hatalmasat téved. Azt, amit Orbán művelt és művel jelenleg is, sokan nem fogják elfelejteni. Ráadásul Magyarország nem az Egyesült Államok, amely akkora, amekkora, hát ez van, most éppen egy ostoba, romboló elnöke van, de fontos szerepe van a világ békéje szempontjából is. Magyarország ezzel szemben egyáltalán nem fontos ország a világpolitika alakulása szempontjából, de mivel a kormányzás mellément, hát arcoskodnak.

Az ukrajnai helyzetben is szerintem most van a legnagyobb remény az elmúlt három évet összevetve arra, hogy végre béke legyen… Látjuk, hogy a háborúpárti európai liberális mainstream, már akik még megmaradtak, most sikítoznak, és mindenfajta bajuk van, hogy ők nem ülhetnek ott az asztalnál. De az a helyzet, hogy az asztalnál ülők békét akarnak. És egy olyan asztalnál, ahol a békéről tárgyalnak, ott a háborúpártiaknak nem osztanak lapot.

Ukrajna jövőjéről, Ukrajna nélkül akarnak megállapodni a felek, ami Szijjártó szerint óriási reményre ad okot. Az nem vitás, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag, pénzügyileg, üzletileg jól jöhet ki a dologból, amennyiben Zelenszkij kénytelen lesz elfogadni a feltételeket. Ugyan az ukrán elnök kimondta, hogy ezek a béketrágyalások nem változtatnak semmin, mivel ameddig oda meg sem hívják Ukrajnát, addig nincs miről tárgyalni, de a valóság az, hogy ha az Egyesült Államok kormánya büntetni akar amiatt, mert nem úgy ugrál Ukrajna, ahogy az USA fütyül, akkor meg tudják ezt tenni. Az EU talán képes lehet fellépni ez ellen, és egyfajta védelmet nyújthat Ukrajna számára, de kérdés, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy még egy ideig kitartsanak? Mert az jól látható, hogy Trump elnöksége alatt Zelenszkijnek nem fognak hagyni semmiféle beleszólást a saját országa jövőjébe, amely egy szuverén, független ország számára elfogadhatatlan. Semmilyen épeszű vezető nem menne ebbe bele, mivel tudja, hogy ukrán szemszögből vesztes feltételeket lesz kénytelen elfogadni, de kérdés, hogy az EU képes lesz-e végre felnőni a feladatához és felkínálni valamiféle lehetőséget az ukránok számára. Amennyiben ez nem történik meg, úgy Oroszország győztesként fog kikerülni a háborúból, amelyet ők maguk kezdtek. Olyan ez, mintha a nácik nyerték volna meg a második világháborút, és mi ennek tapsoltunk volna. A mi alatt a magyar kormányt értem, hiszen még mindig nem tudom elhinni, hogy a magyarok többsége egyébként oroszpárti lenne.

Az EU a jó oldalon áll, mi pedig ismételten – mivel az Istennek nem tanulunk a múltból – már megint sötét oldalra eveztünk. Lehet itt mindenkit szidni – körülmények, diktatúra, hazugságok -, de végső soron az fog belekerülni a történelemkönyvekbe, hogy a magyar államvezetés az oroszokkal oldalára állt egy olyan helyzetben, amikor szinte a teljes kontinens, de az EU mindenképpen az áldozatot, az ukránokat támogatta. Mi mindent jobban tudunk, csak aztán nehogy az történjen, hogy megint a padlóra huppanunk, és majd azt leszünk kénytelenek szajkózni, hogy mi egyébként mindig is az ukránokkal voltunk, csak félreértett minket a világ. Annak idején azt is elég sokan tagadták, hogy a saját szomszédaik elhurcolásában segédkeztek a náciknak, miért pont most ne tagadnák le az illetékesek a részvételüket egy háborús diktatúra támogatásában?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!