NEHAZUGGY

Hálás népség

Tamás Róbert | Február 12, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,522,602 forint, még hiányzik 1,477,398 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Ha már ilyen szépen összegyűltünk a számítógép, okostelefon előtt, ejtsünk néhány szót a hála természetéről:

„Merkel érzelem nélküli, szívtelen, hideg, kegyetlen, pragmatikus, bosszúálló hatalompolitikus volt” – írja Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Látószög blogon megjelent, Németország és Európa sírásója: Angela Merkel című cikkében. Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyik legfontosabb bizalmasa igencsak éles kritikát fogalmazott meg a volt német kancellárral szemben, politikai örökségét „siralmas leltárként” értékeli.

Nem vezette Németországot, illetve Európát, mert hiányzott belőle az ahhoz szükséges képzelőerő, kreativitás, elhivatottság. Ő menedzselte a dolgokat. Belefulladt a napi politikába, álláspontját, véleményét a fókuszcsoportok és közvélemény-kutatások eredményeihez igazította. Ezért aztán minden olyan döntést végzetesen elhibázott, aminek közép-, illetve hosszú távú következményei lettek. Nem vállalt rizikót, minden konfliktust a homokba futtatott, lekerekített, letompított. Vezérelve: az utánam a vízözön volt. Merkelt a hatalom és nem a hazája érdekelte. (Index)

Miközben kivételesen azt gondolom, hogy Schmidt Mária aktuális átkozódásában van némi igazság, azt is gondolom, hogy Merkelt igenis a hazája érdekelte. Olyannyira, hogy gátlástalanul taposott el minden más országot Németország érdekében, még ha nem is feltétlenül szándékosan vagy rosszindulatból tette mintsem azért, mert nem ismert más megoldást. Ám ami meglepő számomra a magyar kormányfő házi ideológusának kirohanásában az, hogy a történészasszony mintha nem látná át az elmúlt másfél évtized eseményeit. Aki Angela Merkel abnormális kompromisszumkészségéből és mindent elsimítani akaró politikájából sokat profitált, az éppen éppen Orbán Viktor és bűntársai. Ha nincs Angela Merkel, talán NER sincs. Az egészen biztos, hogy Orbán Viktor nem tudta volna így bebetonozni a hatalmát. Az abban a pillanatban tisztán látszott, amikor Merkel leköszönt. Megszűnt az a védelem, ami lehetővé tette Orbán Viktor számára, hogy hozzáférjen az uniós polgárok adócentjeihez akkor is, amikor már titkolni sem tudták – bár nem is nagyon akarták -, hogy az nem az ország számára hasznosul, hanem szétcsatornázódik magánzsebekbe. Merkel mindig elsimította az Orbán aljas húzásai nyomán keletkező konfliktusokat, megvédte a magyar miniszterelnököt, alkukat kötött vele a Magyarországra telepítendő autógyárak kérdésében, nem engedte, hogy a védence szembesüljön a tettei következményeivel. Merkelnek óriási felelőssége van abban, hogy Magyarország mára kleptokrácia lett, hogy Orbán a rengeteg uniós forrásnak köszönhetően fel tudta építeni és meg tudta szilárdítani a NER-t. Ezért mondtam mindig és mondom most is, Brüsszel – ami jó ideig Angela Merkelt jelentette – nagyon nagy részben bűnös ennek az országnak a lepusztításában. És igen, lehet azt mondogatni, hogy tehetetlen az ellenzék, hogy rosszul szavaznak a magyarok, de az ellenzéknek nem csak Orbán és a NER ellen kellett sohasem harcolnia, hanem Orbán és Brüsszel (Angela Merkel) ellen is, ami nyilvánvalóan meghaladja az erejét. No, ezért nem igazán értem Schmidt Mária károgását, hiszen éppen csókolgatnia kellene Angela Merkel lába nyomát neki is, Orbán Viktornak is, ahogy Soros Györgynek is csak hálával tartoztak mindig, mégis hátba szúrták egy pillanat alatt. Hálás népség, meg kell hagyni.

Egy kis magyar csoda, ilyet ritkán látni:

Óriási többséggel Koós Pál rektor leváltására szavazott kedd délután a MOME szenátusa. A legfontosabb egyetemi testület tagjai a vártnál jóval nagyobb többséggel, 90 százalékos arányban Koós ellen szavaztak a rektor által kezdeményezett bizalmi szavazáson. Koós Pál előzetesen azt ígérte, hogy a bizalmi szavazás eredményét tiszteletben tartja és el fogja fogadni, vagyis lemond.

Úgy tudjuk, hogy a szenátusi ülés elején Koós Pál rektor megkövette az egyetem közösségét, a szenátust, a hallgatókat és azokat a pályázókat, akiket a szenátussal szembemenve nem volt hajlandó decemberben kinevezni. (444.hu)

Hirtelen nem nagyon tudnék egyetlen olyan esetet sem felsorolni, amikor valaki vállalja a felelősséget a tetteiért, bocsánatot kér a hülyeségiért és lemond. Ez egyszerűen nincsen benne a jelenkori magyar mentalitásban, pontosabban bizonyos felsőbb körökben. Ígéretek vannak persze, emlékezzünk csak Navracsics Tibor nagyívű kijelentésére, hogy amennyiben nem tudja hazahozni a beragadt uniós forrásokat, akkor lemond. Hazahozta a pénzt, vagy annak legalább egy részét? Nem. Lemondott? Persze hogy nem. Átült egy másik pozícióba és köszöni, még csak lelkifurdalása sincs. Így megy ez felénk, ez a módi. Hogy Koós Pált mi motiválta, tehát hogy átgondolta-e a dolgokat, belátta a hibáit és a lelkiismeretére hallgatva mondott le önként, netán szóltak neki fentről, hogy le akar mondani (mint annak idején Schmidt Pálnak, Novák Katalinnak és Varga Juditnak szóltak), azt persze nem tudhatom, de a lényeg az, hogy a probléma megoldódni látszik. Ez is valami.

Magyarország az ukrajnai fegyverszállítások finanszírozása helyett 400 millió forinttal támogatja a libanoni hadsereg megerősítését az Európai Békekeretből a közel-keleti ország stabilitásának fenntartása érdekében – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Bejrútban.

„Ezt a pénzt az Európai Békekereten keresztül juttatjuk el Libanonba, s ezt azért tudjuk megtenni, mert mi nem küldünk fegyvert Ukrajnába, ekképp az oda fizetendő összeget átutalhatjuk máshova is, így ezt a libanoni hadsereg megerősítésének érdekében ajánlottuk fel Libanonnak” (MTI)

Erre azért igen nehéz bármit mondani azon túl, hogy igaz a mondás, miszerint a hülyék anyja mindig terhes. Az azért egészen picit elgondolkodtató, hogy vajon mi készteti a kormányt arra, hogy egyre egyértelműbben támadja Ukrajnát, ezzel pedig egyre nyíltabban támogassa a háborút kirobbantó agresszort. Ha Trump nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor Putyinnál kell jobban helyezkedni? Nem szánalmas ez egy kicsit? Vagy inkább nagyon?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!