NEHAZUGGY
A Fidesz-lélek, a világpolitikai szuperliga és a valóság
Molnár Bálint | Február 10, Hétfő | 10:35
Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül
havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt
445,458 forint, még hiányzik
2,554,542 forint.
A Szalonnát
ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire
ITT tudsz előfizetni.
Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk. Ezzel mutatott valamit a Fidesz-lélekről. A Fidesz sikerének az a titka, hogy hajtja őket az igazságérzet. „Az nem lehet, hogy a világ nem értékel minket a saját helyünkön, nem lehet, hogy jön egy ember, és semmissé teszi mindazt, amiért eddig küzdöttünk. Az egész Fidesz-titok lényege az igazságérzet háborgása. Így a Fidesznek a következő egy évben mozgósítania kell a lelki energiákat.” (G. Fodor Gábor fideszes értelmiségi Menczer Tamás „Vége van, kicsi” fedőnevű ordibáló akciójáról)
Mivel sajnos, vagyis szerencsére nem vagyok a Schmidt Mária milliárdos történelemhamisító és NER-tartóoszlop által főigazgatott fideszes XXI. Század Intézet fideszes stratégiai igazgatója, nem tudok ilyen önleleplező okosságokat mondani a Magyarországot fogva tartó politikai hordáról, a leggazdagabb dinasztia fejének pártjáról. Mint ahogy azt is honnan a fenéből tudhatnám olyan pontosan, mint G. Fodor Gábor, hogy Majoros Péter Bindzsisztánról szóló nótája egy megrendelésre készült politikai termék, amiből lófasz se lesz, nemhogy szavazat jövő tavasszal. Az viszont még nekem is feltűnt egy ideje (körülbelül azóta, hogy a Fidesz tavaly februárban több ízben világossá tette, hogy reménytelen helyzetben lévő emberek elkeseredett próbálkozásaival nem foglalkozik), hogy az állampárt politikusai, jól fizetett, ezért Orbán hatalommegtartásában mindenek felett érdekelt szagértői, ideológusai, pártfogói és szekértolói rendszeresen tesznek olyan nyilatkozatokat a kisebb vagy nagyobb nyilvánosság előtt, amelyekkel mintha saját magukat próbálnák győzködni arról, hogy minden rendben van. Értsd: négy kétharmad után jön az ötödik, hiszen egy olyan, győzelemre orientált közösségben, mint a Fidesz, amely négy kétharmadot húzott be, és az ötödik győzelmére készül, olyan opció, hogy veszít: nincs.
Érteni vélem, hogy sokan nem értik, hogy egy független újságíró, politikai elemző miért kíváncsi G. Fodor Gábor véleményére bármiről, de szerintem amellett, hogy ő is azok közé tartozik, akik elsősorban saját magukat győzködik arról, hogy Magyar Péter egy unalmas csávó, aki nem ellenfél a Fidesz számára, és aki dekonjunktúrának hazudja az orbáni korrupció legfőbb politikájának minden következményét, szerintem az, amit Dull Szabolcs Ötpontban című podcastjében a háromnevű rezsimpolitológus előad, igazi csemege. GFG személye annyiban érdekes – annyiban viszont nagyon is -, hogy az egyike azoknak, akiknek kicsit is polgáribb, kicsit is civilizáltabb országban keresnivalója nem lehetne a közéletben. Azon után, hogy kilenc évvel ezelőtt az általa főszerkesztett, akkoriban a munkanélküli Habony ötvenszázalékos tulajdonában lévő 888 nevű pöcegödör-portál minősíthetetlen cikkében gyalázta az MSZP akkori, időközben méltán elfeledett elnökének, Tóbiás Józsefnek a feleségét. Nem egyszerűen csak közzétették a volt szépségkirálynő, Rába Tímea évekkel korábbi aktfotóit, de maszturbációs segédeszköznek is nevezték, az olvasóikat pedig megszavaztatták, hogy önkielégítenének-e Tóbiás feleségének képeire. Ja, és ha ez nem lett volna elég: a házaspár akkor 13 éve lányának fotóját is közzétették, a névtelen szerző meg azon tépelődött, hogy nehéz eldönteni, mi a lenne a rosszabb; ha a tinédzser lány apját követné a politikai pályán, vagy az anyját a pornófotózásban.
Nem sokan lehetnek, akik még emlékeznek erre a politika- és médiatörténeti abszolút mélypontra, nekem speciel azóta is minden alkalommal felfordul a gyomrom, amikor meglátom/meghallom az egykori főszerkesztőt, aki dehogy takarodott el a közéletből, azóta is jól él a Fideszből és Orbán határtalan imádatából, és aki ebben az interjúban éppen nyugtatta magát és a közönséget, hogy a Fidesznek nem Magyar Péter az ellenfele, hanem most a dekonjunktúra. Ha a dekonjunktúra le van győzve, teljesen mindegy, ki az ellenfél. Fenntartom, hogy bár egy emberi salakanyaggal állunk szemben, némely ponton tényleg majdhogynem szent igazságokat fogalmaz meg, és dermesztően világít rá arra, hogy milyen párhuzamos valóságot épített ki az állampárt itt az elmúlt 15 évben, és hogy semmilyen átjárás nincs a másik valósággal, amiben oly sokan élünk. Mi, akik szerint az, hogy Magyarország 15 év alatt sok tekintetben visszasüllyedt a rendszerváltás körüli állapotokhoz, nem a dekonjunktúra, hanem elsősorban a dinasztia csillapíthatatlan pénz- és hataloméhségének következménye.
Ugyanakkor viszont nagy igazságnak tartom, hogy Menczer a Fidesz-lélek megnyilvánulása: a civilizált párbeszédet helyettesítő primitív hőzöngésé, az érveket helyettesítő minősítgetéseké, az agresszióé, a zsigeri indulatoké, a primitív lealjasodásé. Az más kérdés, hogy persze sokan már nem hisznek abban, hogy ezt az agresszív, önkényes, végtelenül korrupt hatalomgyárat választáson le lehet győzni, de hogy ezt az elborult törzsi attitűdökkel bíró politikai monstrumot az igazságérzet nevű kötőanyag mozgatja és tartja össze, az még ettől az emberi hulladéktól is erős állítás. Mint ahogy annak a beismerése is ütős, hogy ők bizony arra rendezkedtek be, hogy amíg élnek, a Fidesz marad, lélektani szempontból azért baszott be nekik a Novák-ügy (nem azért, mert kiderült, hogy a gyermekvédelmi propagandájuk is ugyanúgy politikai termék, mint a polgári Magyarország, valójában szarnak ők a gyerekekre), mert kinyitott egy szelepet, és látták maguk előtt a szomorú jövőt: másképp is lehet, baszki, nem igaz, hogy csakafidesz.
Miután én és szerintem sokan mások is GFG-vel ellentétben határozottan szeretnénk látni, ahogy a NER és Orbán feje a porba hullik; miután nekünk nem azzal kell kelnünk és feküdnünk, hogy egyrészt körbenyaldossuk a vezért, aki világpolitikai szereplő lett, és már „a szuperligában játszik a legnagyobbakkal”, másrészt nem kell elhitessük magunkkal, hogy mi nem veszíthetünk (mert ha veszítünk, megyünk a böribe), kimondhatjuk azt, amit a háromnevű soha nem fog: a Fidesz legnagyobb ellenfele alighanem saját maga. A mérhetetlen arroganciája, a mértéktelen önteltsége, gőgje, ami a magyarok mély lenézésében gyökerezik. Vagy más olvasatban: a Fidesz legnagyobb ellensége minden és mindenki, aki nem a Fidesz. Ilyen például a valóság, a demokratikus-jogállami keretek, a tisztesség, az átláthatóság, az emberi szabadságjogok, a tudás és minden olyan civilizációs, morális érték, ami a hibrid rezsim nettó diktatúrába fordulásának útjában áll.
G. Fodor Gábor fideszes értelmiségi ezt nyilván soha nem fogja hangosan kimondani, hiszen ő az egyike azoknak, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a polgári Magyarország szélsőjobboldali, tahófasiszta szintre züllesztésében, ő az egyike azoknak, akik a sokévi fideszes átlagot meghaladó intellektusukat a politikai keresztény maffiózó hatalmának oltárán hányták le. Akik helyeslik, hogy a politika nem a közjó szolgálatát jelenti, hanem a hatalom mindenáron megtartását, és hogy ez a mindenek felett álló cél szentesíti Menczer Tamást. Is. Nekik ez az igazságérzetük. Hogy amit elloptak, megszereztek, leuraltak, tönkretettek, az helyes volt, maradjon is így az idők végezetéig. GFG munkássága lényegében annak permanens bizonyítása, hogy Orbán nem azért akart kormányra kerülni, illetve nem azért nem akar soha megbukni, mert a népet és az országot akarja szolgálni, hanem a korlátlan politikai-gazdasági hatalom életfogytiglani birtoklásáért, a világpolitikai szuperligáért, miközben mellékesen úgy tesz, mintha kormányozna. Nem kormányoz, a magyarokra (nemzeti érdek és társai) hivatkozva hajszolja a még több pénzt és a még több hatalmat, és azt a bizonyos világpolitikai szuperligát. A kormányzás, a szuverenitás, a patriotizmus mind fedősztori a további lopáshoz és a börtön elkerüléséhez. Márpedig abban van kockázat, hogy a dinasztia feje már rég nem kormányoz, legfeljebb annyiban, hogy a dinasztiára írja a jog- és játékszabályokat, dübörögteti a korrupciós gépezetet és fosztogatja az államkasszát. Lehet, hogy az M1-híradó, a Bayer-show és a hűtő között kóválygó fideszes választó GFG-hez hasonlóan nem látja az összefüggést, de az létezik: amikor a külső folyamatokból, kizárólag a világban tapasztalható dekonjunktúrából származtatja a magyarok minden nyomorúságát, az valójában Orbán vérkorruptságának és nemkormányzásának eredménye.
Nagyon sajnálom, hogy Magyar Péter politikai értelemben nem tudja felizgatni Schmidt Mária beosztottját, hogy semmi újat és izgalmasat nem mond. Attól tartok, hogy a magyar társadalom nem politikai izgalmat vár Magyar Pétertől, mint ahogy nem is Orbán Viktor korábban elképzelhetetlennek gondolt, ún. szuperligás világpolitikai tényezősége áll a prioritási listája élén. Van itt azért néhány millió ember, aki nem fényevő és nem is politikai izgalommal táplálkozik. Akinek az élete valójában túlélést jelent. Akinek a mindennapjait a szart se érő bére, az egyre magasabb árak, a rothadó egészségügy, a pusztuló tömegközlekedés, a nem működő állam nem működéséből fakadó mindennapi kínok és keservek határozzák meg. Ez a GFG párhuzamos valóságával szemben álló mindennapi valóság. Ahol nem az a kérdés, hogy Orbán Madridban, Pekingben, Mar-a-Lagóban, Moszkvában vagy Biskekben váltotta meg a világot és küldte el Brüsszelt a halál faszára, és milyen igaza volt már megint, hanem hogy mit tegyen az asztalra meleg étel gyanánt, hogy húst vegyen vagy a csökkentett rezsiszámlát fizesse be, hogy vajon odaér az állásinterjúra, ha újfent 50 percet késik a vonat, vagy hogy megéri-e egyáltalán, hogy a kórházi várólistán rá kerüljön a sor. Amely várólista hosszúságával lassan csak A Dinasztia összeharácsolt luxusingatlanainak listája vetekedhet.
Nos, a XXI. Század Intézet kellemesen fűtött kerekasztala mellől ez a valóság nem látszik, abban a valóságban egyvalami érdekes: hogy a Fidesz nem veszíthet választást. Hát jó. Akkor győzködjék magukat, hogy Magyar Péter egy unalmas szerencsétlen, aki nem ellenfél. A valóság viszont ellenfél lehet egy olyan helyzetben, amikor 15 év kormányzati korrupciójának gyümölcsei összeérnek a világgazdasági dekonjunktúrával. Ahogy elnézem, a felcsúti szuperligás Trump nevű haverján nem fog múlni, hogy összeérjen. A kérdés az, hogy mire lesz elég a Fidesz-lélek, ha netán kiderül a fideszesek számára is, hogy a gazdasági repülőrajt elmarad, hogy Orbán világpolitikai szuperligás szereplésével nem lehet jóllakni, és hogy a dinasztia nem értük lopott, hanem tőlük.
Címlapkép: G. Fodor Gábor az Orbán kontra Soros című könyve bemutatóján, mellette Schmidt Mária és Szabó László kommunikációs szakember a Terror Háza Múzeumban 2024. május 14-én. (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
