Hát igen, el van ez is csépelve, mint a bizonyos szint felett lévő dolgok és a bizonyos szint alatt lévő dolgok között fennálló fizikai-metafizikai-erkölcsi viszonyrendszerről szóló diagnózis, ámde hiszem és vallom, hogy bármennyire közhelyes is, tényleg nem árt tisztában lenni az igazsággal, ha az ember meggyőzően akarja szemen hazudni az ő szeretett népét. Ami sokkal tágabb értelemben, némiképp továbbgondolva annyit tesz, hogy nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit és minek az ellenkezőjét állítottuk, és pontosan mikor állítottuk, hogy ne kerüljünk abba a bohózatba illő, szégyenteljes szituációba, amibe a Magyarország jelenét és jövőjét egy lapra felpakoló Orbán Viktor és az ő profi hasbeszélőkből álló udvartartása került. Immár több mint tíz nappal azután, hogy trónra emelkedett az állítólag 24 óra alatt békét teremtő, az Orbán-kormány által Európában egyedüliként ájultan istenített Donald Trump, és hát a béke – ahogyan azt három és fél működő agysejt birtokában mindenki elmondta előre – a kanyarban sincs, pedig már nemzetünk legbátorabbjainak kamuvagyonnyilatkozatai is felkerültek a világhálóra. Vagyis mint tudjuk a hivatalos propagandából, azért rakták fel az országot erre a kiszámíthatatlan narcisztikus elítélt bűnözőre, mert ő a béke embere, és ha ő lett volna az elnök akkor, amikor Vlagyimir lerohanta Ukrajnát, akkor Vlagyimir le se rohanta volna Ukrajnát.
Az elmúlt három évben szerintem nap nem telt el úgy, hogy ne hangzott volna el, hogy normálisék, a békepártiak, akik a béke pártján állnak egyik saját lábukról a másikra, tulajdonképpen egyedüliként értik a világot, egyedüliként birtokolják azt a bölcsességet az egész rothadó Európai Unióban, miszerint a béke jó, a háború rossz, mert emberek halnak meg. Az elmúlt három évben nem adott az Isten egy olyan napot, hogy valahol ne jött volna szembe az, hogy a brüsszeli szankciók felérnek egy atomtámadással, tönkretesznek mimagyarokat (akiknek páratlan napokon nem a mi háborúnk egy szláv testvérháború, páros napokon viszont az Európai Unió tagjaiként vesztésre álltunk ugyanebben a háborúban, Orbán Viktorral együtt, aki tizenöt éve úgy hazudozik Brüsszelről, mintha ő nem Brüsszel része lenne), Oroszországnak meg se kottyannak, azért állt földbe a gazdaság, mert a sorosista Brüsszel a háború pártján áll és támogatja az értelmetlen szankciókat, amelyek sértik a magyar nemzeti érdeket. De azért a biztonság kedvéért kivétel nélkül az összeset megszavazta a honvédő kormány.
Most, február elsején, amikor még mindig nincs béke a szomszédunkban, és hát békeköltségvetés, repülőrajt ide vagy oda, nemcsak a számok állnak csehül, de a valóság se nagyon állja ki a felpattanás után felvett utazósebesség próbáját, az ország miniszterelnöke a rádiójában egy büdös szót nem szólva arról, hogy Donald Trump még mindig nem hozta el a békét, ellenben az elődjénél is keményebb szankciókat helyezett kilátásba Oroszországgal szemben, ha az nem fejezi be a szerinte nevetséges (szerintem kurvára semmi nevetséges nincs benne, de hagyjuk) háborúját Ukrajnában, nekiállt megideologizálni a jó szankció versus rossz szankció problémáját. Itt tennék egy javaslatot arra, hogy egy perc harsány röhögéssel emlékezzünk meg arról a bizonyos 2022. február elsejei sikertelen, szégyenletes békemissziójáról, ami után Bayer Zsolt mindenkit lehülyézett, aki szerint Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát. Három hét múlva Oroszország megtámadta Ukrajnát, Bayer meg azóta is napi rendszerességgel hányja az epéjét Ukrajnára is, meg mindenkire aki nem hisz az Orbán-vallásban.
Visszatérve, mert valójában semmi röhögnivaló nincs itt: a zsenilátnok ennyire letisztultan még soha nem vallotta be a sorok között, hogy olybá tűnik, hogy Trumppal is eléggé mellényúlt. Miután megállapította, hogy nekik nem a szankciók filozófiájával van problémájuk, hanem a magyar gazdaságra gyakorolt hatásával (az ugye most se merült fel, hogy a magyar gazdaságra mindenek előtt Vlagyimir Putyin háborúja gyakorol hatást, mert ha három éve nem indít háborút, talán a megszokott ipari korrupció mellett se lenne ekkora bajban a magyar gazdaság), nekiállt legyártani az új filozófiát és világmagyarázatot arra, hogy már megint pofára esett, ráadásul nem is a csúnya demokrata adminisztráció szívatja, hanem a hőse.
Tehát mostantól az van, hogy Amerika (mármint az, amelyik még az előző Amerikánál is jobban megszívatná Putyint) más nézeteket képvisel a szankciókkal kapcsolatban. „Az amerikaiak és az európaiak két egymással szöges ellentétben lévő dolgot mondanak. Az európaiak azt mondják, hogy a szankciókat folytatni kell, sőt súlyosbítani kell annak érdekében, hogy az ukránok megnyerjék a háborút Oroszországban. (…) Az amerikaiak éppen ezért nem szankciót akarnak, hanem békét. Tehát az európaiak béke helyett akarnak szankciót. Az amerikaiak békét akarnak, és a béke elérésének egyik eszköze a szankció. Tehát ők azt mondják, hogy tárgyaljatok, ha nem tárgyaltok, akkor még súlyosabb szankciók is lehetnek, de ez két egészen különböző kávéház. Az európai logika teljesen más, mint az amerikai, az egyik háborús logika, a másik pedig békelogika”. Ha csak annyi lenne, hogy nem jó ötlet pálinkával bevenni a Rivotrilt, akkor tegnap óta csapkodnám a térdemet a röhögéstől, ámde ez azért mégis az Európai Unió szélsőjobbos csőcselékének példaképe, az európai politika legrégebbi motorosa, a történelem főutcája, az új nyugati mainstream. Ez az ember azt magyarázza, hogy a brüsszeli/Biden-féle szankciók rosszak, mert azok háborús szankciók, a céljuk, hogy a megtámadott, áldozat Ukrajna nyerjen, ezzel szemben a brüsszeli/Biden-féle szankcióknál is keményebb trumpista szankciók jók, mert azok a békét akarják elhozni, amiről senki nem tudja, hogy fog kinézni.
Tehát három éve segget csinál a szájából, amikor vétóval fenyegetőzik, aztán mindent megszavaz Brüsszelben, apropó kávé és kávéház. Segget csinált a szájából, amikor azt hazudta a magyaroknak, hogy Trump egyik napról a másikra elhozza a békét, majd amikor Trump nemhogy 24 óra alatt, de tíz nap alatt se hozta el a békét, azt találták ki a Rogán-központban, hogy Trump kemény szankciói Moszkva ellen valójában a békelogika manifesztációi, ők is mindig is ezt akarták. Akkor még egyszer, főleg azoknak, akik tátott szájjal vették tudomásul, hogy a háború és béke kérdésének, a békepártiságnak és a háborúból való kimaradásnak az atomháborús fenyegetésig elmenő ótvar hazugságával Orbánék behúzzák minden idők kétharmados választási győzelmét: lehet, hogy nem kellene hagyni, hogy megint hülyét csináljon ebből a kizsigerelt társadalomból azzal a hazugsággal, hogy a hülye európaiak a béke helyett akarnak szankciót, az amerikaiak viszont szankciókkal akarnak békét, és az teljesen más. Nem, nem és nem.
Tehát még egyszer: ugye az van, hogy ez nem a mi háborúnk, leszarunk mindent és mindenkit, nem mi fizetjük a háború árát. Az is van, hogy a szankciók tönkreteszik a gazdaságot, mérgezik az ivóvizet és aszályt okoznak, elszabadítják az inflációt, veszélybe sodorják a moszkovita energiabiztonságot. Mindezt csak Magyarországon. Ha tehát leszarunk mindent és mindenkit önmagunkon kívül (értsd: nemzeti érdek, hagyjuk a jóemberkedést, az erkölcsöt), és a szankció rossz nekünk, akkor nem totál mindegy, hogy ki és miért vezeti be, hogy kicsesszen velünk? Mármint ha ez az egész nem elvekről szól, kizárólag az önzésről, akkor kit érdekel, hogy az USA pontosan miért tervez szankciókat bevezetni? Ja, hogy nem lehet most már abból a narratívából kihátrálni, hogy bármit csinál Trump, az nekünk jó? Hát így jár az, akinek nincsenek elvei, nincs tisztessége, becsülete, csak saját személyes érdekei vannak. Különben is: miért akarna olyan nagyon, olyan sürgősen békét Trump Ukrajnában? A háború őket nem érinti, nem zavarja, nincs belőle káruk, ezerszer hallottuk ezt is, amíg a demokraták kormányoztak. Akivel üzletelni akarnak akár Európában, legyenek azok akár az oroszok is, azzal megoldják. Az amerikai gazdaság bár nincs teljesen rottyon, de nem ártana neki némi lendület, márpedig az amerikai fegyvergyártásban rohadt sok pénz van. Ezt még a fideszes keménymag is pontosan tudja. Fegyver meg békeidőben nem nagyon kell, legfeljebb Semjénnek, Bayernek, Kovács Zoltánnak, Bánki Eriknek.
Szóval a kérdés az, hogy tényleg békét akar Trump, pláne békét akar azért, mert megígérte a felcsúti rajongójának, hogy ő békét teremt? Vagy arról van szó, hogy a szájából életvitelszerűen segget csináló Orbán Viktor elhitte, hogy neki Trump a barátja, aki majd az ő kottájából tör-zúz? Ha csak annyi lenne, hogy véletlenül pálinkával vette be a nyugtatót, akkor mindegy lenne. De végül is csak az országot tette fel Trump békéjére, mi baj lehet belőle? És a trumpista vámháborúról egy büdös szót nem szóltam.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.