NEHAZUGGY

A történelemhamísítás és a giccses szájbarágás nem művészet

Miután szakemberektől megtudtuk a Fidesz örökös Deutsch Tamásával kapcsolatos diagnózist, miszerint úgynevezett debilizáló szorongás alakult ki nála stresszhelyzetben – azaz a vizsgahelyzet analógia szerint ugyan tanult, ám stresszhelyzetben az elsajátított tudásának csak a töredékét volt képes kihozni magából, mert leblokkolt szegény -, vagyis a mindenkinek beszólogató örökös EP-képviselő ezért nyekegett és makogott  úgy, mint egy beszédhibás papagáj, aki extasy tablettát fogyasztott párzás előtt, a brüsszeli tanácskozás főszónokaként, szerintem mindenki megnyugodhat. Nem is olyan a nagy a baj, mint amilyennek kívülről látszik.

Pedig de. Egészen pontosan akkora, mint amekkorának látszik, és ez a baj egyáltalán nem újkeletű. Ezek az abszurditások itt léteznek velünk, és sokaknak ez már annyira természetes, hogy meg sem rökönyödnek rajta. Én viszont megrökönyödtem, és szóvá is teszem, ha tetszik ez sokaknak, ha nem. Merthogy Deutsch csak a jéghegy csúcsa, ő az (egyik), akit folyamatosan látunk a Fidesz nevű birodalmi állampárt horizontján, de csak elképzelni lehet – már akinek van fantáziája ehhez -, hogy a mélyben, a háttérben milyen arcok szorgoskodnak napi szinten azért, hogy a populációt elzsibbasszák, elhülyítsék. És milyen jó lehet ezeknek a figuráknak, meg sem kell játszaniuk magukat, szimplán hozzák a formájukat, és kész. Abból élnek, amik: hogy pont annyira hülyék, hogy sokakat azért képesek legyenek hülyének nézni. Véletlenül sem a népet próbálják felhúzni egy minimális intellektuális, műveltségi, gondolkodási szintre, hanem éppen fordítva. Ők süllyednek egyre mélyebbre, ők hülyülnek a leghülyébb szintjére, és így sokkal könnyebb mindenkinek. 

A másik mesélő, a nagy kalandor, a szintén akcentusbajnok, a politikai értelemben félszemű a politikai értelemben vakok között, a szorongó Deutsch Tamás főnöke – egy arab kitérő után, a ma reggeli rádiós jelenés előtt – tegnap átadta a fóti filmstúdió újabb forgatási helyszínét, és méltatta, dicsérte, ajnározta saját magát, és alázta azokat, akik annak ellenére, hogy itthon élnek és alkotnak, komolyabb teljesítményt voltak képesek elérni állami, értsd adóforintok nélkül, mint azok, akiket irreálisán kitömött a fényes tekintetű despota. „Meggyőződésem, hogy a kommunizmus alatt született filmek is hozzájárultak a kommunizmus bukásához” – mondta, szerinte a kommunizmus alatt a filmek segítettek megérteni, hogy mit jelent a szabadság, és hogy lassú reformokkal nem lesz semmi, „el kell zavarni azokat, akik a szabadságot elvették tőlünk, kommunisták le, szovjetek ki”. Jó tudni, hogy már filmesztétának is felcsapott, bár nála az a minimum, hogy mindenhez is ért. Én pedig kivételesen remélem, hogy ebben igaza van, és ennek alapján az ő 2010 óta tartó önkényuralma alatt készült filmek éppen most járulnak hozzá az orbáni despotizmus bukásához. 

Nem, nem az 1 milliárdból készült Aranybullára, a Rákay Kálmán produceri közreműködésével készült, borzalmas minisorozatra gondolok, amely az IMDB-n a mai napig az 1,1-es szégyenteljes értékelést mondhatja magáénak, és pláne nem a szintén az ő nevéhez köthető, 7 milliárd forintos adófizető támogatásból készült Petőfi-filmje, ami mindössze 334 milliós bevételt termelt. Amivel szemben Herendi Gábor állami támogatás nélkül készült Futni mentem című, durva nézettségi rekordokat döntő alkotása már elérte a 900 millió forintos bevételt. Ennyi a lényeg, ez a lényeg. Csűrheti meg csavarhatja, derékszögbe vagy lufikutyává is hajlíthatja a valóságot Júdás, a számok, a tények magukért beszélnek. És ez tulajdonképpen válasz is arra a dilettantizmusra és szánalmas nemzeti kultúrharcra, amit ezek ipari módon művelnek a mi pénzünkön, ellenünk. Mindazok ellen, akik nem egy napközis szintjén nézik és értelmezik a világot maguk körül.

Persze lehet infantilis hülyének kezelni egy társadalmat ideig-óráig, de attól még az egész társadalom nem lesz az. Az értelem, a minőség  többnyire utat tör magának, akárhogy is pöffeszkedik a hatalom. Nem tudom, hogy Júdás milyen filmeken nőhetett fel az ő kicsiny falujában. Apropó, nem kéne Pusztaverszájon is felhúzni egy szupermozi komplexumot? Vagy van már? Addig kéne ezt megtenni, ameddig még lehet. Szóval  fogalmam nincs, milyen filmek jutottak el abból az időszakból ehhez az emberhez, de kétlem, hogy a nagy klasszikusok, vagy a francia újhullám hatással lett volna rá, mert akkor itt már rég mini-Párizs lenne, nem mini-Dubaj, meg Moszkva külvárosa. Bár kétségkívül az orosz filmművészet impozáns és lenyűgöző. A híres orosz rendezők közül Szergej Mihajlovics Eisenstein nevét említem, aki a Patyomkin páncélos című, klasszikussá vált fekete-fehér némafilmjében az 1905-ös orosz forradalom egy epizódját dolgozza fel. Ez az alkotás a rendezőt is és Odessza lépcsőjét, a Patyomkin-lépcsőt is világhírűvé tette, ahol a mészárlás során egy babakocsi épségben leér a térre és a kisbaba megmenekül. És ezt a zseniális jelenetet hány és hány filmes vette át, és ültette be a saját alkotásába? De ha már a filmek társadalmi-politikai hatásairól elmélkedik Júdás, akkor szerintem aktuális lehetne lejátszani a magyar népléleknek, mit művel a háború, amire oly sokszor hivatkozik és mutogat. Ezt a filmet bírd ki valahogy, ha tényleg tudni akarod, milyen a háború! Különben egyetértek azzal, hogy háborút úgy általában leghitelesebben bemutató film nem a Ryan közlegény megmentése vagy az Apokalipszis most!, hanem egy méltatlanul elfeledett orosz alkotás 1985-ből, Elem Klimov filmje, a Jöjj és lásd! A film főszereplője majdnem belehalt a forgatásba, statisztái valódi túlélők, akik a saját emlékeiket játszották újra. A filmet ma megnézve felfogni sem tudjuk, hogyan készülhetett el egyáltalán. Szerintem a véreskezű moszkvai KGB-ügynökkel naponta meg kellene nézetni ezt az alkotást, talán hatna az elméjére és befejezné a vérengzést a rohadék. Különben a békéről papoló, békepárti nyomorultaknak is kötelezővé tenném.

Bocsánat, elkanyarodtam a mi házi autokratánk üzengetéseitől és beszólogatásaitól, aki valamiért mindenáron művészeti magasságokba is akarja magát emelni. „(…) az államnak is van felelőssége abban, hogy éppen milyen állapotban van a magyar filmgyártás. Nem a filmes kreativitásról van szó, ebben a kormány szerencsére egyáltalán nem illetékes. A film nemcsak ipar, de művészet is, és a művészet szabad. Ezt a filmesek tudják a legjobban”. Aha. Egyébként a magyar filmgyártás szar állapotban van köszönhetően neked és a goebbelsi propagandára épülő, központosított, a pártod és kormányod érdekeinek alárendelt kultúrpolitikának. Annak, amelynek a történelemhamísítás és a giccses szájbarágás a művészet. Hogy nem az rendez, aki ért hozzá, hanem aki segget nyal. Aki ért hozzá, az egy kamerával és néhány jó színésszel világszínvonalon műveli azt, amit ti a világ összes milliárdjából se fogtok soha. 

Júdás egyébként azt is hosszan fejtegette, hogy a filmiparnak mekkora szüksége van az államra, de azért a független filmeseknek odaszólt egyet, konkrétan beledörgölte az arcukba a miheztartást, hogy értsenek a szóból: „Nem hiszem, hogy meglepem önöket azzal, ha azt mondom, a filmes világban szép számmal vannak liberálisok, akik nem éppen barátai a mai nemzeti kormánynak. Nekik mondom, hogy a nemzeti beruházásokkal az a filmes is jó jár, aki nem ránk szavaz.” Azt nem részletezte, hogy akkor aki nem kap állami támogatást, az hogyan fog jól járni a fóti stúdiókomplexummal, de a liberálisok nem maradhattak ki ebből a 42 milliárdos melldöngetésből sem. Viszont legalább elérkeztünk függetlenséghez, annak jelentéséhez. Ahhoz, hogy milyennek kellene lennie az államnak magának, a közmédiának, az igazságszolgáltatásnak vagy éppen a kultúra finanszírozásának, beleértve a filmgyártást. Hogy értelme legyen, ha tényleg az a cél, hogy naggyá akarják tenni Magyarországot. Akkor nem Fülöp Kálmánnak, a szolgai igazodásnak, a tehetségtelenségnek és lojalitásnak kellene teret adni, hanem azoknak, akik profik, akik világszínvonalon képesek alkotni, akik teltházas filmeket készítenek, akiknek az alkotásaira nem lasszóval kell összeterelni a közönséget, akik Oscart és Arany Medvét képesek letenni az asztalra. De akik nem kapnak pénzt, mert liberálisok, mert nem rátok szavaznak, mert nem szolgálják ki a hatalmatokat. A jó hír az, hogy lesz még újra szabad és független a filmgyártás Magyarországon, ehhez Júdás eltakarítására van szükség minél előbb. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább