A kínai és a megválasztott amerikai elnök egyeztetésével összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy Magyarország érdekével ellentétes a világ blokkosodásának folyamata, ennek megfékezéséhez pedig arra van szükség, hogy a világ legerősebb országai és legnagyobb hatalmú vezetői beszéljenek egymással.
„Ebből a szempontból is örömteli a kínai elnök és a megválasztott amerikai elnök telefonbeszélgetése, mely azt az esélyt kínálja, hogy a jövő a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésről és az összeköttetések építéséről fog szólni.”
Nem kicsit vicces az, amikor valaki annyira vak és süket, mint a fenti patetikus gondolatokat és szép reményeket megfogalmazó Szijjártó Péter, aki nagyjából ugyanolyan szolgai módon lóg ki a kínai vezér hátsójából, mint a Putyinéból. Nyilván fontos az, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn Magyarország Kínával, de sokak szerint már régen nem erről van szó, mint inkább arról, hogy a kínai vezető úgy ugráltatja Orbán Viktort, ahogyan csak szeretné. Hogy ugyanez történne Donald Trump és Kína vonatkozásában, azt nem igazán hiszem, inkább azt tartom valószínűnek, hogy Trump úgy érzi, a világ gazdasági értelemben leghatalmasabb országának vezetőjeként feltételeket tud diktálni Hszi Csin-pingnek. Mert miről is szól Grönland és Panama megszerzésével való fenyegetőzés? Arról, hogy Trump tart a kínai befolyásolástól ezekben a régiókban, ezért akár erőszakkal is, de megszerezné őket, mielőtt esetleg Kína teszi rá a kezét ezekre az országokra. Nyíltan egymásnak ugrott tehát a világ gazdaságilag két legjelentősebb állama, amelyet követően majd leülnek „tárgyalni” a felek. Persze, hogyne.
Szerintem Szijjártó egyszerűen vágyvezérelt, naiv baromságokat beszél, hiszen Donald Trump mindent megtenne azért, hogy Kína fejlődése és globális befolyása csökkenjen, de legalábbis lassuljon, erről szól az USA naggyá tétele. Mert az utóbbi évtizedben Kína feljött az Egyesült Államok nyakára, és sok tekintetben már az is kérdés, hogy valójában melyik a világ vezető hatalma. Mert lehet, hogy a Szilícium-völgy és a világ legnagyobb techcégei Amerikában vannak, de egy sor hasonló és más, borzasztóan fontos központ viszont Kínában. A Covid is tökéletesen megmutatta, hogy a termelés nagy része Kínában van, ami veszélyt jelent mindannyiunk számára, hiszen ha az ott dolgozók nem képesek elég gyorsan elegendő számú eszközt legyártani, akkor mi is bajba kerülünk. Emlékezzünk csak a Covid idején a maszkokra. Arra, amikor ezek a papírból készült semmik több ezer forintokba kerültek, mert nem volt elérhető elégséges mennyiségű maszk a világon, és Kínára vártunk mindannyian. De Orbán Viktor is onnan vásárolt – mint kiderült teljesen értelmetlenül – maszkgyártó gépet és lélegeztetőgépeket számolatlanul, azóta is ott rohadnak valahol és viszik a pénzt.
Ezt viszont saját magunknak okoztuk, és nem lehet vele Kínát megvádolni. Nyilván az ő céljuk az volt, hogy átvegyék a globális piacok fölötti ellenőrzést az Egyesült Államoktól, de ehhez mi még segédkeztünk is. Az tény és való, hogy egyes szegényebb országokat kihasználnak azáltal, hogy milliárdos beruházásokat hoznak tető alá „ingyen”, hogy aztán ezekkel „fenyegessék” meg őket később, amikor kiderül, hogy nem tudják törleszteni a felvett hiteleket. Ezen infrastruktúrákon keresztül közben komoly befolyásra tesznek szert az országon belül – nálunk is lesz Budapest-Belgrád vasútvonal kínai pénzből -, de hát ez nem illegális. Egyszerűen nem kellene belemenni ezekbe a nagyszerű üzletekbe, de ahol a politikai „elit” megvásárolható, ott szépen kiárusítják az országot, aztán a hatalmon lévők bukását követően már igen kevés lesz, amit ez ellen tenni lehet. De erre nem az a megoldás, hogy felvásárolunk más országokat, hanem az, hogy megszabjuk a határát annak, hogy meddig terjeszkedhet Kína a befolyásával.
De hát Donald Trump mikor értett az átgondolt döntésekhez? Ő egy bully, aki ráerőszakolja a baromságait másokra, mert ő nem ostoba, csak egyszerűen, földszintesen gondolkodik. Nem komplikálja túl a dolgokat, ő lerohanja Grönlandot, mert az mégis csak jobb, mintha Kína szerezne olyan befolyást a szigeten, ami veszélybe sodorhatná az Egyesült Államok hatalmát a világban. Kérdés, hogy mi a különbség Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni támadása és aközött, amit Donald Trump szándéknyilatkozata szerint Grönlanddal kíván tenni? Mindkettőre azt mondták az országok vezetői, hogy megelőzési céllal rohanta le Ukrajnát, pedig Putyin tette elég egyértelműen szándékos támadás volt. Hogy mitől tartott Moszkva, az nem a mi dolgunk, mint ahogy az sem, hogy Trump éppen mitől tart. Vannak nemzetközi játékszabályok, egyezmények, amelyeket be kell tartani ahhoz, hogy bárki legálisan tevékenykedhessen a világban és annyira naggyá tehesse az országát, amennyire szeretné. Az Egyesült Államok vezetőjével szemben is ez az elvárás. Hamarosan kiderül, hogy ezek csak fenyegetések voltak, és képes/hajlandó lesz valódi tárgyalást folytatni a kínai vezetéssel, vagy a békepárti elnöke éppen a béke ellenkezőjét hozza majd el, és az ukrán, valamint izraeli háború mellé (még ha éppen tűzszünet is van Gázában, de ki tudja meddig) még mást is rászabadít a világra. Én persze a békében reménykedem, de ismerve Trumpot, teljesen mindegy, miben reménykedik az ember, ő azt csinál, ami adott pillanatban átsuhan az agyán, amit a legerősebb üzenetnek vél, amit mindenkinek tudomásul kell vennie.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.