Január 23,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Elnyomjuk mi saját magunkat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,327,145 forint, még hiányzik 1,672,855 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bizonyos Ungváry Zsolt kereszténydemokrata propagandista most éppen azon morfondírozik, hogy ugyan az EU ismételten büntetni kívánja a magyarokat, mi – mint ahogy eddig mindig – most is győzni fogunk. A Habsburgokat és a szovjeteket is túléltük, miért ne élnénk túl pont az Európai Uniót, a csúnya Brüsszelt?

Tényleg irigylésre méltó ez az optimista vekengés, csak az a probléma, hogy az EU-hoz mi saját magunktól, önként csatlakoztunk, hiszen hittünk abban, hogy ezáltal egy sokkal élhetőbb, minőségibb világhoz, közösséghez fogunk tartozni. Hittünk abban, hogy a határok „lebontásával” egy olyan erős szövetség részei leszünk, amely példát mutathat a világ számára. Véleményem szerint egyébként ezt minden hibája ellenére elérte ez a közösség, EU, még ha egyesek nem is olyan elégedettek ezzel az eredménnyel. Vannak, akik számára nem megfelelő az, hogy az EU vezetése – ez volna a német-francia tengely – megmondja, hogy miként kellene viselkedni, és milyen jogalkotást kellene követni. Egyesek attól érzik magukat szuverénnek, ha bármely EU-s tagállam azt tehet, amit éppen jónak vél, tekintet nélkül a közös játékszabályokra, amelyeket egyébként minden klubtag önként elfogadott a csatlakozás pillanatában.

Mi egy különutas megoldást választottunk, ami annyit tesz, hogy mi nem javítottunk az országunk helyzetén, hanem rontottunk azon. Ehhez persze megvan a szuverén jogunk, de már egy ideje az EU nem kíván ehhez pénzügyileg, gazdaságilag asszisztálni, mivel más sem történt az uniós befizetésekkel, mint hogy az elnyomó rendszer igen jelentős részben lenyúlta azokat. Lettek szép kastélyok, új luxushotelek, repülők és jachtok is, persze saját zsebből. Ezt a saját zsebet elégelte meg az EU és mondta azt, hogy ha nem változnak meg a szabályok, akkor ők még egy ideig biztosan nem adnak uniós támogatásokat azért, hogy ez a pénz oligarchák kezére jusson ahelyett, hogy az országban lakók helyzetét javítanák. Vagyis az a helyzet, hogy jelenleg nem az EU az elnyomó – ahogy azt Ungváry Zsolt láttatni akarja –, hanem az a politikai rendszer, amelyet mi magunk választottunk meg az ország élére 14 évvel ezelőtt, és választunk újra azóta is négyévente.

Mi választottuk meg a saját elnyomóinkat. Nem a szovjetek, a nácik, vagy a Habsburgok ültettek valakit az ország élére, hanem mi magunk. Márpedig az az ember, aki a tápláléklánc csúcsán van, egyáltalán nem azért harcol, hogy Magyarország egy jobb hely legyen, hogy valóban megvédje annak értékeit és kincseit. Persze lehet, hogy ezt a látszatot kelti, de a valóság az, hogy ő kizárólag a saját érdekeit kívánja megvédeni, és szinte minden forintra rá akarja tenni az enyves kezét. A választások megnyeréséért viszont fel kellett építenie valamilyen történetet, narratívát, amely nem más, mint a szélsőjobbos, nacionalista, szuverenista hablaty. A migránsokkal szembeni gyűlölet, a melegek kirekesztése és az ellenzékiek (nem csupán politikusok, hanem az ellenzéki civil társadalom) ellenségként feltüntetése. Orbán meg akarja tartani a hatalmát mindörökké, ehhez pedig ezekre a hazugságokra és gyűlöletkeltő ideológiákra volt szüksége. Ebbe az EU nem szólhat bele, mert az a szuverenitásunk korlátozása állítólag.

Meg a fenéket, azt. Miközben az „elnyomott” országok virágzanak – azért a sokat szidott Nyugaton annyira nem rossz az élet, mint azt sokan elképzelik Rogán kottája alapján -, addig Magyarországról ez pont nem mondható el. Nálunk az infláció valamiért úgy szabadult el, ahogy sehogy máshol, és egyre nehezebben élnek meg az emberek a fizetéseikből. Az a bizonyos álomvilág, amelyet Orbán Viktor lefestett és amelyet olyannyira meg akar védeni a propaganda is, egyre inkább megszűnni látszik. Arról beszélnek, hogy már a Nyugaton is kezdenek ráébredni arra, hogy valamit kell tenni a menekültekkel, és vissza kell venni az országok vezetését, mint ahogy azt megtette Magyarország is. Nos, ha Magyarország olyan példamutató, akkor miért vagyunk szinte minden értelemben az EU egyik legszegényebb és legrosszabbul teljesítő országa? Miért nem vezetünk szinte egyetlen felmérésben sem a gaz németekkel vagy franciákkal szemben?

Itt miért nem magasabbak a fizetések? És a nyugdíjak miért nem? A szociális ellátás vagy az egészségügy minősége miért minden színvonal alatti? Ha olyan nagy a Kánaán idehaza, akkor miért menekülnek még ma is ezrek az országból? Lehet, hogy sokan a Nyugaton is elégedetlenek a kormányukkal – és ez kiemelten igaz Németországra és Franciaországra is -, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az Orbán-modell az, amelyet meg akarnak honosítani. Mert jól hangzik az kívülről, hogy hatalmas a családtámogatás, alacsonyabbak az adók és a többi hazugság, de aki valóban az országban él, az tudja, hogy ezek egyszerűen nem igazak. Valamilyen formában a kormány mindig többet és többet vesz el az adófizetőktől, mivel a kieső EU-s forrásokat valamiből pótolni kell. A NER működtetése évente száz-, de inkább ezermilliárdokba kerül, ezt ne felejtsük el. Nem az országé, hanem az Orbánt hatalomban tartó apparátusé. Az rendben van, hogy nekünk senki sem mondhatja meg, mit csináljunk, de az igazság az, hogy nincs is erre szükség, mert négyévente egy olyan bandát választottunk meg magunknak, amelyik a saját nemzetét rabolja ki. Akkor meg minek nekünk elnyomó külföldi erő? Itt van nekünk a sajátunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.