NEHAZUGGY

Normális?

Lázár Gergő | Január 9, Csütörtök | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,327,145 forint, még hiányzik 1,672,855 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megérkezett a bully, vagyis az, aki lényegében erőszakkal kíván megoldani mindent. Donald Trump még hivatalba sem lépett, de már olyan megnyilatkozásai vannak, amelyek az EU vezetőinek sem nagyon tetszettek. Éppen azt vetette fel, hogy akár erő igénybevételével is, de szert kíván tenni Grönlandra, mert szerinte az egy borzasztóan fontos sziget az USA számára. De hasonlóképpen gondolkodik a panamai csatornáról is, amelyet meg kíván szerezni, mert elmondása szerint Kína túl nagy befolyásra tett szert az elmúlt években ezen a területen is, és ez megengedhetetlen. Nos, abban nem hazudik, hogy komoly befolyásra tett szert Kína, de ezt legálisan tette meg úgy, hogy hiteleket adott építkezésekre, amelyekkel ugyan lehet, hogy csapdába csalt egyes országokat, de ezeket a hiteleket nem volt kötelező elfogadni. Kína évek, vagy inkább évtizedek óta ezt csinálja, ezért nem nagyon vívnak háborúkat, mint az Egyesült Államok mondjuk, hanem „felvásárolják” az országokat.

Nyilván erre konkrétan nincs lehetőség, de úgy van vele Donald Trump, hogy nem fog ő éveket várni és azzal foglalkozni, hogy kidolgozzon egy tervet arra, hogy miként lehetne beruházásokon keresztül politikai hatalmat szerezni más országokban, ő egyszerűen megfenyegeti azokat, akik szerinte nem engedelmeskednek neki. Grönlandot már az első elnöksége idején is szerette volna megvásárolni a dánoktól, de nyilván ebbe nem mentek bele, mivel már nem azt az időt éljük, amikor pontom pénzekért meg lehet vásárolni Alaszkát, vagy más hatalmas területeket. Két módszer létezik manapság területszerzésre, vagy a kínai módszer szerint okosan, kidolgozott terv szerint próbálkoznak meg ezzel – ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez szerintem rendben van, de a nemzetközi joggal nem ellentétes -, vagy Putyin módjára arról hadoválnak, hogy őket megfélemlítették, ezért védekezés gyanánt lerohannak egy másik országot. De lehetne még példákat felhozni az illegális földszerzésre más országokból is, viszont úgy vélem, a többség érti mire is gondolok.

Donald Trump viszont nem egy agresszor ország elnökévé fog válni hamarosan, hanem a magát a demokrácia csúcsaként aposztrofáló Egyesült Államok elnökévé, így aztán nem nyilatkozhat ilyeneket. Még ha esetleg más országoknak is célja az, hogy befolyásolják más országok politikáját és létezését – Tajvan, Hongkong, stb. – ilyen nyíltan ezt egy amerikai elnök nem mondhatja ki. Úgy tűnik viszont, hogy már a beiktatása előtt beigazolódni látszanak azok a feltételezések, amelyek szerint Donald Trump valóban diktatórikus kormányzásra készül, és meg akarja mutatni a lassan a világgazdaság urává váló Kínának azt, hogy nem csak ők képesek arra, hogy ilyen szinten befolyásolják a világgazdaságot. Igen ám, de a dolgok akkor sem így működnek, hiszen tény és való, hogy a legtöbb ország tart az Egyesült Államoktól – amely a mai napig a kiadásai igen nagy részét a haderejére költi -, de ilyen nyíltan nem lehet lényegében megfenyegetni egyetlen országot sem, már ha nem az a cél, hogy teljesen elvágja magát az USA a nemzetközi szintéren.

Egyszerűen diplomatákra és olyan politikusokra van szüksége az amerikaiaknak, aki érti, hogy miként működik a külpolitika. Mert nyilván nem kell egyetérteni Kína terjeszkedésével, de ha belegondolunk abba, hogy az Egyesült Államok annak idején pontosan ugyanezt tette, akkor feltehetjük a kérdést, hogy az mégis miben volt más? Amikor a CIA buktatott meg kormányokat és vezetőket likvidáltak, hogy az Egyesült Államoknak jobb kapcsolatai lehessenek. Az USA szeretett és ma is szeret beleszólni a külpolitikába, de ilyen szintű beavatkozási kísérletre már igen régen nem volt példa. Ráadásul Grönland nem egy harmadik világbeli ország, amelynek lerohanása nem zavarna sokakat – akármennyire is erősen hangzik ez a kijelentés, Afganisztán, vagy Irak esetében pontosan ez történt, nem véletlen, hogy soha nem vonták felelősségre érte az Egyesült Államokat – hanem egy, Dánia által birtokolt földterület, amely még ha nem is tekinthető szuverén országnak, megvan a saját kialakult kultúrája és hagyománya, valamint autonómiája.

Donald Trumpnak semmi joga nincs ahhoz, hogy azt követelje, vagy akár meg akarja vásárolni. Ezzel az erővel tekintsünk minden országot – közte az Egyesült Államokat is – egy ingatlannak, és ha Kína meg akarja vásárolni, akkor ne gördítsünk akadályokat ez elé. Mert mégis mi a különbség a kettő között? Elvégre egy lakott területet kíván valaki megvásárolni azért, mert szerinte az egy jó befektetés az ország számára. Hogy ott kik élnek és azok az emberek mit akarnak? Kit érdekel? A pénz beszél, mint tudjuk, tehát bele kellene törődni ebbe. Nyilván viccelek, de abban már nem vagyok biztos, hogy Donald Trump is viccelt és nem fogja beiktatását követően komolyan megfontolni azt, hogy Panama és Grönland is az Egyesült Államok kezére kerüljön, nem is beszélve Kanadáról, amely ugyancsak felkeltette az érdeklődését. Sokan riogattak azzal, hogy Trump személyében egy veszélyes ember kerülhet újra a Fehér Házba, de talán nem arra gondoltak, hogy majd megpróbálja megkaparintani a fél világot. De nyilván hamarosan kiderül, hogy mennyi a valóságtartalma ezeknek a kijelentéseknek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!