Szép reggelt kívánok mindenkinek! Csak jól indulhat az a nap, melyben az ország legkártékonyabb figurája jó messze van tőlünk, a fideszes megmondóemberek pedig egymás torkának ugranak. Vagyis az egyik ugrik a másik torkának, ebben az esetben Bayer Zsolt őrjöngött egy sort azért, mert Fábry Sándor megsértette az ő érzékeny lelkét. Régebben azért ilyesmi nem volt, a gazda nem engedte a falkán belüli marakodást úgy, hogy az kívülről is látható legyen. Úgy tűnik, túl nagy a feszültség, le kell valahogy vezetni. Az erkölcsi magaslatra azért eléggé jó példa az, hogy bár évente szagolják egymás végbelét Kötcsén, és a leírtak alapján már évek óta erősen irritálja a koszorús megmondóembert Fábry Sándor léte és jelenléte, eddig egyszer sem jutott eszébe odalépni hozzá, és elmondani – úgy értem, bele az arcába. Ahogy az kultúremberek között szokás, ha ismerősei egymásnak, és van mód a személyes beszélgetésre -, hogy mit is gondol ő Fábryról. Akinek egyébként a humora és a teljesítménye abban a pillanatban zuhant be nulla alá, amikor a Fidesz a nevére vette. Ez természetesen nem Bayer Zsolt véleménye, hanem az enyém. Ha iszik (amit én nem tudhatok, mivel nem ismerem Fábryt, és Kötcsére sem hívtak meg soha), talán az is azért van, mert nem tudja józanon elviselni a saját lelkiismeretét, hiszen az értelmesebb emberek tisztában szoktak lenni azzal, hogy pénzre cserélték a gerincüket.
Orbán Viktor kivette évi rendes szabadságát – én azért már lassan összeszámolnám, mennyi szabadsága van, hiszen nyáron sem szokott fukarkodni a pihenéssel -, Indiába utazott és üzent a népnek a Blikken keresztül, hogy az ellenségei ne örüljenek, ő bizony egészséges, mint a makk. Nem gyógyulni ment oda – amit szerintem jól is tesz, ott aligha talál megfelelő gyógyszert a bajára -, hanem kultúrára vágyott. Ő is, a pereputtya is, ezért tömegesen mentek. A csodadoktor pedig azért van mellette, mert tud magyarul is, és beszéli a helyi nyelvet is. Tolmácsol. Abban én is majdnem biztos vagyok, hogy nincs az országban több ilyen tudással rendelkező illető. Bár mondjuk pont nem érdekel, felőlem azzal és oda utazik a csúti, akivel és ahová akar. Amúgy is én fizetem, ebben szemernyi kétségem sincs, akkor miért izgassam magam? Ha igaz, most éppen India felé óhajt nyitni a nagy dakota békegalamb, a többi opciót ezek szerint már elhasználta. Azonban az interjúban van egy rendkívül érdekes mondat, melyben Freud apó ismét kikönyököl a magyar miniszterek elnökének a száján:
Olvasom, hogy mindenféle sületlenségeket hordanak össze. Így szokott ez lenni. Pedig semmi más nem történt, csak a miniszterelnök kivette a szabadságát. (Blikk)
Ez több körben is rendkívül érdekes. Ha valaki a családjával együtt nyaral egy olyan izgalmas országban, mint India, mi a bánatnak olvasgatja a magyarországi sajtót? Nincs ott érdekesebb program? Vagy ül a légkondis szobában, időnként kimegy a megszervezett fotózásokra és annyi? De ez mondjuk a kisebbik probléma, nem is igazán tartozik senkire. Ránk is csak annyiban, hogy ha már – így, vagy úgy, de végső soron egészen biztosan – mi fizetjük a nyaralást, mehetett volna valami olcsóbb helyre is a szobában tespedni. Sokkal fontosabb és sokatmondóbb az, amikor egy ember önmagáról egyes szám harmadik személyben beszél. Az szokta érdekelni a dilidokikat, nem minden ok nélkül.
Az agrárminiszternek is erőteljesen be kellett szállnia a kampányba. Nagy István tájékoztatta a sajtót arról, hogy ők bizony ahogy eddig is, mindig is, idén is megvédik a magyar gazdák érdekeit. Hogy erről miért kellett külön sajtótájékoztatót tartani, azt én meg nem tudnám mondani, hiszen a mindenkori magyar kormánynak elsődleges feladata a magyar érdekek védelme. Ez persze messze nem azt jelenti, hogy kocsmai verekedőként mindenkibe bele kell kötni, mindent gátolni, szidni kell és mindig szembe kell menni mindenkivel. Ez nem érdekvédelem, hanem hülyeség. Ezt csak úgy, magánszorgalomból írtam le, hátha valaki eddig még nem jött rá magától. Térjünk vissza Nagy Istvánra, aki gondolkodás nélkül mondta az okosakat:
A miniszter a legfontosabb eredmények között említette, hogy „hazánk vezetésével sikerült megvédeni a gazdák támogatását.” De a veszély nem múlt el – figyelmeztetett, hozzátéve: „Brüsszel és hű kiszolgálója, Magyar Péter továbbra is azon van, hogy elvegye a gazdák területalapú támogatását, és azt Ukrajnának adják.” (MTI)
Azt mondjuk én nem tudom, hazánk mit vezetett és mikor. Amennyire emlékszem, a gazdák támogatása soha nem is volt veszélyben, az nem volt benne a zárolt keretben. Az kétségtelen, hogy az Európai Unió először csökkenteni – majd pedig kivezetni – akarja a földalapú támogatást. De ez nem éppen újkeletű ötlet, már a bevezetésekor az volt a terv, hogy ennek segítségével megerősödnek a gazdák, aztán már majd meg fognak állni – és meg is kell állni – a saját lábukon. Aki elfecsérelte a rendelkezésre álló időt és pénzt, az ne nagyon csodálkozzon, ha megszűnik az ingyenpénz. Máshol is meg kell dolgozni érte, szóval nem ez a világ hetedik csodája. Innen üzenem Nagy István miniszter úrnak, hogy félreértik a szerepeket. A gazdák érdeke nem az, hogy a semmiért pénzt kapjanak, hanem az, hogy erős, modern, hatékony mezőgazdasági termelést folytassanak. Olyat, amiben a termelők megállnak a maguk lábán, nincsen szükségük kegyelemkenyérre. Ezért kellett volna harcolni eddig is, bár ha mostanáig nem sikerült a dolog, a hátralévő időben már aligha fog sikerülni. Ezért kellett volna pártkáderek helyett szakemberekkel dolgozni, akkor most előbbre lennénk.
Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.