NEHAZUGGY

Ismét a ringben

Tamás Róbert | Január 6, Hétfő | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,440,376 forint, még hiányzik 1,559,624 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Ez az idei év első munkanapja, legalábbis kicsiny szerkesztőségünkben. Na jó, már tegnap el kellett kezdeni munkálkodni, de akkor is volt egy jó hosszú időszak, amikor mi is, az országlakók többsége is nagyot pihenhetett. Azt hiszem, mindenki rászolgált a dologra, de különösen egyetlen, megismételhetetlen, utánozhatatlan és mindenkinél bölcsebb miniszterelnökünk, aki az óév utolsó napjaiban kiverte a kontinensről a migránsokat, mindenkit megkeresztelt, kitörte a világbékét, majd pedig állítólag Indiába röppent – sajnos még nem saját erőből, hanem a mi pénzünkből – abban a hiú reményben, hogy amit a nyugati orvoslás nem tudott megoldani, azt majd ott gyógyítani tudják. Szerintem ott sem tudják, bár kétség kívül van egy pislákoló fénysugár az alagút végén; ott ugyanis szentként tisztelik a mentális zavarokkal küzdőket. Csak le kell ülni valahová – erdő közepébe, sziklára, barlangba, egy cölöp tetejére -, néhány hétig nem fürödni (utána sem persze, de egy ponton túl szerintem már mindegy), és vagy meg sem szólalni soha többé, vagy hülyeségeket zagyválni, és szépen kialakul a rajongói kör. Még Rogán Antal sem kell hozzá. Visznek majd kaját, vizet, ruha amúgy sem kell, és remekül el lehet ott éldegélni. Teljes szívemből minden jót kívánok innen is a drágaszép miniszterelnök úrnak!

Mivel most még csak a bemelegítő kört futjuk, elárulom, hogy sem én, sem a kollégáim – ezt az első állománygyűlésen tisztáztuk – nem nyitottunk meg semmiféle hírforrást, még az email-fiókot sem a tavalyi búcsú óta, s erre már valóban égető szükségünk is volt. Továbbá ez indokolja azt is, hogy az év első jóreggelt-posztja személyes, háztáji információkkal telik meg. Voltunk telelni is, ki hol. Volt, aki az erdélyi havasokban, én pedig szokás szerint megléptem a legnagyobb ökörséget, amit ember elkövethet. A napfényes, narancsvirágoktól illatos, napon 20-24 fokos meleggel kényeztető Granadából elmentem a ködös, taknyos, szeles, szürke Angliába. Azt hiszem, erre mondta mindig megboldogult nagymamám, hogy aki hülye, haljon meg. Én majdnem hallgattam a jó szóra. Már a repülőn elkezdődött; amint elhagytuk Spanyolország légterét, mintha egybefüggő hómező fölött repültünk volna. Végig felhőtakaró burkolt mindent, ami felülről nézve elég pofás, de alatta lenni nem annyira jó. Angliában sem volt annyira jó, pláne, hogy már négy óra előtt lement a Nap, ami amúgy fel sem jött. Vagy feljött, csak éppen látni nem lehetett. Az öt nap alatt, ameddig ott tartózkodtam, egyetlen egyszer volt példa arra, hogy egy tenyérnyi helyen látszott az ég, és még a Napot is, de ez nagyjából 22 másodpercig tartott. Ennyi idő még a bennszülötteknek is kevés ahhoz, hogy összekapkodják a strandfelszerelést, lekenjék magukat naptejjel és kirohanjanak a tengerpartra. Mert amúgy ez van, akár december van, akár július. Bónuszként a tengerparton voltam, ami állandó süvítő széllel jár, úgyhogy a második napon rohantam nagykabátot venni, amit majd a granadai télben az életben nem tudok semmire használni. Ennél is jobb, hogy sikeresen elkaptam az influenzát – először náthának gondoltam, aztán a láz és ízületi fájdalom meggyőzött arról, hogy nem arról van szó -, úgyhogy végül nem hazatrappoltam délcegen és kipihenten, hanem hazatántorogtam lázasan és köhögve. A legjobb az volt, amikor Malagában (itt szállt le a gép) egy undorítóan pocsék, ám forró kávéval kiültem a napra, és élveztem a melegét. Itthon pedig vártak a narancsfák. Ettől persze még nem múlt el az influenzám, sőt, mostanra a hangom is teljesen elment világot látni, de szerencsére nem vagyok énekes, írni némán is tudok.

És bizony mostantól kezdve kell is írni, mert a helyzet – hazai is, nemzetközi is – erősen fokozódik. Aligha tévedek nagyot ha azt mondom, ez az év kimagaslóan izgalmasnak ígérkezik. Valószínűleg elég sok mindent fogunk csinálni az idén, de unatkozni aligha fogunk. A politikusok is belevetik magukat a munkálkodásba – bár a főgengszter még nem, már amennyiben valóban két teljes hétre méltóztatott Indiába utazni -, és mi is belevetjük magunkat a beszólásokba. Remélhetőleg az olvasóink idén is velünk tartanak, esetleg szaporodnak és sokasodnak is. Bár mi sem csokot, sem más fincsiséget nem kínálunk ezért, ellenben mi vagyunk azok, akik kérünk. Elég csak ránézni a bevételt jelző grafikonra, máris remekül látszik, hogy mennyire állunk pocsékul. Hatodikán az lenne az ideális, ha a bevételünk 500 ezer forintnál tartana, ehhez képest ott tart, ahol. Bár már régebben megszoktuk, hogy minden hónapban pengeélen kell táncolnunk, jó lenne, ha esetleg be tudna állni a havi bevétel egy olyan szintre, ahol már biztonságban érezhetjük a portálok működését. Ehhez sok-sok kicsi támogatás is tökéletes, nem feltétlenül kell nagy összegre gondolni. Ha havi ezer forint belefér – de az sokaknak belefér -, akkor mi már meg is vagyunk, nem kell pánikolni. Az előfizetés a szalonnázóra kicsit bonyolultabb, de a szalonnán található Stripe fizetési lehetőség egyáltalán nem az. Valójában egyszerűbb, mint az online vásárlás, hiszen nem kell különféle adatokat – például lakcímet sem – megadni. Aki tehát a bonyolult fizetéstől fél, az ne tegye, és az se tartson vissza senkit, ha csak keveset tud a működésünkre szánni. Hiszen sok kicsi ebben az esetben valóban sokra megy, mi pedig nyugodtabban tudjuk idegesíteni a király embereit. Az is valami.

Most azonban jó ébredezést és szép napot kívánok mindenkinek! És hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig is szoktuk. A címlapkép most készült, nem nyáron. Granadában így néz ki a január.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!