Szűk két hét még mindig hátra van az évből, és hát eléggé elszabadultnak tűnik a NER-pokol, pedig az elmúlt másfél évtized alapjáratán is szok(tat)va van a populáció a jóhoz. Tudom, hogy a sosem volt polgári Magyarországra – ha lett volna ilyen valaha is (nem volt) – nem 2024 decemberében és nem ezzel a politikai üzenethordozásra alkalmas bulvárlegaljával adja fel az utolsó kenetet az uralkodó rezsim, de ha már ott tartanak, hogy Lázár Jánosnak is össze kellett költöznie egy propagandainterjú erejéig Hajdú Péterrel, a Deák Dánielhez hasonlóan sokat látott, bármire hajlandó médiaszemélyiséggel, hogy utat mutasson az elbizonytalanodva, tanácstalanul bóklászó híveknek, akiket mardos a kognitív disszonancia, hogy vajon a szemüknek vagy az M1-híradónak higgyenek, újabb politikatörténeti mérföldkő az állampárt hatalomtechnikai-morális lealjasodásának sikamlós lejtőjén.
Mondhat bárki bármit és annak az ellenkezőjét is, úgy vélem, arra kevesen fogadtak volna, hogy a pályaudvarok kiszervezését, vagyis az évszázad ingatlanpanamáját a nevére venni készülő rozsdaminiszter valóban olyannyira alkalmatlan várat építeni az elmúlt másfél évtizedben szorgalmasan felhalmozott fekáliából, hogy ezt is megérjük. Mint ahogy néhány hónappal ezelőtt azt se nagyon láttuk jönni – mert a minden napra jutó életvitelszerű korrupció és cinikus propaganda hajtűkanyarjában éppen sűrű köd volt és elhomályosította a látásunkat -, hogy Rogán Antal képes lesz az éppen feláldozott igazságügyi miniszterüket belökni ugyanennek a híresen hírhedt médiaszemélyiségnek a kanapéjára pityeregni és kiteregetni a reménytelen helyzetben lévő volt férje elkeseredett próbálkozásai mögötti családi szennyest. Mert hátha a Varga Judit által megrajzolt erőszakos, agresszív, övcsatokkal dobálózó szörnyeteg rémképe és a hosszú éveken át bántalmazott gyönge nő imázsa aláássa a NER szennyesét teregető Magyar Péter politikai ambícióit. Úgy tűnik, hogy ez Varga Juditnak Vogel Evelinnel súlyosbítva sem sikerült, és alighanem Lázár Jánosnak se fog sikerülni, pedig neki már sok minden sikerült, ami közönséges halandó számára, aki pontosan annyit ér, amennyije van, többszöri újjászületés után sem sikerülne.
Bizonyára nem is véletlen, hogy nem nekem, vagyis a pórnép sokévi átlagának van közpénzmilliárdos bekötőúttal megközelíthető luxuskastélyom, hanem a pórnép közé kordbársony öltönyben leereszkedő, idétlenül arisztokratát játszó dörzsölt Lázárnak, akit valószínűleg a minden mást felülíró, szégyent nem ismerő gátlástalansága költöztetett be Hajdú Péter bulvárkonyhájába, ahol kétes hírű celebek szokták egymásnak adni a kilincset. Majd ha péntek este 19 órakor nem lesz hasznosabb elfoglaltságom, akkor jól megtekintem a Frizbi YouTube-csatornára Hajdú Péter műsorának új epizódját, ahol a rombolási miniszter majd a nem létező barátságos emberarcát mutogatja, a szelektív kíváncsisággal megvert okleveles adócsaló irányított, színházi kibeszélőműsorában bölcselkedik, és úgy tesz, mintha betekintést engedne a NER kulisszáiba (pedig nem). Egyelőre még ott tartok, hogy elképzelni sem tudom, mit mutathatnak Rogán szondái, és mi mindent készülnek a nemzet ványadt karácsonyfája alá ajándék gyanánt belökni a nertársak, ha Lázár János már Hajdú Péter gyóntatófülkéjében győzködi magát arról, hogy nem tart a Fidesz választási vereségétől, igaz, forgatókönyvük van erre az esetre is, és hogy a február óta látványos mélyrepülésnek indult pártja és kormánya számára
az igazi balhé nem Magyar Péter feltűnése volt, hanem a kegyelmi ügy, vagy a Novák-ügy, nevezzük bárhogy is, az volt az igazán ütős.
Ha már így barátok közt vagyunk, és mert nem Hajdú Péter fogja nevén nevezni, akkor mi legalább ne nevezzük bárhogy, nevezzük a nevén: nem kegyelmi ügy, nem Novák-ügy, egy súlyos pedofilbotránnyal összefüggő, védhetetlen erkölcsi bukás. Akkor is, ha Lázár láthatóan mai napig nem bocsátotta meg Nováknak, hogy az állami tulajdonú kastélyok, kúriák (ingóságok) tulajdonjogának átruházását szabályozó törvényét rövid és tömör államelnöki pályafutása alkonyán visszadobta; nyilvánvaló presztízsveszteség volt ez a csörtető, törtető, mindenkin könyörtelenül átgázoló, a választópolgárok fenyegetésétől, a politikai ellenfelek (Márki-Zay Pétertől Vitézy Dávidig vannak néhányan) ember alatti minősítésétől sem visszariadó, cinikus, arrogáns miniszternek, akire az anyukájának kell rászólnia, hogy ne beszéljen csúnyán. Ettől ez még nem Novák-ügy, ne nevezzük bárhogy.
És sajnos még csak nem is ez az igazi balhé. Ez a Balog Zoltán (úgy is, mint hívő, református és nem református emberek szégyenének) fejétől bűzlő morális földbe csapódás valójában csak tünet. Lázár szerencséjére, a társadalom jobb sorsra érdemes részének szerencsétlenségére. Ilyen és hasonló borzalmakat ömlesztve nyelt kétpofára a büszke és erős magyar nép az elmúlt évtized(ek)ben, amikor úgy tűnt, és a rezsim maga is elhitte, hogy a korrupció legfőbb politikája az örökkévalóságig szolgálni fogja őket, ha közben csurran-cseppen a kiszámítható alamizsna a pórnépnek. Lázár Jánosnak nem elsősorban e bűnös, szégyenteljes pedofil blama miatt kell most mintegy beismerő vallomásként főszerepet vállalnia Hajdú Péter bulvárpolitikai manipulációs színházi előadásában, hanem mert az erkölcsi hiátusokon túl, a nagypályás kereszténynemzeti képmutatáson túl mostanra nagyjából minden szarrá vált (lásd még: félkész állapotban van az ország), amihez Lázár és cimborái a korlátlan teljhatalmuknak köszönhetően hozzányúlhattak, és már nem elég berúgni a szart az ágy és a szőnyeg alá. Púposodik az a szőnyeg, csak nem úgy, ahogy Lázár főnöke volt szíves előadni múlt pénteken. Már ahol még egyáltalán van szőnyeg, ugye.
Ha a Lázár által csak egyszerűen Novák-ügyként emlegetett (felelősség rátolva a bukott elnökre) pedofil-gyermekvédelmi botrány lenne az igazán nagy balhé, akkor a lassan kiürülő magyar gyermekvédelem hulláján Orbánnak bátorsága nem lenne azt mondani, hogy 2026 előtt nem lesz bérfejlesztés a szociális ágazatban, hadd rohadjon tovább a tetem. Az igazi balhé az, hogy miközben az Orbán-Tiborcz famíliának tőzsdepalota alakú karácsonyfája lesz, nemhogy gyermekvédelemre, pályaudvarok felújítására nincs pénz, de az ország azért bukhat el és valószínűleg el is fog bukni nagyon súlyos eurómilliárdokat, mert nincs az a gazdasági nehézség, pénzhiány és nyomorúság, ami arra sarkallná az Orbán-kormányt, hogy az EU által támasztott feltételek teljesítésével hozzá tudjon férni a korrupciós veszély és a rendszerszintű közbeszerzési problémák miatt 2022 végén zárolt uniós forrásokhoz. És miután tégláról téglára, kastélyról szállodára, közbeszerzésről közbeszerzésre, banktól magántőkealapig széthordták a félkész országot, miután az állam nem működik és nincs miből osztogatni, a nép egyre szarabbul él. És most már érzi is, a propagandabódulat ellenére.
Ez az igazán ütős, nem a Novák-ügyként eufemizált pedofil mizéria. Meg az, hogy mindenre van forgatókönyvük. Hiszek Lázárnak, egy esetleges vereségre biztosan van forgatókönyvük, belegondolni is félelmetes. Illetve mindenre, ami a Fidesz bukását megakadályozhatja, és mindenre, ami garantálhatja, hogy akkor se bukjanak meg, ha megbuknak. A választási körzetek állampártnak kedvező átférceléstől Menczer Tamás utcai hőbörgő üzembe helyezésén, Polt Péter utódlásának biztosításán át a teljes jogbizonytalanságnak megágyazó jogalkotásig minden ennek a forgatókönyvnek a része. Egyvalamire most sincs forgatókönyvük: nemhogy az ország fejlesztésére, a civilizált, jóléti államokhoz való felzárkóztatására, de még az egyszerű, hétköznapi működtetésére sincs semmilyen forgatókönyvük. Mert szándékuk sincs semmi ilyesmire.
Szóval nem láttam semmilyen irányból közeledni a pillanatot, amikor Lázár be fog költözni Hajdú Péterhez előadni, hogy nem Magyar Péter a balhé. Ahogy azt se láttam jönni, hogy mindeközben a propagandamédia egyik oszlopos szakmunkása megírja valószínűleg élete egyik főművét, amelyben arra figyelmezteti az elvtársakat, hogy a Fidesz és holdudvara tele van alvó ügynökökkel, vagyis további Magyarpéterekkel. Úgy érti, „nem túl tehetséges, semmifajta morális iránytűvel, vízióval, nemzeti elkötelezettséggel nem rendelkező, de a pozíciókat és az ezekkel járó anyagi előnyöket nagyon élvező ficsúrokkal”. Ha eltekintünk attól, amitől a propagandista is eltekintett, hogy tudniillik a Fidesz 99,3%-a pontosan ilyen emberekből áll, akkor azért eléggé szükségszerű az, ami történik. Az elmúlt másfél évtized rombolásának következményei miatt elhatalmasodó paranoia szorításában egyre nehezebb fenntartani a működő állam látszatát és az azzal összefüggő sikerpropagandát, miközben nem valószínű, hogy Menczer Tamás napi primitív, kocsmai őrjöngése csodákat fog tenni Magyar Péter ellen. Pénz meg nincs a közhangulat javítására. Én is belezavarodnék, pedig én nem hordtam szét a gondjaimra bízott országot, hogy aztán széttárhassam a kezem, hogy bocs, de szarból én se tudok várat építeni.
Ha nem is zabálják fel egymást, de azért az a bukás (egyik) előszobájának tűnik, amikor már a saját soraikban keresik az árulókat, és a bulvármocsár legaljára küldik Lázárt gyónni. Benne van a levegőben, hogy megvan az a forgatókönyv is, amit már nem ők írnak.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.