Napsugaras szép reggelt kívánok! Beköszöntött a december, az év utolsó, ünnepekkel zsúfolt hónapja. Mindjárt jön a mikulás, aztán mindenféle fémből készült vasárnapok, karácsony, utána pedig lehet durrogtatni a petárdát a kutyák, macskák, madarak és erdei állatok nagyobb örömére. Mindig nagy várakozással tekintünk az új év elé, mintha nem tudnánk, hogy nincs abban semmi új, csak a régi folytatása. De most még csak az elején vagyunk a hónapnak, az idő változatlanul kellemes, még mindig 20 fok fölött van árnyékban, ez napon eléri a 36-30 fokot, szóval semmi gond. Sokkoló hír tegnapról:
Kapaszkodjon meg: óriási válságba kerülhet a kávépiac, lecsapott Brüsszel és a drámai időjárás (Index)
Akinek nem állt le helyben az összes életfunkciója és még utolsó erejével el tudja olvasni az megtudhatja a cikkből, hogy a szar idő miatt kevesebb kávébab termett, Brüsszel pedig nem annyira lecsapott, csupán szabályozni akarja a dolgokat, például hogy ne irtsák ki az erdőket azért, hogy kávét ültessenek, ne dolgoztassanak gyerekeket és a munkásokat ne zsákmányolják ki, tehát fenntartható forrásból, fair körülmények között termelt és értékesített kávébab kerüljön az uniós piacra. Ez némi áremelkedéssel jár, ám az európai fogyasztók – köztük bizony a magyarok is – egyre inkább hajlamosak többet fizetni a minőségi és megfelelő módon termesztett kávéért. Én mondjuk nem kaptam sokkot a hírtől, mert szerintem az emberiség döntő része – talán az olaszok kivételével, mert ott ezt nagyon komolyan veszik – túlélne akár még kávé nélkül is. Persze én is szoktam kávézni – igaz, csak naponta egyszer -, de simán ki tudnám váltani gyümölcslével vagy akár egy jó teával. Bár nem ezért nem őrültem meg a gondolattól, hogy a lecsapó Brüsszel szétzúzza a kávéivás lehetőségét, hanem azért, mert ha már sikerült túlélni azt, hogy nem olyan régen a banán eltűnése a Föld színéről volt a téma, szorosan ez után pedig az volt a hír, hogy az életben nem látunk többé csokoládét, és mégis van mindkettő, már ezt is nehéz komolyan venni.
Akadálymentesen is elérhető és kitölthető a nemzeti konzultáció – hívta fel a figyelmet a kormány Facebook-oldala vasárnap.
Nagy Sándor, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke elmondta: a közel 100 ezer vak és gyengénlátó ember számára kiemelten fontos, hogy egyenlő eséllyel vegyenek részt a közéletben, hogy megválaszolhassák az országot érintő fontosabb kérdéseket. A szövetség erre figyelemmel azt kérte a kormánytól, hogy a nemzeti konzultációs kérdőív webes felületét akadálymentesen készítse el.
A szervezet elnöke a videóban megköszönte, hogy ez megvalósult.
Emellett az akadálymentes nemzeti konzultáció már több mint 60 ezer siket és nagyothalló ember számára is elérhetővé vált – jelezte.
Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója közölte: a kormány a közéleti munkáját a párbeszédre alapozza, fontos stratégiai döntések előtt mindig megkérdezi a polgárok véleményét. (MTI)
Magam sem tudtam volna ennél fontosabb kérdést találni, pláne hálálkodni nagyon praktikus azért, mert akadálymentesen kitölthetik a nemzeti inzultációt a fogyatékossággal élő honfitársaink is. Valóban nem létezik ebben az országban semmi olyan probléma, amiért szót kellene emelnie a fogyatékossággal élők képviselőinek, ez volt az utolsó nehézség ezeknek az embereknek az életében, de szerencsére ezt is sikerült megoldani. Most aztán jól megválaszolhatják az országot érintő fontosabb kérdéseket, mert olyan őrületes demokrácia dúl ebben az országban, hogy a kormány mindig megkérdezi az emberek véleményét. Arról persze nem kérdezi meg, hogy akarnak-e mondjuk akkumulátorgyárat a kertjük végébe, arról sem, hogy akarnak-e stadiont építeni Orbán kertjének végébe, ahogy arról sem, hogy akarnak-e Putyin fennhatósága alatt élni, akarnak-e hiteleket felvenni azért, hogy az Orbán- és Mészáros és még néhány pereputty tovább gazdagodjon, hogy a NER fenn tudjon maradni. Arról sem kérdezi meg a kormány az embereket, hogy akarnak-e háborúban állni az Európai Unióval, akarnak-e lemondani az uniós támogatásokról, az Erasmusról, a Norvég Civil Alapok pénzéről. Nem kérdezi meg a kormány arról sem a magyar embereket, hogy az egyháznak adnának-e inkább sok, egyre több pénzt, vagy inkább az egészségügybe, oktatásba, közlekedésbe kellene befekteti. Sőt, még a fogyatékossággal élőket sem kérdezi meg a kormány arról, hogy szeretnék-e, ha az élet egyéb területein, a hétköznapokban is akadálymentessé kellene-e tenni az országot. Ezek bizonyára nem fontos kérdések, merthogy senkit nem kérdeznek róla.
Végezetül szeretnék megosztani egy megfigyelést. Mégpedig azt, hogy a propagandagépezet legújabb, valószínűleg nagy reményekkel indított (vállról, mert honnan máshonnan?) csodafegyvere is besülni látszik. Vogel Evelin, és az ő hangfelvételei oly igen nagyon nem érdekelnek senkit, hogy már a propagandamédiában is kiszorulnak a vezető hírek közül, máshol pedig találkozni sem nagyon lehet az újabb, és még annál is újabb szivárgás részleteivel. Ideje lesz taktikát váltani, esetleg kitalálni valami mást, merthogy az idő csak fogy, az eredmények pedig erősen elmaradnak a pártközpont várakozásaitól. Pocsék lenne, ha kiderülne, hogy Rogán Antal megroggyant egészsége miatt szakmát vált, és ezentúl trafikot fog üzemeltetni.
Mindenesetre én jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.