A Kaszpi-tenger vizének és partszegélyi területeinek környezeti állapota alapvetően, ám nem kizárólag a tengerparton lejátszódó antropogén hatás miatt jutott mára válságközeli állapotba. Az elmúlt másfélszáz év folyamán a parton megtelepült olajipar, az egyre nagyobb mértékű mezőgazdálkodás rendre fokozódó környezetterhelése kedvezőtlen ökológiai változásokat indított el a térségben. A környezet károsodása az idők során egyre inkább kiteljesedett. A tavat tápláló folyók vízgyűjtő területén szinte egyidejűleg ugyancsak gyorsan növekedett az ipari tevékenység, aminek szennyező anyagai lényegében akadálytalanul jutottak a tengerbe.
A Kaszpi-tenger vize utánpótlásának túlnyomó része öt folyóból származik, ezek között is a 130 kisebb folyó hozamát egyesítő Volga szállítja az édesvíz 80 %-át. A Volgába betorkolló folyók mentén és a Volga parti városok környezetében különféle iparágak gyárai, létesítményei települtek egyre gyarapodó számban a 19. század második felében. Az innen származó, jelentékeny mennyiségű, kezeletlen vagy csak részben kezelt szennyvíz, valamint a mezőgazdasági területekről származó csurgalékvíz az idők során növekvő mennyiségű szennyező anyagot tartalmazott. A városi és vidéki szennyvíz jelentékeny mennyisége még az utóbbi évtizedekben is kezelés nélkül került a Volgába. Bár a folyó vize 1958 óta Kaszpi-tengeri torkolatig kilenc víztárolón halad át, ezek tisztító hatása csekély, viszont a Kaszpi halállománya tekintetében ökológiailag egyértelműen káros.
Az ENSZ Környezetvédelmi Program szakértőinek becslése szerint a folyók torkolatvidékén, a tenger északi medencéjébe évente átlagosan 900 ezer tonna nitrogénvegyület és 100 ezer tonna foszfátvegyület kerül a hatalmas vízgyűjtő területről érkező folyóvizekkel a tengerbe. Nem meglepő módon a nitrogénvegyületek 90 %-a, a foszfátok 86 %-a Oroszországból érkezik a Volga vizével. A Világbank szakértői szerint több mint 1 millió m³ nem kezelt víz érkezik a tenger északi medencéjébe. A Volgánál jóval kisebb hozamú Ural folyó tisztítatlan vize is súlyosan szennyezett növényvédőszer- és műtrágya maradékokkal. A folyóvizekkel bekerült műtrágya és növényirtó szerek között van – a világon máshol már nem alkalmazott – DDT, amit a folyók menti országokban a mezőgazdasági területekre ma is légi szórással juttatnak ki a földekre.
A tenger szennyezésének másik része a közvetlen partmenti zónából kerül a vízbe. A súlyosan szennyező anyag egy részét a nyersolajban levő nehézfémek (vanádium, nikkel) és olajszármazékok alkotják, nagyobb részét azonban a jórészt kezeletlen kommunális- és ipari szennyvízben levő anyagok, és a mezőgazdasági művelés során használt, túladagolt műtrágya vegyületekből tevődik össze. A szennyvízben levő toxikus anyagok extrém magas koncentrációját a Bakui öbölben és Szumgait város parti vizében mérték. Szumgait várost petrolkémiai és vegyipari központnak alapították 1949-ben, az ipari létesítményekhez képest azonban a tisztítókapacitás és kommunális hálózat kiépítése reménytelenül lemaradt, és ezért már a kezdettől fogva szennyezett környezet alakult ki. A minden szempontból élhetetlen, összetákolt város szolgálta ki évtizedek során az ipartelepeket. (Szumgait a világ tíz legszennyezettebb városának egyike, bár a hírekbe az 1988-ban történt véres pogrom okán került be.) A tradicionális olajipari központ, Baku városa évente 280-300 millió m³ ipari és kommunális szennyvizet bocsát a tengerbe, ennek mindössze fele biológiailag kezelt.
A lakossági vízellátás sok évtizede akut probléma Azerbajdzsánban, időszakos a vízszolgáltatás és a víz minősége pedig nagyon kérdéses. Baku környékének vízellátása a talajvíz olajos elszennyezettsége miatt szóba sem kerülhet, a víz csővezetéken kerül a városba és több településre is. (Az országban levő szennyvíztisztító létesítmények technológiai okok miatt részben vagy teljesen használhatatlanok.) Az oroszországi Dagesztán partvidékéről évente több mint 100 millió m³ nyers szennyvíz kerül a tengerbe, és az ivóvíz ellátó objektumokba a dagesztáni főügyész nyilatkozata szerint. Száznál több szárazföldi illegális szemétlerakót, és Mahacskala előtti tengeri területen hat helyen kezeletlen vizet kibocsátó helyet fedeztek fel. (A helyi viszonyok ismeretében az is meglepő, hogy ezt nyilvánosságra is hozták.) Az iráni partvidéken a viszonylag jelentős faállomány miatt az ide települt faipari és papíripari létesítményekből a technológiailag is nehezen kezelhető ipari szennyvíz lényegében kisebb vízfolyásokkal, derítés és tisztítás nélkül kerül a tengerbe. (Ebben a térségben szennyvíztisztító telep jelenleg nem is működik.) A nyugat-kazahsztáni partvidéken mintegy 1200, zömében régi olajtermelő kút van a parti zóna sekély vízzel fedett területén. A műszakilag elavult eszközökből a víz alatt évente 30 ezer tonna nyersolaj szivárog a tengerbe, és nagyjából 70 – 80 ezer tonnára becsült mennyiség pedig kisebb vízfolyásokkal kerül be a szárazulatról.
Jelenleg is 600 ezer hektár olajjal szennyezett terület van a tengerparti övezetben. Az olajszennyezés nem elhanyagolható forrása az olajszállító hajók ballasztvize, ami az atyraui kikötő környékén, de valamennyi Kaszpi-tengeri kikötő környékén a víz szennyezésének forrása; becslés szerint a ballasztvizekből származó nyersolaj mennyisége évente 120 ezer tonna. A tengerhez közeli lelőhelyen, Tengizben a kitermelt szénhidrogének egyik sajátossága, hogy a kőolaj jelentős mennyiségű kenet, a földgáz pedig kénhidrogént tartalmaz. Ezek leválasztása után – az idők során – több tíz millió tonna kén keletkezett, amit nyílt lerakóhelyeken tárolnak. Az eladhatatlanul sok kénből a szelekkel levegőbe is kerül, és a szálló por részét képezi. (A világ egyik legnagyobb lelőhelyének, a Kashagannak termelésbe állítása várhatóan még súlyosabbá teszi a kén elhelyezésének máig megoldatlan kérdését, mert az itt termelt gáz előkészítése nyomán várhatóan évi 900 ezer tonna elemi kén képződik kazah szakemberek becslése szerint.) A kénlerakatok – amelyek az orosz Asztrahany környékén is vannak – a légszennyezésnek, a szálló pornak csak egyik forrása. A Kaszpi partokon levő olajfinomítók (Atyrau /korábban Gurjev/, Baku, Türkménbasi/korábban Krasznovodszk/) és a gázelőkészítő létesítmények a légszennyezés nem elhanyagolható forrásai, főleg a kibocsátott mérgező összetevők miatt. Egyes azerbajdzsáni és türkmenisztáni tengeri kitermelési helyeken – megfelelő technológia híján – az olajat kísérő földgázt elégetik („elfáklyázzák”), azonban ez már a többi, korszerű termelő létesítmények esetében nem gyakorlat. Az ipari eredetű légszennyezés mértékéről mindössze csak Baku és Szumgait környékéről ismert 2001-ből származó adat. Eszerint csak erről a kicsi, ám sűrűn beépített iparterületről évente 11,5 tonna szálló por kerül a levegőbe. A szálló por döntően nagyobb része (90 %) cementgyárakból származik, a többi az olajfinomítóból (7 %), valamint vegyi üzemekből (3 %) .
A Kaszpi-tenger térségének egészére vonatkozóan azonban nincs egyéb hozzáférhető légszennyezésre vonatkozó adat. A tenger partszegélyi övezetében a természeti környezet 125 ezer km² területen (beleértve a lakott térségeket is) elsivatagosodott. A folyamat összetett és részben természeti, részben azonban antropogén oka van. A talajerózió, a növénytakaró pusztulása túllegeltetésre, és a rosszul tervezett szállítási útvonalak használatára vezethető vissza. A szikesedés a magas talajvízszint, az erős párolgás, az átmeneti tengervíz tengerelöntés, és a hibás öntözési gyakorlat következménye. A kiépített utak nélkül történő szállítás, az ipari létesítmények növekvő száma és az intenzív öntözésen alapuló mezőgazdálkodás a népesség növekedésével arányosan gyorsította a sivatagosodás folyamatát. Jelenleg még nincsenek adatok arról, hogy a Kaszpi-tenger térségének környezetében évtizedek alatt bekövetkezett romlás milyen mértékben hat az ott élő lakosság életminőségére, milyen módon és mértékben befolyásolja az egészségügyi állapotot. Egyelőre még csak a bekövetkezett változások ténye ismert, nagyságrendjét és arányait az egyes országokra vonatkozóan nem mérték fel megbízható módon.
2021. 10. 15.
Spectator: A világ legnagyobb tavának ökológiai állapota válságközeli (1)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.