NEHAZUGGY

A kanyar, ahol tükörjégen, dupla záróvonalon, padlógázzal előzzük a kamionsort

Molnár Bálint | November 26, Kedd | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó, akkor a Puskás Stadionhoz hozzácsapott Puskás Múzeum négy évet késett átadásának NER-ceremóniája fölött elegánsan felülemelkedve, egyben reménykedve abban, hogy Schmidt Mária NER-ideológus és múzeumi vezető kurátor nem üti meg nagyon a bokáját ama szerintem mélyen felelőtlen ünnepi kijelentése második fele miatt, miszerint Puskás Ferenc még ma is a világ legismertebb magyarja, „és talán örökre az is marad”, kifejteném kicsit bővebben a hétfő reggeli bérmegállapodási szemfényvesztés kapcsán megfogalmazódott észrevételeimet. Ritka kínosan és kellemetlenül érezném magam azoknak a munkaadói és munkavállalói érdekképviselőknek a helyében, akik asszisztáltak a kormány és személyesen annak a miniszterelnöknek az átverési mutatványához, aki Puskás Ferenc miatt lehet, hogy nem lesz a világ legismertebb magyarja, pedig mindent megtesz ezért. Igaz, távolról sem abban az értelemben, ahogyan Puskás Ferenc a maga tehetségével annak idején.

Történelmi léptékűnek nevezni azt a következő hároméves bérmegállapodást, amely ráadásul csak a minimálbér vonatkozásában hároméves, a garantált bérminimumot illetően csak 2025-re köttetett meg, és amely egyáltalán nem garantálja, hogy jövőre a minimálbér 9, a garantált bérminimum 7 százalékkal nő; hogy 2026-ban a minimálbér 13, 20027-ben pedig 14 százalékkal nő, szerintem van annyira gyomorforgató, mint a virsli előállítása, amivel alkalomhoz nem különösebben illő módon próbált vicceskedni az egyik leghírhedtebb magyar.

Ekkora hatalmas propagandafeneket kerekíteni annak, hogy „ha úgy dolgozunk, mint eddig, nem tartható a béremelés”, vagyis egy olyan hurráoptimista bérmegállapodásnak, ami csak akkor teljesíthető, ha bekövetkeznek azok a kedvező makroszintű várakozások (pl. infláció, GDP-növekedés, átlagbér-növekedés), amelyekkel a kormányzati sikerpropaganda hatására most számoltak a szereplők, de ha nem teljesülnek, akkor mindent vissza, akkor is visszatetsző lenne, ha nem arról beszélnénk, hogy a jövőre 9 százalékkal emelkedő minimálbér bruttó 290 ezer forintot jelent, ami alig több mint 700 euró. Bruttó.

Tehát az a miniszterelnök, akinek az EU vezetői közül messze a legmagasabb a fizetése az átlagbérhez képest, akihez képest csak hét uniós országvezető van, aki a konkrét összeget tekintve többet keres, mint ő, miközben a 27 tagú EU-ban az általa nyomorgatott Magyarország a második legszegényebb uniós tagállam, már megint mások – ezúttal a munkaadók és munkavállalók – nemiszervével közelít a csalánhoz bántalmazási célzattal. A havonta hivatalosan (a többiről fogalmunk nem lehet) bruttó 6,3 millió forintos (közel 15 400 eurós) kormányfői fizetésével az inflációt nem annyira követő átlagbéréből tengődő magyarnál 9,5-ször többet kereső miniszterelnök már megint mások kárára próbál politikai tőkét kovácsolni magának, ha már a kihívója nem hajlandó visszavonulni a fenébe, pedig a Nézőpont is megmérte, hogy ezt kéne tennie, illetve tudva, hogy a jól hangzó, de fedezet nélküli ígéretei következményeit most is mások viselik helyette. Ő előre szólt.

Tegnap reggel konkrétan ezt jelentette be, hogy majd legyen világos, amikor eljön az ideje: ő minden feltételt megteremtett, lényegében ő nyerte meg a választást Trumpnak, aki megígérte neki, hogy kitöri a békeévet, ez a történelmi lépték pedig európai összevetésben pont oda helyezi majd Magyarországot, ahol a helye van: a középmezőny közelébe, az üldözőboly élére, ahonnan már látni az élen lévőket is. Vagy nem. A politikai illuzionista és üzleti ügyekkel nem foglalkozó korrupt oligarcha, aki szinte annyit keres, mint a dán miniszterelnök úgy, hogy idén Dániában a nettó (!) minimálbér körülbelül 2000 euró, a magyar meg jövőre emelkedik bruttó (!) 700 euró köré, ha és amennyiben minden csillag úgy áll az égen, a történelmi léptékű bérmegállapodással döngeti a mellét, és közli, hogy ha esetleg nem jön be a békeblöff, akkor már most megvan, hogy ki lesz a hibás. Ki? Hát a cégek, amelyeknek többet kellett volna hozzátenniük a GDP-növekedéshez, amelyeknek növelniük kellett volna a hatékonyságot és a termelékenységet is, mert enélkül nincs, aki kinyögje a pláne 13-14 százalékos béremelést.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha a január 20-án hivatalba lépő (ekkor már közel egy hónap eltelt az állítólag fantasztikus 2025-ös évből, csak mondom!) elszabadult hajóágyúként viselkedő, teljesen kiszámíthatatlan amerikai haverja valamiért nem tudja teljesíteni, amit neki személyesen megígért, ő pedig azóta is ezzel fényezi magát, vagyis nem oldja meg az ukrajnai konfliktust, hogy legyenbéke, akkor majd mindenkinek jusson eszébe ~~a Magyar Labdarúgás Napja~~ a hároméves bérmegállapodás aláírásának napja, 2024. november 25-e. Amikor a fényességes telihold előre rögzítette a a felelősség elől menekülő útvonalat a saját maga és a hozzáértő szakemberekből álló kormánya számára: ha nem sikerül érvényesíteni a megállapodásban foglaltakat, vagyis ha nem úgy állnak a számok, ahogyan ezen a napon fantáziálták, akkor ők széttárhassák a kezüket, hogy nem tehetnek semmiről. Lehet köpködni a cégeket, amiért mégsem lett fantasztikus a 2025-ös év.

Ha Orbán Viktor egy olyan államférfi lenne, amilyen soha nem volt, és mondjuk tegnap hajnalban elolvasta volna azt az elemzést, amelyben így 2024 utolsó száz méterén elég nagy bizonyossággal vázolták fel, hogy az üzleti hangulatát tekintve mélyponton lévő eurózónáról érkező friss adatok mindenféle gazdasági fellendüléssel ellentétesek, hogy Franciaországból és Németországból sem érkeznek szívderítő hírek, de legalább az eddig válságállónak tűnő szektorok is visszaestek, vagyis a világon semmi nem támasztja alá a gazdasági csodába és Trumpba kapaszkodó Orbán-kormány bérmegállapodási hurráoptimizmusát, akkor pofája nem lett volna kiállni és eposzi jelzőkbe csomagolni a nagy büdös semmit. Amiről most is pontosan lehet tudni, hogy egy nagy büdös semmi lesz. Mivel Orbán Viktor nem államférfi, hanem egy kifutó szériás korrupt hatalomtechnikus, aki még most sem engedte magához közel azt a gondolatot, hogy akár meg is bukhat, és aki nagyon pontosan tudja, hogy a soha nem látott minimálbéremelésről szóló ígéretének feltételei nem állnak fenn, kiállt és előre megnevezte a bűnbakokat.

Azon túl, hogy értelmezhetetlen a királyi többes, mi a fenét jelent ez, hogy ha úgy dolgozunk, mint eddig? Nem lehet, hogy első körben nem kellene úgy lopni, mint eddig? Nem lehetett volna eddig is nem lopni? Nem lehet hogy mindenekelőtt a lopást kellene abbahagyni? És az nem lehet, hogy összeszerelőüzemektől, különadókkal, nemmegszorításokkal nyomorgatott vállalkozásoktól nem lehet termelékenységet és növekedést elvárni? Amúgy hol van most a nemzeti tőkésosztály, amelynek gazdasági vérzivatar idején a gazdasági hasítás idején felhalmozott tőkéjéből elvileg kutyakötelessége volna valamit visszaadni azoknak, akiknek a verejtékéből sikerült felkúszni a Forbes-listára? Nem lehet, hogy a munkaalapú társadalom projektjében ennyi van? Nem lehet, hogy nem a vállalkozások tehetnek róla, hanem az elcseszett gazdaságpolitika, a torz adórendszer, a másfél évtizedes szabadrablás? Középmezőny közelébe, üldözőboly élére? A jelenlegi árfolyamon számolt kedvező csillagállás esetén 2027-ben elérendő bruttó 910 eurós minimálbérrel mellet döngetni, aminek a megvalósulási feltételei egyáltalán nem látszanak a kanyarban, ahol mimagyarok a tükörjégen, dupla záróvonalon, padlógázzal előzzük a kamionsort?

Összefoglalom: őfényessége, akinek fogalma nincs a piaci munkáról (se), előadta, hogy ő a maga részéről mindent megtett, még sokat is. Feltett mindent Trumpra, bejött neki, lett békeköltségvetés, mindenhol elmondta, hogy győzött, most az alattvalókon a sor, hogy még többet dolgozzanak, a cégek még több adót fizessenek, és pörgessék a GDP-t. Akkor majd lesz kalács is, nem csak kenyér a bruttó 700-900 eurós minimálbérből. A valóságban az a helyzet, hogy éppen sok százmilliárd forint uniós ingyen pénztől fosztja meg az országot, hogy a korrupt, autoriter rendszere fennmaradjon, a lába szabadsága megmaradjon, miközben a költségvetésben tátongó lyukakat gigahitelekből próbálják betömködni úgy, hogy a Balkánt Csáddal összekötő tengelyen a lopás így sem érhet véget. Amíg ez így van, addig a gazdaságnak annyi. Nem bonyolult. Nem lesz semmiféle érdemi minimálbéremelés, de még egy tisztességes politikus is hülye lenne nem ígérni. Hát akkor a hatvanpusztai dácsatulajdonos…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!