NEHAZUGGY

Minden bajra az a megoldás, hogy nem beszélünk róla

Tamás Róbert | November 24, Vasárnap | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A tegnapi nap sokkolóan indult nekem, de meg is érdemli az, aki az egyetlen fél-szabadnapját is azzal kezdi, hogy átnézi a híreket és a propagandát vadhajnalban. Ami elsőként a szemembe ugrott, az Index picit talán hatás- és kattintásvadász címe, hogy aszondja; Vészhelyzet van a szomszédban, tömegesen vándorolnak el az országból. Természetesen azonnal azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon melyik szomszédos országot támadta meg Putyin, hol vannak a NATO csapatok, hová menekülnek szerencsétlenek, és miért nem tudok erről más forrásból is. Aztán persze igen gyorsan kiderült, hogy a szokásos parasztvakítás-kattintásvadászat kombó áll a háttérben, nem teljesen ok nélkül, hiszen a kormánypropaganda csapásirányába véletlenül, ám szerencsére tökéletesen illeszkedik az írás. A címben említett szomszéd ország Románia. Nem azért vándorolnak el az országból, mert vészhelyzet van, hanem az okozna vészhelyzetet, hogy elvándorolnak. De nem okoz, az ország működik tovább. A felmérés, amire a cikk hivatkozik négyéves, amúgy pedig – amennyire én az ott élő ismerőseimtől tudom – a románok nem is annyira elvándorolnak, mint inkább külföldön keresnek pénzt. A többség aztán hazamegy, amikor összeszedte a házra, földre, autóra valót, vagy ami a szíve vágya.

Van még egy sajátossága a romániai migrációnak. Mégpedig az, hogy ameddig Magyarországon a leginkább tanulatlan, leszakadó réteg totálisan röghözkötött, Romániában nem. Sőt, eléggé sokan keresnek máshol megélhetést. Granadában például a Katedrális körül rozmaringot tukmáló, pénzt követelő és annak hiányában átkozódó cigányasszonyok, a koldusok és a hajléktalanok nagyon nagy százaléka Romániából érkezik. Hallom, máshol fémet gyűjtenek, lomtalanításkor szedik össze a számukra értékes dolgokat, szóval megélnek. Úgy tudom, ez a jelenség nagyon sok országban megfigyelhető. Ha otthon nem tudtak megélni, akkor lényegében csak terhet jelentettek az országnak. Ha máshol meg tudnak élni, az mindenkinek csak jó, szóval nem látom ebben a problémát.

Az Index kérdésére hozzátette, hogy az adatok 2020-ból származnak, azóta bőven növekedhetett az elvándorlási ráta.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt Tett a hivatalban lévő román miniszterelnök egy olyan kijelentést, hogy 6,5 millió román dolgozik Nyugat-Európában

– erre már Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója világított rá. Az ENSZ adatai szerint a horvátországi kivándorlás népességarányosan még a románnál is rosszabb, illetve Lengyelországot is nagy mértékben sújtja a probléma.

Magyarország ezen a téren kivételnek számít egy kicsit. Itt 6 százalék körüli népességarányosan az elvándorlók száma az ENSZ adatai szerint

– fogalmazott Csányi Zoltán, hozzátéve, hogy 2020-ban „körülbelül 700 ezren éltek külföldön olyan magyarok, akik Magyarországon születtek”. (Index)

A gond szerintem az, hogy Magyarországról a tanult réteg távozik. Fiatalok, középkorúak, diplomások, szakemberek. Szakmájukhoz értő, nyelveket beszélő, változtatni kész, vállalkozó szellemű emberek. Kérdés az is, hogy melyik országban hogyan mérik a távozók számát, mennyire megbízhatóak azok az adatok. Mert aki Magyarországon nem adja le a lakcímkártyát, nem jelenti be a távozását, arról nem tud a magas hivatal. Holott lehet, évek óta más országban él, már talán családja is van ott, társa, gyereke, munkája, mégis szerepel a magyar statisztikákban. Hogy azt a 700 ezres számot honnan veszik, és az mennyire fedi a valóságot, az bizony komoly kérdés szerintem.

Magyar Péter szociális intézményekben tett látogatásaira „a jövőben nem tartunk igényt, és nem biztosítunk rá lehetőséget” – írta Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára a Facebookon. Az államtitkár azután posztolt, hogy a Tisza Párt elnökét országjárása során nem engedték be a nyírszőlősi gyerekotthonba. (Telex)

Az aztán igen! Szóval minden bajra az a megoldás, hogy nem beszélünk róla. Ha pedig valaki beszélne róla aljas módon, azt jól kitiltjuk, hogy ne tudjon beszélni róla. A tagadástól és a titkolózástól általában is meg szokott oldódni minden probléma, szóval ha véletlenül mégis az lenne az igazság, hogy előfordul olyasmi egyes intézményekben, hogy az elégtelen finanszírozás miatt nem futja felújításra, cserére, karbantartásra, ha ettől lepusztultak a szobák, vécék, mosdók, netán befúj a szél a csukott ablakon, vagy beázik a tető, az a titkolózástól helyre is fog jönni, semmi más teendő nincsen. Ez gyönyörűen rímel a háromnevű honvédelmi miniszter hites feleségének elképzelésére, miszerint éjszakára be kell zárni az aluljárókat, és akkor a hajléktalanok nem ott fognak éjszakázni. Különösen humánus gondolat percekkel december előtt, hiszen mégis jobb, ha az a hajléktalan a mínuszokban fagy meg valahol, mert a fagyott ember mégsem büdös, nem zavarja őnagysága érzékeny ormányát. Én azt egyáltalán nem vitatom, hogy a hajléktalanság súlyos gond, és igenis joga van mindenkinek tiszta, kulturált körülmények között utazni, vagy átkelni egy aluljárón, de a megoldás biztosan nem az, hogy akkor kidobjuk őket télvíz idején az utcára. Mármint szerintem nem ez a megoldás, de a szociálisan végtelenül érzékeny Szentkirályi Alexandra szerint valószínűleg ez.

A magyarok 31 százaléka örül, vagy inkább örül annak, hogy Donald Trumpot újra az Amerikai Egyesült Államok elnökévé választották, de majdnem ugyanennyien – 33 százalék – mondták ennek ellenkezőjét – derült ki a Publicus Intézet Népszava megbízásából készült reprezentatív kutatásából. (Népszava)

A dolgok logikája szerint a maradék 33 százalék vagy nem tudja, hogy mit érez, vagy ívesen tesz arra, ki az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Azért az eléggé sokatmondó, hogy a propagandába öntött sok-sok milliárnyi adófizetői pénz, a média leuralása ellenére is vannak dolgok, melyek sehogy nem akarnak változni. Igaz ez Trump megválasztására, az orosz-ukrán háború megítélésére, de igaz az unióhoz való ragaszkodásra is. A népvezér annyi sok ablakon kidobott pénzzel is ott tart, hogy csak a sajátjait tudja meggyőzni a hülyeségeiről. Azokat, akiket amúgy sem kell semmiről meggyőzni, elég, ha a bálványuk azt mondja valamire, hogy ez így van, és elhiszik. Ingyen. Szóval azzal a pénzzel lehetne csinálni valami hasznosat is. De az ilyesmi ebben az országban nem szokás.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi pedig majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!