NEHAZUGGY

Igen, télen akár még hó is eshet

Tamás Róbert | November 23, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, vidám hétvégét kívánok mindenkinek! Interjú jelent meg a Népszavában Horn Gáborral, a Republikon Alapítvány igazgatójával, és több más szakemberrel a budapesti választókerületek átalakításáról, és az ellenzéki pártok hozzáállásának szükséges változásáról. És persze ami nem vitatható; a Fidesz végtelen aljasságáról. A körzethatárok átszabása egyetlen dolgot napnál világosabban jelez; nagyon be van szarva a rezsim. Még másfél év van a választásokig, de már most ész nélkül kapkodnak, próbálják megakadályozni, hogy tovább romoljon az, ami már eleve is el van romolva. Közkeletű kifejezéssel: a vesztüket érzik.

– Egészen biztos, hogy egy demokráciában nem ilyen módon szokták átalakítani a választókerületek határait – utalt Győri Gábor, a Policy Solutions vezető elemzője lapunknak nyilatkozva arra, hogy a Fidesz az erről szóló javaslatot egyeztetés nélkül, puccsszerű eljárással vitte a parlament igazságügyi bizottsága elé. Ahhoz, hogy az ellenzéknek 2026-ban esélye legyen leváltani a kormányt, Budapesten és Pest megyében mindenképpen tarolnia kell a választáson – hangsúlyozta Győri Gábor, aki ebből a szempontból másodlagos kérdésnek tartja, hogy hol húzódnak a körzethatárok és az adott választókerületben kit tekintünk inkumbens képviselőnek. (Népszava)

Szeretném nem azt gondolni, hogy egy szakember, aki kifejezetten politikával foglalkozik, ez a hivatása és nem is ma kezdte, az meglepődik azon, hogy aljas a Fidesz, és most merül fel benne először a gondolat, hogy ez már nem demokrácia. Úgy vélem, szükséges lenne kimondani, és újra, meg újra megismételni, hogy ez diktatúra, kleptokrata diktatúra, hazug tolvajok rabolják szét az országot és ha ezen nem változtatunk, ha nem zavarjuk el a bánatos francba ezeket a gazembereket, akkor nyugodtan áshatunk magunknak egy pofás sírgödröt, belefekhetünk és magunkra húzhatjuk a földet. Mert ha nem állunk ki magunkért, akkor még annyit sem érdemlünk, hogy bárki könnyet ejtsen értünk.

Viszonylag új fejlemény – vagy csak engem lepett meg a dolog -, hogy Nagy Márton azt mondta egy lakossági fórumon, ő nem akar muszlim város lenni.

Nem akarok muszlim város lenni, mint Párizs. Imádtam Párizst, amikor egyetemista voltam, az akkori barátnőm Párizs-buzi volt, már bocsánat, és állandóan oda jártunk. Akkor teljesen máshogy nézett ki. Most nem merek kimenni a negyedből. Az ottani konzulcsaj azt magyarázza, hogy kéthetente betörnek hozzájuk. Hát ebből én nem… Ez nem megy. Ne haragudjanak, hogy elmondom, tegnap is elmondtam, hogy az a helyzet, hogy nem tudják az emberek, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Egyszerűen nem is érzik. (444.hu)

Én ezt mondjuk teljesen megértem, bevallom, magam sem szívesen lennék muszlim város. Sőt, bármilyen más város sem szívesen lennék. Nagy Márton panaszára – mármint arra, hogy az emberek nem tudják, hogy milyen jó nekik Magyarországon – azt tudnám javasolni, hogy kevesebbet kellene lopni, jobban kellene irányítani a gazdaságot, úgy az embereknek lenne több pénze. Ha lenne pénzük, utazhatnának, megnézhetnék a saját szemükkel Párizst, Rómát, Berlint, Londont, vagy amit csak akarnak, és mindjárt fel is mérhetnék ügyesen, hogy hol jó nekik és mennyire. Ezt a saját példámmal egyből alá is tudom támasztani. Én konkrétan az arab negyedben, annak is a közepén élek. Naponta trappolok le azon az utcán, ahol végig arab teaházak, éttermek, boltok vannak, ahol arab családok élnek és dolgoznak. Arab kisgyerekek kiabálnak arabul, a városban is sok muszlim családot látni, mégsem harapja el senki senki torkát. Talán azért, mert itt ennek már sokszázéves hagyománya van, a muszlimok éppen úgy otthon vannak – mert otthon lehetnek – itt, mint az andalúzok, cigányok, Dél-amerikaiak, európaiak, ázsiaiak és aki csak itt akar élni és dolgozni. Talán ez a másik titka a dolognak, hogy dolgoznak, van jövedelmük, lakásuk, a gyerekeik iskolába járnak, nincsenek senkinek kiszolgáltatva, a maguk urai, és mindenki tiszteletben tartja a másikat. Nem vitatom, hogy máshol nincsenek problémák, akár nagyon súlyos gondok is, de az szerintem a politikusok hibája. Ha valahol gyökértelen, létbizonytalanságban élő emberek vannak, az mindig, mindenhol gondot szokott okozni. Ezt kellene valahogy megoldani, mindjárt jobb lenne.

Magyarországon beütött a tél (ezt csak olvastam, itt változatlanul 22-24 fok van, és kezd sárgulni a narancs), ami elő is hozta az ilyenkor rendre felszínre törő problémát; betojt a közlekedés. A tömegközlekedés már alapból is be volt rottyintva, mióta Lázár János gondos, és hozzáértő kezei közé került, azóta vonatra csak az ül, akinek nagyon sok ideje és türelme, vagy pedig halálvágya van. Most azonban hó is esett, bár az útkarbantartók is, a személyautóval közlekedők is időben értesülhettek arról, hogy jön a havazás – ahogy az sem okozhatott igazi meglepetést, hogy november végén Magyarországon már hideg is van, fagyhat is, hó is eshet -, ennek örömére természetesen az első hópihével megérkezett a szokásos káosz is. Bizonyára többen csúszkálás közben világosodtak meg, hogy talán mégsem lett volna baj lecseréltetni az autón a gumikat. Mondjuk olyanra, amit téli guminak hív a köznyelv. Ha a tél minden évben ilyen általános döbbenetet okoz, bele sem merek gondolni mi lenne, ha nem mindig azonos időben, hanem random érkezne.

Megtudhattuk tegnap azt is – mégpedig a világszép fideszes Dunai Mónikától -, hogy milyen férfira vágynak a nők azzal szemben, hogy Magyar Péter mit gondol önmagáról. A média – ha az elvártnál kisebb mértékben is – még rugózik picit azon, hogy szabad-e egy újságírót köcsögnek nevezni. Mármint nyilván szabad amúgy, de hogy Magyar Péternek is szabad-e. Én például nem tartom magam újságírónak – merthogy nem is vagyok az -, ám ha csak érintőlegesen, de picit vehetem magamra, hiszen szokásom publikálni. Akár kell, akár nem. Én úgy vagyok vele, hogy már miért ne nevezhetne engem például köcsögnek, vagy hülyének, vagy akárminek egy politikus, amikor én is ki szoktam nyilvánítani az ilyesfajta véleményemet? Ki mondta azt, hogy szeretnünk kell egymást? Sem az újságírónak nem feladata dédelgetni egy politikust, sem a politikusnak az újságírót. Elég, ha válaszol a feltett kérdésekre. Azt sem az újságíró miatt, hanem az olvasók – polgárok – miatt, akik helyett felteszi a kérdéseket. Többet nem kell várni egymástól.

Most azonban jó ébredezést, vidám szánkózást és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!