NEHAZUGGY

Európában nem veszélyes kereszténynek lenni

Lázár Gergő | November 20, Szerda | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,588,394 forint, még hiányzik 1,411,606 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Európában is egyre erőszakosabb a keresztényellenesség – vessünk gátat neki, míg nem késő!

Íme néhány megdöbbentő adat a fokozódó támadásokról és diszkriminációról:

Gyűlölet-bűncselekmények:

* Tavaly 35 európai országban 2444 keresztényellenes bűncselekményt jelentettek, köztük 232 erőszakos cselekményt.

* Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország a leginkább érintett országok. Németországban a keresztényellenes bűncselekmények száma egy év alatt megháromszorozódott.

Diszkrimináció a munkahelyeken és a közéletben:

* Egyre több keresztényt ér munkahelyi zaklatás vagy elbocsátás a vallási meggyőződése miatt.

* Keresztény közéleti szereplőknek gyakran kell választaniuk karrierjük és hitük vállalása között. Ha nem így tesznek, akkor különböző módokon hallgattatják el őket.

Vallásszabadság korlátozása:

* Számos országban bírságoltak meg vagy indítottak eljárást azok ellen, akik békésen imádkoztak nyilvánosan. Egyes esetekben csendes, magánimáért is eljárást indítottak.

Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkára – mert erre hatalmas szükség van ott, ahol nincs oktatási, egészségügyi vagy éppen környezetvédelmi szaktárca – a fenti posztot tette közzé a közösségi oldalán. Eszerint elképesztő keresztényüldözés van Európa-szerte, ami elfogadhatatlan. Állítása szerint egyeseket kirúgnak a munkahelyükről azért, mert keresztények – kíváncsi lennék a konkrét esetekre, mert én például ismerek olyan embert, aki ugyanezt képzelte korábban, de mint kiderült, egyáltalán nem volt megalapozott a gondolata -, másokat pedig eljárás alá vonnak azért, mert békésen imádkoznak. Nem mondom, lehetnek valóban extrém esetek, amelyek nem megfelelően kezelnek bizonyos helyzeteket, de úgy beállítani, mintha ez mindennapossá vált volna, az véleményem szerint óriási csúsztatás. Az igazság az, hogy egyre kevesebben vannak a vallásos emberek világszerte – Európában pedig különösképpen -, ami miatt a nem vallásos emberek véleménye került túlsúlyba.

Ez korábban elképzelhetetlen lett volna, mivel a vallás töltötte ki sokak mindennapjait. Templomba jártak, meghallgatták a pap beszédét és az életüket is a Biblia tanításai szerint rendezték be. Ez egyre kevésbé mondható el a mai társadalmakról, mivel az idő múlásával fejlődnek a társadalmak és egyre kevesebben hisznek abban, hogy létezik egy Teremtő, aki csodákat vitt véghez, és akit lényegében imádnunk kell a mai napig. Nekem az égvilágon semmi problémám nincs a hívőkkel, mindenki abban hisz, amiben csak akar, de a hívőknek se legyen problémája azzal, hogy mások viszont nem hisznek Istenben. Márpedig ezt tapasztalom egyes helyeken, mivel a vallás sokszor olyan, hogy az azt követő ember át akarja adni a hitét másoknak, vagy egyenesen erővel rájuk akarja tukmálni azt. Egyre több helyen (ez Magyarországon igaz) váltak egyházi fenntartásúvá az oktatási intézmények, ami a fiatalok vallásos indoktrinációját jelenti. Teszik ezt akkor, amikor egyébként egyre kevesebben vannak azok, akik bármit is akarnak a katolikus egyháztól.

De térjünk vissza a keresztényüldözésre. Pontosabban arra, hogy az egyház miként üldözte az átlagembereket évszázadokon keresztül. Hogy miként vívtak háborúkat Isten nevében, miként égettek el tízezreket máglyán a vallás tagadása miatt, vagy miként igáztak le országokat és változtattak meg már meglévő kultúrákat örökre. A vallás sok esetben nem egy megváltás volt az emberek számára, mint inkább egy rájuk erőszakolt valami. Gondoljunk csak bele abba, hogy Izabella és Ferdinánd miként oktrojálta rá a kereszténységet a spanyolokra, amiért egyébként sokan a mai napig imádják őket. A királyi pár hatalomra kerülését követően a zsidóknak és muzulmánoknak két választási lehetőségük volt: vagy behódolnak a kereszténységnek, vagy eltakarodnak az országból. Egyesek viszont egy harmadik utat választottak, ami nem más volt, mint hogy titokban tovább követték a saját vallásukat. Ezeket az embereket sokszor megfigyelték és ha bizonyítékuk volt arra, hogy mondjuk zsidó hagyományokat követtek az otthonaikban (a négy fal között), miközben kereszténynek vallották magukat, könnyen a máglyán találhatták magukat.

A kereszténység bejövetele előtt a zsidók és a muzulmánok is békében éltek egymással például Granadában. Volt egy mészárlás ugyan a két vallási csoport között, de ezt leszámítva – tudom, nehéz erről megfeledkezni, de mégiscsak egy több száz évvel korábbi eseményről beszélünk – békében éltek egymással, egészen a kereszténység szárba szökkenéséig. De ugyanez igaz mondjuk a majákra és inkákra is, akikre ráerőszakolták a kereszténységet és elvitték számukra Isten igéjét. Az nem számított, hogy már megvoltak a saját isteneik és a saját hitvallásuk, mert mint tudjuk, mindig az a legjobb, legcsodálatosabb vallás, amelyet mi képviselünk. Tudom, hogy ez évszázadokkal ezelőtt történt, de akkor sem érdemes elfelejteni azt, hogy a keresztény vallást lényegében lenyomták az emberek torkán. És ugyan ma már ez annyira nem jellemző, azért még mindig van példa erre is. Emlékszem, talán tavaly jött ki egy hasonló kutatás a keresztényüldözés kapcsán, amikor tüzetesebben megvizsgáltam, hogy mégis milyen súlyos gaztetteket követtek el a keresztényekkel szemben. Például egy mexikói faluban hirdetni kívánták a kereszténységet és templomot akartak ott építeni, amire a helyiek úgy reagáltak, hogy vagy önként távoznak onnan az önkéntes hittérítők – mivel nekik már megvan a saját hitük és kultúrájuk -, vagy erőszakkal tessékelik ki őket.

Tehát a keresztények sokszor nem vélik rossznak azt, hogy ráerőszakolják másra a vallásukat, de amikor valaki ez ellen fellép, akkor mindjárt keresztényüldözést kiáltanak. Nyilván tudom én is, és nem is akarom ezt tagadni, hogy vannak valóban keresztényellenes tettek világszerte – templom porig égetése, vallásos emberek bántalmazása a hitük miatt -, de ezt a helyén kellene tudni kezelni. Európában egyszerűen nem jellemző, nem általános, nem napi rutin az, hogy bárkit a keresztény hite miatt konkrétan üldöznének. Vannak esetek, elvétve, de egy földrészen mindig akadnak elmebetegek, akiket nehéz kontrollálni. Európában az ember akkor hord keresztet a nyakában és ott, ahol csak akar. Emiatt nagyon ritka esetben érheti bármiféle inzultus. Ez a valóság. Erről hazudni, ezt felnagyítani, ebből politikát csinálni pedig semennyire nem keresztényi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!