Az elmúlt évtizedek legveszélyesebb két hónapja áll előttünk.
Az Egyesült Államokban a – hatalomból kiszavazott – saját pártja által levett, sokak által megkérdőjelezett kapacitásokkal rendelkező, hivatalából két hónap múlva távozó elnök(kel) olyan döntéseket hoz(at)hat(nak), melyek világméretű katasztrófához vezetnek.
Donald Trump győzelmével óriási esélyt kapott Európa, hogy újra béke legyen a kontinensen. Ezt azonban jó néhányan nem akarják, s az óceán mindkét partján vannak ilyenek. Ők, a háborúpárti politikai elit tagjai, elkeseredett rohamot indítottak az ukrajnai háború világháborúvá terjesztése érdekében. Mert legyen világos: az amerikai fegyverek bevetésének engedélyezése mélységi orosz területek ellen világháborús kockázatot jelent. S ha ez megtörténik, elveszít(het)ünk mindent.
És már megint úgy fogalmaz a drága külögyminiszter, Szijjártó Péter, mintha a valódi hibása az orosz-ukrán háborúban nem Vlagyimir Putyin, hanem Joe Biden lenne. Úgy beszélnek az USA-ról, mint egy olyan államról, amelynek érdeke a háború folyamatos fenntartása. Az tény és való, hogy egy bizonyos pontig, igen sok pénzt tudnak kaszálni a fegyvereladásokkal, valamint a háborút követő helyreállítási munkákkal, de nem tudom, hogy jelenleg nem szenvednek-e el több kárt, mint amennyi bevételre szert tudnak tenni. Mindenesetre a fenti bejegyzés azt követően született, hogy Joe Biden bejelentette, engedélyezi az ukránoknak, hogy mélyebben fekvő orosz területeket lőhessenek az USA területén gyártott rakétákkal. Ez a döntés egyébként vélhetően arra válasz, hogy Észak-Korea 12 ezer katonát küldött a frontra, akik az ukránok megölésére esküdtek fel.
Szijjártó háborús provokációról beszél, miközben Putyin az, aki folyamatosan provokál. Egyrészről az ő döntése következtében indultak meg az oroszok Ukrajna ellen, másrészről ő volt az, akinek „hála” a fehéroroszok és most már az észak-koreaiak is csatlakoztak a harcokhoz. De ez szerinte teljesen rendben van, az viszont nincs, hogy az Egyesült Államok felfegyverzi az ukránokat, akik ezen fegyverekkel akár orosz területeket is lőhetnek. Putyin atomfegyverekkel fenyegetőzik, miközben ő is pontosan tudja, hogy egy atomháborút nem lehet megnyerni. Annak csupán vesztesei vannak minden oldalon, hiszen élhetetlenné tenné a bolygónkat évszázadokra, ami senkinek nem az érdeke. Lehet, hogy Putyin győzni akar, de úgy vélem, azért nem minden áron, hiszen Oroszország nem az egyetlen ország, amely komoly csapást tud mérni másokra. Márpedig az Egyesült Államok hadseregével nem érdemes packázni, még Putyinnak sem, már ha nem akarja elérni, hogy Moszkvát bombázza le, teszem azt a NATO.
Nyilván fáj Putyinnak, hogy ezekkel az új rakétákkal a háború még közelebb került azon oroszokhoz, akik már egyébként sem támogatták azt, hogy fiaikat és apáikat a frontra vigyék meghalni. De vannak olyanok is – pláne az ország keleti részén -, akiknek sok fogalma nincs arról, hogy mi is folyik a keleti fronton, mivel több ezer kilométerre laknak attól. Oroszország a világ legnagyobb országa, ezért nem túlzás azt mondani, hogy könnyen lehet úgy háborút vívni annak keleti felén, hogy arról a nyugati oldalnak fogalma sincs. Szibériában nem érdekli a lakosságot, hogy mi folyik Kurszkban, vagy a Krím-félszigeten. Viszont ha a rakétákkal egyre elérhetőbb közelségbe kerülnek a nagyobb orosz városok, az már elérhet egy olyan reakciót az oroszoknál, amely megváltoztathatja Putyin helyzetét. Véleményem szerint már eddig sem támogatták az oroszok a háborút, de ha azt látják, hogy saját országukban is hullani kezdenek akár a civilek is, akkor még jobban meggondolják ezt.
Márpedig Putyin ezzel fenyeget és azzal, hogy beveti a nukleáris fegyvereket, ha az Egyesült Államok nem nyugszik meg. Sokak szerint békét kellene kötni – megfelelő feltételek mellett úgy vélem, hogy ez nem lenne az ukránok ellenére -, de azért a dolgok nem ilyen egyszerűek. Még akkor sem, ha megérkezik Trump és meghozza a világbékét januárban. Tény és való, hogy mindenkinek a béke lenne a legjobb, de ne tegyünk már úgy, mintha nem az oroszok lennének 100 százalékban felelősek a kialakult helyzetért. Ne higgyük azt, hogy ezt el lehet csak úgy felejteni az orosz vezetésnek és azt se gondoljuk, hogy nem kell ezért megfizetniük. Igen, jól olvasták, mint ahogy a náci Németország kénytelen volt jóvátétel fizetni a megtámadott országoknak, úgy véleményem szerint itt is ugyanerre lenne szükség. Az oroszokat senki sem provokálta – hagyjuk már a NATO-t, meg az EU-s csatlakozási lehetőséget -, mégis megtámadták Európa egyik szuverén országát, ahol is a háború előrehaladtával hagyták, hogy két ország is csatlakozzon az oldalukon ahhoz, hogy ukránokat mészároljanak le.
Ezek után mi abban a meglepő, hogy az USA engedélyezte bizonyos rakéták Oroszországon belüli bevetését? Az oroszok használhatnak külső segítséget, de az ukránok nem? Milyen felfogás ez? Nyilvánvalóan az egyetlen megoldás a béke lehet, de nem úgy néz ki, hogy erre olyan nagyon hajlanának az oroszok. Mert hát az nem béke, ha az ukránok kénytelenek feladni bizonyos területeket és úgy tenni, mintha vereséget szenvedtek volna. Az oroszok nem hihetik azt, hogy ők kerültek ki győztesen ebből a háborúból, hiszen a valóság egészen máshogy néz ki. Az oroszokkal tudatni kell, hogy ezt a háborút elveszítették és már közük sincs ahhoz a korábbi hatalmas katonai erőhöz, amelyek a Szovjetunió idején volt. Szijjártó Péter ne Bident hibáztassa és mindenki mást a kialakult helyzetért, hanem mondja végre ki, hogy az oroszok kezdték a háborút és az egyetlen provokátor és agresszor Oroszország, nem pedig az Egyesült Államok.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.