NEHAZUGGY

Mi az, hogy őshonos?

Lázár Gergő | November 18, Hétfő | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,588,394 forint, még hiányzik 1,411,606 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar állam az őshonos nemzeti kisebbségeket ismeri el és államalkotó tényezőként tekint rájuk – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országgyűlés magyarországi nemzetiségek bizottsága előtt, csütörtökön Budapesten.

Semjén Zsolt éves beszámolójában kiemelte, a kormány ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy nem lehet összekeverni az őshonos nemzetiségeket az utóbbi időben bevándorló egyéb etnikai csoportokkal, mert ez „méltánytalan lenne” az őshonos nemzetiségekkel szemben.

Magyarországon a tizenhárom őshonos nemzetiségnek joga van az önkormányzatisághoz, a nemzeti hagyományuk, nyelvük, identitásuk megőrzéséhez, és az államnak minden segítséget meg kell adnia ezek megvalósításához – jelentette ki a politikus. (MTI)

Eddig nem volt alkalmam, de most felenném a kérdést: mi az, hogy őshonos nemzeti kisebbség? Mikortól számít egy nép őshonosnak? Mit jelent egyáltalán az, hogy őshonos? Emberi közösségek esetében az őshonos kifejezés olyan népcsoportokra utal, amelyek egy adott területen éltek a gyarmatosítás vagy más külső hatások előtt – áll a Lexiq.hu oldalának értelmezésében. Az őshonos ellentéte a betelepített, bevándorló. Kérdés viszont, hogy mikortól számítjuk azt az időszakot, amikor is Magyarország, már mint egy különálló, szuverén állam volt? István király idejétől? A magyar királyság idejétől? Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásától? A fent említett őshonos nemzetek ugyanis eltérő időkben váltak a magyar nemzet részeivé, és sokszor betelepítéssel, vagy bevándorlással érkeztek Magyarországra. Németek, vagy épp örmények érkeztek Magyarországra, hogy idővel a magyar nemzet részeivé váljanak. Ez nyilván bizonyos időbe telt, hiszen nagyon ritka az, hogy az újonnan érkező ember megtanuljon magyarul. Nem az indokolatlan büszkeség beszél belőlem, hanem ez egyszerűen így van, mivel a magyar a világ egyik legnehezebb nyelve.

Tehát elmondható, hogy több generáció kellett ahhoz, hogy egy görög, szerb, vagy német felmenőkkel rendelkező ember valóban magyarnak érezhesse magát. Pont ezért érthető, hogy egy pár éve idevándorló szíriai, vagy afgán ember még nem tekinthető a nemzet részének, de idővel – amennyiben többen érkeznek – igenis el lehet gondolkodni azon, hogy más nemzetek tagjait is a nemzet részének tekintse egy ország. Ott vannak példának okáért a törökök Németországban, vagy az algírok Franciaországban, őket vajon minek tekinti a nemzetük? Vagy ott van az Egyesült Államok, vagy épp Ausztrália, ahol voltak valóban őshonos népek, de a nagy részüket a britek kiirtották. Ki számít inkább amerikainak, vagy ausztrálnak, egy őslakos, vagy az odaérkező britek, vagy írek? Ez az őshonos, nemzetlapító és megtartó kifejezés egy kicsit visszás véleményem szerint, hiszen egy nemzetet azok az emberek alkotnak, akik ott élnek. Ezek az emberek fizetik be az adót és ők azok, akik nap mint nap hozzájárulnak a választott országuk előrehaladásához.

Véleményem szerint egy bolgár vagy szerb magyar lehet őshonos nemzettag, de nem értékelem magyarabbnak, mint a 30 éve Magyarországon élő egyiptomi orvost, aki lehet, hogy többet tett az ország egészéért és a saját közösségéért, mint sokan mások. Értem persze, hogy törvényekről van szó és rendelkezésekről, de miért számok alapján határozzuk meg azt, hogy ki érdemel képviseletet és ki nem? Miért ne őrizhetné egy egyiptomi, vagy szír ember a hagyományait Magyarországon is? Amennyiben szavazóképes állampolgár, véleményem szerint ehhez minden joga megvan sőt, még akkor is, ha esetlegesen ezt még nem érte el. Semjénék úgy beszélnek a most bevándoroltakról, mintha a korábban bevándoroltak nem néztek volna szembe hasonló elutasítással. De mi ahelyett, hogy tanultunk volna ebből inkább ott tartunk, hogy hasonlóan a gyarmatosító hatalmakhoz különbséget teszünk a jó és a rossz migránsok között. A már generációk óta itt élő, de egyébként migráns háttérrel rendelkezők nemzettestvéreink, de a frissen érkezők nem. Kérdés, hogy mikor válhatnak azzá? 100 év múlva? 150 év múlva?

A legtöbb nemzet keveréke a különböző nemzetek polgárainak. Noha mondjuk Kelet-Európa valóban homogénebb ilyen tekintetben, mint a gyarmatosító országok, mégis el lehet mondani, hogy a magyar nemzet részét ugyanúgy képezik szerbek, ukránok, vagy cigányok, mint „őshonos” magyarok. Nehéz tehát meghatározni azt, hogy ki is számít magyarnak és ki nem, mivel az inkább egy érzés, mint egy törvényi meghatározás. Lehet persze, hogy ha az ember útlevelét nézzük meg, akkor mást mond a dolog, de példaként felhozhatnám, hogy jövőre ilyenkor már akár spanyol állampolgár is lehetnék, mivel tizedik éve élek ebben a nyugati országban. Attól a naptól kezdve, hogy a papír azt mondja spanyol vagyok, valóban spanyollá is válok? Kétlem, mivel magyarnak születtem és bármilyen nyelven is kommunikáljak az életem hátralévő részében, mindig is magyar maradok. Ez inkább egy érzés, mint hogy mit gondol rólam a szülőhazám, vagy az az állam, amely befogadott. Véleményem szerint az őshonos nép kifejezés a legtöbb esetben badarság, mivel kevés valóban őshonos nép él ma teszem azt Európában. A legtöbb országban kevert a lakosság, amit jó lenne végre elfogadni, és nem úgy kezelni ezt, mint valami újfajta jelenséget, hiszen nagyon nem az.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!