NEHAZUGGY

Tizennégy év után a ló beröhögött a lízingelt Suzuki ablakán

Vogronics András | November 17, Vasárnap | 10:28

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Haladjunk is tovább a ~~lenini~~ júdási úton, ami békével van kikövezve és dús narancsligetekkel van szegélyezve, ahol az arcunkat langyos keleti szél fújdogálja, miközben a fejünk felett turbékoló gerlék udvarolnak egymásnak úgy, hogy kicsiny csőröcskéjükben zsenge olajfaágat majszolnak örömükben. Legyen (világ)béke, jöjjön a békeköltségvetés – hallgatjuk a Holdról is látszó kétharmad óta a végtelenített mantrát, amivel szemben pár napja meghosszabbították maguknak a bátorak újabb 180 napra a háborús veszélyhelyzetet, ami ilyen módon tulajdonképpen jövő nyár elejéig érvényben lesz. Egyedül nálunk az egész világon, de legalábbis egész Európában, úgyhogy lassan fel lehet majd terjeszteni a hungarikumok listájára, mint a Balaton átúszását, ami szintén nincs sehol máshol, legyünk rá nagyon büszkék!

A fenti békeháborús turbékolás idilli képébe rondít bele egyelőre nem sikertelenül a Magyar Péter nevű hipszter-slimfit csávó, aki pár hónap alatt valami olyat hozott össze, amin ő maga is meglepődött, hát még mi. A közvélemény-kutatások alapján az elmúlt mintegy kilenc hónap alatt nyújtott teljesítményével a pártja utolérte a birodalmi állampárt támogatottságát, ezzel meglehetősen összezavarva a 14 éve korlátlan hatalommal, korlátlan pénzzel és ennélfogva brutális központi propaganda apparátussal rendelkező Júdást. Akinek vergődik, teper, de nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Így aztán vissza a gyökerekhez: nekiállt módszeresen, személyében lejáratni Magyart, akit – még az is lehet -, hogy nem gyengíteni fog ez az ellene irányuló hajtóvadászat, hanem épp ellenkezőleg, népszerűsíti őt.

Természetesen a vezérkar, élen Júdással a jó öreg posztszovjet vezetőt utánozva játssza azt, hogy nem vesz róla tudomást, jellemzően a nevét se veszi a szájára, nehogy ezzel legitimálja a létezését; pont azt csinálja, amit Vlagyimir is az időközben elhunyt ellenfelével, Alekszej Navalnijjal. Ahogy azt maga az érintett előrebocsátotta, hétfőn megindult a nehéztüzérség és a hozzárendelt légitámogatás is több fronton, Vogel Evelin közlegényen keresztül hangfelvételekkel és lejárató anyagokkal szórták tele az étert, miközben Ábrahám őrnagy seregei a baloldali homoszexuálisok ellen vetette be magát. Ugyan egyelőre se vádemelés nem történt, se ítélet nem született egyik esetben sem (Lakatos Márk, Varnus Xavér), az összes propagandista tényként közli azt, hogy kiskorúakat rontottak meg, vagy létesítettek szexuális kapcsolatot ellenszolgáltatásért cserébe.

A békepárti propaganda- és korrupció kormánypártja a szokásos fegyverét töltötte csőre, ami működött már Vona Gábortól Juhász Péterig minden olyan politikai szereplő ellen, akiről azt gondolták, hogy veszélyt jelentett őfényességére. Az más kérdés, hogy jelentett-e valójában veszélyt. Itt viszont most van egy más helyzet, ami akkor nem volt, amikor fent említett szereplők tulajdonképpen bele is buktak abba, amit ellenük elkövetett nagy nyilvánosság előtt a júdási elit kommandó: egyrészt itt azért szemmel is látható (többek között EP-mandátumokban mérhető) tömeg áll a lejáratni kívánt figura mögött, másrészt a gazdasági összeomlás és a technikai csőd hideg fuvallata vonul végig az országon. Lehet, hogy kicsit előreszaladok, de nekem úgy tűnik, hogy 2024 Júdásnak az, ami Gyurcsánynak 2006, illetve az azt hatványra emelő, 2008-ban berobbanó gazdasági világválság volt. Bajban van a költségvetés, nincs pénz se adni, és már elvenni se ahhoz, hogy a hűbéreseket kielégítően finanszírozni tudják, befagytak a bevételi források, és a világ sodrása igencsak feje tetejére állított egyet és mást körülöttünk.

Mondjuk ehhez kellett az is, hogy Júdás belecsavarodjon a hatalomba, hogy saját maga hatása alá kerüljön mindenféle értelemben, hogy elhiggye magáról, hogy már nincs dolga az ország kormányzásával, már csak a világpolitikai tényezőnek kijáró színpadot kell megácsolnia magának. Abba a hibába esett, amibe nagyon sok hadvezér, diktátor és önkényúr esik, amikor elhiszi magáról, hogy legyőzhetetlen. Miután a hazai hadszíntéren mindent megnyert és leuralt, úgy gondolta, akkor irány a nagyvilág, ott is ugyanezt meg lehet csinálni, mert kicsiben működik. Hatalomvágy, megalománia és hamis illúziók- nagyjából így lehet leírni azt, amibe ezek a típusú emberek beleringatják magukat. Az se baj nekik, ha emberek életével szórakoznak.

Vagyis lehet, hogy ezúttal nem lesz elég a szokásos aljas és gusztustalan köpködés, rágalmazás, az, hogy az embert személyében alázzák. Ettől nem lesz a gyereknek új cipője, sem meleg a lakásban január végén. De akár az éhes gyomor és üres zseb is tud olyanokat kiváltani az emberekből, amiket addig nem váltottak ki, amíg ezek a szükségleteik akármilyen minimális szinten ki voltak elégítve. Akkor jön az a fejezet, hogy átverve érzik magukat és elkezdik keresni a bűnbakot. Jó magyar szokás szerint első körben nem magukban keresgélnek, hanem abban, akiről úgy érzik, átverte őket. Aki ezt ígérte, meg azt ígérte, én hittem neki, és hova jutottam. Ez a duma általában. Hisznek, de tudni nem akarnak. Miközben nem hinni kellene, hanem gondolkodni, és cselekvés előtt átgondolni, hogy ez akkor most kinek lesz jó hosszútávon? Neki vagy nekem? Nekik vagy nekünk?

Ameddig tele a spájz és a kamra, ameddig többé-kevésbé kitart a fizetés hónap végéig, addig a magyar leszarja, hogy az, aki az ő nevében beszél, az ő állítólagos érdekeire hivatkozva veri a mellét, az tulajdonképpen minden percben kifosztja és milliárdosra hízik úgy, hogy az legyint rá. Kit érdekel hogy lop? Kit érdekel, hogy egy konvektorpucoló Forbes-listás milliárdossá avanzsál pár év alatt? Kit érdekel, hogy az ország miniszterelnöke és famíliája a világ egyik leggazdagabb embere lett, ameddig ő a horvát tengerparton feküdt az árnyékban, mert akkor még megtehette. Addig ő ezen nem gondolkodott, a gondolkodás luxusát meghagyta a maffiakormánynak, amelynek elhitte, hogy az megvédi. Sőt, hogy azt is megkonzultálja vele, miképpen lopja ki a szemét, csak minden negyedik évben menjen el, és szavazzon rájuk. A többit majd ők elintézik, nyugalom. Aztán 14 év után beröhögött a ló a lízingelt Suzuki ablakán. A trendek azt mutatják, hogy manapság akkor bukik egy kormány, ha nem tudja legalább az alapvető anyagi biztonságot megadni a populációnak. Mintha most eljött volna ez a pillanat. Nincsen miből osztogatni. Pontosabban majd lesz, mert gondolom, megint felvesznek egy valag hitelt, amit természetesen a balga nép fog visszafizetni. Addigra ezek már sehol nem lesznek, viszont az ország közben belerokkan abba, hogy csak kamatokra és egyéb kölcsönökre annyit fizet havonta, aminek a fel sem jön be jelen pillanatban a gazdasági termelésből. Belső piac nincs, a külföld meg köszöni, elvan nélkülünk is.

Ez a korrupt hatalommániás meg nem hajlandó megfelelni az uniós források lehívásához szükséges feltételeknek. Mert dafke, és mert a transzparenciát rühelli, magyarán nem tudna belőle kedvére lopni. Ha meg nem tud belőle lopni, akkor hol van az üzlet neki? Marad tehát az moszkvai póráz, a pekingi hitel vagy védelmi pénz, amiért cserébe beadta az országot a zaciba. Csak győzzük majd kiváltani, ha ezek már nem lesznek.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!