Attól, hogy valaki száz- és ezermilliárdos nagyságrendben lopja meg a saját, talán jobb sorsra érdemes (ebben már nem vagyok biztos) népét, attól, hogy jogszabályt ír a lopás legalizálására, attól, hogy a saját törvényei szerint mindezt teljesen jogszerűen teszi egyik választási csalástól a másikig, mert hiszen az erkölcs soha nem számított, attól még az illető simán kisstílű, kispályás, szánalmas ember. Márpedig annál kevés szánalmasabb ember létezik, mint az, akinek a kormánya Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye, a nyugati világ budapesti csúcstalálkozója előtt a miniszterelnök vejének törvényesen ellopott közpénzből vásárolt, törvényesen ellopott közpénzen felújított szállodáját ajánlgatja a vendégeknek, amelynek bevételei után csak visszafogottan adózik az illetékes, mert a miniszterelnök apósának kormánya az adóoptimalizáló pofájára írt törvényt, hiszen nyugati civilizációs vívmány, hogy a törvényesített családi lopásnak errefelé igen nagy becsülete van.
Majdnem más, de aktuálisan a legfontosabb. Aki azt állítja, hogy ő a világpolitika legnagyobb szuverenistája és szuverénje, de az országa (béke)költségvetését egy másik országban rendezett választás végeredményétől teszi függővé, az szerintem nem államférfi, hanem egy mezei útonálló. Aki ráadásul úgy hazudik a rossz emlékű békeköltségvetésről, amit egy másik országban rendezett választás kimenetelétől tesz függővé és nyújt be, hogy valójában soha nem is létezett másik opciója, azaz bárki lett volna az Egyesült Államok elnöke, a nyomokban közgazdászzseniket is tartalmazó kormánya pontosan ugyanazt a költségvetést rakta volna le a parlament asztalára, mert soha nem volt semmiféle B terve, az akkor sem több notórius hazudozónál, ha egyébként abban a hitben ringatja magát és az elbizonytalanodott híveit, hogy megkerülhetetlen világpolitikai tényező, és egyedül ő látja előre a nagy folyamatokat, trendeket, átalakulásokat.
És akkor sem több szélhámosnál, ha – mint minden jóféle törzsi diktatúrában, ahol a szolgák, káderek és menczertamások Istenként tekintenek a gazdájukra – a menczertamások közleményeket adnak ki arról, hogy a Főnök mekkora Zseni, mert ő volt AZ EGÉSZ VILÁGON AZ EGYEDÜLI, aki már az említett választást megelőzően megmondta, hogy mi lesz az eredmény. Egyedül ő. Egyedül ő látta, egyedül ő gondolta, egyedül ő volt elég bátor ahhoz, hogy kimondja azt, amit a többiek, a sötétben bóklászó gombák nem láttak: hogy Donald Trump győzni fog, márpedig Donald Trump a béke reményét jelenti, ezért „2025 már békeév LEHET”, ez pedig lehetővé teszi a békeköltségvetést. Vagyis mit állít a gazdájával egy kolbászon osztozkodó talpas? Hogy a hétmérföldes zseni kormánya egyébként
mert mindez Donald Trump eljövetelének függvénye. Vagyis az, hogy Magyarország számára „fantasztikus év lesz 2025” , az nem az Orbán-kormány hozzáértésének, alkalmasságának kérdése, vagyis annak a kérdése, hogy kormányozni legalább tudnak, hanem egy ki- és beszámíthatatlan politikus választási győzelmének függvénye. Ez kemény. Az Orbán-kormány ipari korrupcióval és számolatlan becstelenséggel kísért fennállásának egyik legnagyobb blamája ez, de majd a történelmi emlékezet ezt a helyére rakja. Ami viszont már most is látszik, az az, hogy nem erről volt szó. Az egy dolog – bár távolról sem túl bizalomgerjesztő -, hogy Magyarország teljhatalmú népnyúzója hülyegyerekként örül egy Magyarországtól sok ezer kilométerre lezajlott választás eredményének, aminek a cselédei is módfelett örülnek, hiszen hosszú idő után végre valamit sikerült eltalálni a főnöknek, tehát egy született zseni, ámde mi a helyzet a 24 órán belül béke lesz ígéretével? Vagy hol van legalább a tűzszünet, aminek így napokkal a választási győzelem után már rég életbe kellett volna lépnie, amennyiben a főnöknek ezúttal is igaza lett? A magyar békeköltségvetés feltétele ugyanis a megvalósult ukrajnai béke. Nem a sok ezer kilométerrel távolabbi mendemondák, ígéretek, amiket miért is kellene készpénznek venni?
A február óta a kommunikációs péniszerdőben tátott szájjal rohangáló főzseni és pártja – visszakereshető az internet bugyraiban, hogy hányan hányszor hány helyen mondták el – folyamatosan arra hivatkozik, hogy Donald Trump világosan megmondta, egyenesen nekik súgta bele a fülükbe, hogy 24 órán belül véget fog vet a háborúnak; ha ő győz, akkor minimum tűzszünet lesz. Béke azonban láthatóan nincs, és nem túl jó ómen a mindent, Magyarország jelenét, jövőjét, a mimagyarok boldogulását Donald Trump eljövetelére és potenciális béketeremtési sikerére felpakoló orbánistáknak, az országnak meg kimondott tragédia is lehet, hogy Kreml szerint hiába tárgyal Trumppal, Putyin háborús céljai semmit nem változtak.
És mi van akkor, ha Donald Trump nem löki a vonat alá Ukrajnát, ahogyan az orbánisták remélik (fel nem tudom fogni amúgy, hogy egészséges ember miért akarna hasonlót)? Mi van akkor, ha a teljesen ki- és beszámíthatatlan ember, aki korábban gondolkodás nélkül szabadult meg a legközvetlenebb munkatársaitól, bizalmai embereitől is, aki a pillanatnyi kedélyállapotának függvényében hoz döntéseket, majd azt mondja, hogy az elmúlt közel három év Ukrajnának nyújtott támogatásait nem akarja kikukázni, nem áll érdekében gyengíteni a NATO-t és közelebb engedni az ellenséget a NATO kerítéséhez? Akkor mi van? Akkor mi lesz a békeköltségvetéssel? Akkor mi lesz Orbán július közepi kijelentésének következménye, amikor arról beszélt, hogy ha béke lesz és békeköltségvetés készül, akkor jól megkétszereződik a magyar gazdaság növekedése? Most nem az a kérdés, hogy egyébként is mihez képest kétszereződne meg, hanem mi van akkor, ha kiderül, hogy a szügyig, kötésig, tokától bokáig szuverén Orbán-kormány mellényúlt, amikor az állam költségvetési kereteinek kialakítását Donald Trump személyétől tette függővé? Mi lesz, ha 2025 mégse a béke éve lesz? Akkor majd a gazdasági csúcsminiszter és kormánya Trumpra mutogat, ahogy most a kiskereskedelmi forgalom ijesztő visszaesése ügyében az árvízre mutogat? Akkor az Orbán-kormány nem fogja tudni megduplázni a családi adókedvezményt, nem lesz megfizethető lakhatás és 13. havi nyugdíj és munkáshitel se lesz, mert Trump átvágta őket?
Szerintem nem elsősorban az a katasztrófa, hogy az állítólagos zseni, a tévedhetetlen látnok és az ő tányérját nyalogató, vele mindenben egyetértő alászolgák feltették Magyarországot egy viselkedészavaros, önjáró, kiszámíthatatlan futóbolond előre nem látható következő lépéseire, hanem az, hogy miért kell ez az egész színházi műsor. Azért kell, mert az elcseszett, korrupt kormányzás közvetlen következményeként megint kockázatok tömkelegét magában rejtő, saját maguknak és az országnak is hazudó, megalapozatlan vágyálmokra alapozva voltak kénytelenek megtervezni az ún. békeköltségvetést. 397 forintos eurót, 3,4%-os GDP-növekedést és 3,7%-os deficitet álmodnak, miközben olyan rejtett, a lakosságot is közvetlenül terhelő adókkal támadnak, amelyek között olyan is van, amitől 40%-kal több költségvetési bevételt várnak jövőre. Az adócsökkentés kormánya, amelyik annyira szuverén, hogy Donald Trump személyétől teszi függővé a magyarok életét, boldogulását. Ha komolyan gondolják, azért, ha az egész csak a kormányzóképtelenséget elfedni hívatott szemfényvesztés, akkor meg azért borzasztó ez az egész. Tudom, hogy semmi realitása, hogy fel sem merül, hogy nincs az az isten, mert pláne nem is engedheti meg magának, de én a főzseni helyében néha elgondolkodnék a hatvanpusztai dácsába való békés visszavonulás lehetőségére. Legyen béke!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.