NEHAZUGGY

Miért is harcol állandóan a saját szövetsége ellen, ha pontosan tudja, hogy nem nyerhet?

Tisztelettel jelentem: sűrű hét van mögöttünk, pláne hogy még nincs is vége. Nyert az ikertestvér az USA-ban, Donald Schwarzenegger és Danny de Viktor kéz a kézben ünnepelnek a virtuális térben. Előbbinek belenéztem a győzelmi műsorába, és nem tűnik túlzásnak, hogy olyan volt, mintha egy MLM-rendezvény rubint fokozatú vezetője vonaglott volna a színpadon, és ecsetelte volna büszkén a beszervezés és általános néphülyítés látványos sikeréből levonható konzekvenciákat. Egészségére, bár szerintem ha most még a nagy mámorban nem is látszik, hosszútávon vesztesek lesznek majd mindazok, akik erre tették fel a tétjeiket. Az Elon Muskról áradozó Trump, aki úgy vonaglott a mikrofonállvánnyal a szája előtt, mint akinek sürgősen vécére kell mennie, mert nem bír a kínzó vizelési ingerével, számomra inkább volt rémisztő, mint felemelő látvány.

De ugye hol van mindez ahhoz képest, hogy az ünnepély másik, de annál exponáltabb főszereplője a mi felcsúti géniuszunk volt, aki hosszú idő után végre sikerként könyvelhetett el valamit saját magával kapcsolatosan, mégpedig azt, hogy ő előre tudta (nem remélte, tudta), hogy a haverja fog nyerni a nagy vízen túl. Kellett ez a megkopott népszerűségének, és különösen az idei év eddig maga mögött hagyott időszaka kritikán aluli kormányzati teljesítményének elfedésére.

Mi sem bizonyítja jobban a fickósságát, az ágaskodó cövek ragyogását, mint az a nagyképű szereplés, amit az elmúlt napokban, a biskeki vodkázás után lenyomott Budapesten, Magyarország történetének szerinte legnagyobb diplomáciai eseményén. Főleg arra gondolok, hogy a saját álmai közpénzből megvalósult Colosseumában játszotta a kulturált, európai házigazdát. Mert hol máshol láthatta volna vendégül az európai politikai elitet, mint egy stadionban? Hát nem tudom, de szerintem a Parlament nevű intézmény például pont azért épült annak idején, hogy a politikai természetű ügyeket ott lehessen megvitatni, ne a focipálya gyepén kelljen. De nyilván megvolt ennek a több mint üzenetértékű szimbolikája, csak győzzük civilizált szavakba önteni.

Ahogy azokat a fajsúlyos halandzsákat se egyszerű tudomásul venni, amelyeket a két csúcstalálkozó (az Európai Politikai Közösség fóruma és az informális EU-csúcs) szünetében pénteken előadott az einstandolt közrádió mikrofonállványának arról, hogy ő mennyire tévedhetetlen és mekkora nagy ellenálló. Mert lázad. Az olaszok nem lázadtak, de ő igen. Most éppen az ellen a bírósági döntés ellen (és úgy általában a bírósági ítéletek ellen, az EU ellen), amelyben igen komoly eurómilliókra büntettek minket azért, mert ő folyamatosont lázad és leszarja a szabályokat. Úgyhogy most azt találta ki, hogy van egy kígyó, aminek a feje a Brüsszelben van, és azt kéne levágni. Azért a pontosság és hitelesség kedvéért sokadszorra is megjegyezném, hogy az Európai Unió Bírósága, amely a tagországok és az unió tanácsának ügyeivel foglalkozik, konkrétan Luxemburgban található, de végül is ez mindegy, a hívek ilyen aprócseprő részletkérdésekre nemigen adnak. Meg össze is zavarná őket, ezért férnek bele ilyen ótvaros nagy hazugságok a vezérük mondanivalójába. Jó, volt már rá példa, hogy emlékeztették őfényességét, hogy nem Brüsszelben van éppen egy aktuális csatája idején, hanem Strasbourgban, de csak az tud hibázni, aki éppen nyakig benne van a melóban. Végül is a TEK se találja el mindig a célpontot.

Szóval a teátrális krákogások és böffentgetések közepette megint előadott egy dicshimnuszt az égitestek szimbolikájáról, miszerint a parókás bohóc győzelme nemhogy a Holdról, de a Marsról is jól látható volt. Vélhetően jelezték már neki az ott ténykedő marslakók, hogy látták a bulit a galaxisból, és minden jót kívánnak a győztesnek. Csak nehogy ezt így esetleg tényleg leírja majd a Metropol, mert a hülyék még ezt is beveszik. A mi forró krumplival zsonglőrködő mutatványosunk megint feltette a sistergősre hallgatott bakelitlemezt, miszerint a béke meg a háború, a háború és a béke milyen viszonyban vannak egymással, de legfőképpen a mi szuverén gazdaságunkkal. Mert ugye miközben mi senkitől és semmitől nem függünk, valahogy mégis függünk mindentől, de főleg a parókás bohóctól. De most hogy nyert, megvan a békeköltségvetés, a háborús ment a kukába, mindenki megnyugodhat, mostantól minden jó lesz. Már csak azért is, mert a felcsúti rajongója szerint vele ellentétben Donald egy üzletember, aki utálja a háborút. Halkan jegyzem meg a mindenkori Amerikával is összefüggésben, hogy az ő esetükben éppen a háború az, ami fellendíti a gazdaságot, háború a kedvenc piaca az amerikai fegyvergyártó és -kereskedő cégeknek, amelyeknek ez brutális jövedelmet biztosít, rajtuk keresztül az országnak is, tökmindegy, hogy ki az elnöke. Jelen esetben egy olyan békés országról és világnagyhatalomról beszélünk, ahol mindenkinek lehet fegyvere, aki elmúlt 21 éves. 

De haladjunk az igével. Az van még, hogy most megmutattuk a hanyatlóknak, hogy micsoda kultúrnép vagyunk, meg milyen szép Budapest, az ideérkezők mind könnyekig hatódtak a mi nagyságunkon. Legalábbis kulturális értelemben. Szerintem a kultúra ott kezdődik, főleg ha az ország első emberéről beszélünk, hogy például betartja a diplomáciai protokollt, például nem akar mindenáron kezet csókolgatni, és például kiveszi a zsebéből a kezét, amikor egy másik ország vezetőjével beszélget. Persze már az is valami, ha nem köp a földre, de azért ezt így előadni, pont neki, igencsak megmosolyogtató. De hadovált arról is, hogy aki erős, az pofázzon, és azért jó most egy erős országgal jóban lenni, mert egyébként úgy jár, mint Ukrajna. Ezek szerint Ukrajna nem erős, mert odatartotta a másik arcát is és nem futott el, amikor a véreskezű agresszor megtámadta. De ha már Dávid és Góliátnál tartunk, ahogy ő saját magát kontextusba helyezte a Brüsszellel vívott szélmalomharcait illetően, akkor talán pont neki kellene abbahagynia az arcoskodást, ami a saját gondolatmenete szerint nem vezethet győzelemre. Miért is harcol állandóan a saját szövetsége ellen, ha pontosan tudja, hogy nem nyerhet?

A folyamatos önellentmondások, a kusza, ragacsos, zavaros példázatok szerintem azt is bizonyítják, hogy túl sok volt a vodka a türk tanács ünnepélyén, ami amúgy se túl egészséges, de kifejezetten ártalmas lehet például ha valaki gyógyszeres kezelés alatt álldogál. Ami persze mindenkinek a magánügye szemben azzal, hogy egyelőre nem csak nekem, hanem sok hozzáértő szakembernek sem világos, hogy nekünk, vagyis az országnak, milyen konkrét hasznunk származik a Türk Tanács finanszírozásából, illetve Trump győzelméből. Mert ő az mondja, hogy a gazdaságunk most majd úgy felvirágzik, hogy gazdasági pollenallergiát fogunk kapni, csak várjuk ki a végét. Hogy jövőre itt olyan békegazdasági fellendülés lesz, hogy a kínai nagy fal adja másikat. Igen, még mindig arról a Kínáról beszélünk, amelyikre az ikertesó brutális védővámokat szándékozik kivetni, és ugyanez a terve Európával is, amihez egyelőre mi is hozzátartozunk. 

Az tök jó, hogy Kína és Amerika egyaránt a haverunk lett, de két egymással élesen szemben álló nagyhatalomról beszélünk, előbb-utóbb színt kell majd vallanunk, hogy akkor merre tovább. Azok után lesz ez érdekes, hogy Kína mindenféle harc nélkül már szimbolikusan elfoglalta, megszállta az Magyarország gazdasági övezetét, és úgy jár-kel az országunkban, mintha mi a gyarmata lennénk (lásd: kínai rendőrség, a megszámlálhatatlan akkumulátorgyár és autógyárak tömkelege, ameddig a szem ellát). Erre ugyan nem kaptunk választ, viszont őfelsége feltett egy költői kérdést, miszerint az emberek minek tartanak politikusokat? Nos, ezt én is felteszem magamnak napi szinten, mert akárhányszor fizetek valamiért, eszembe jut, hogy annak az összegnek több mint a negyede megy arra, hogy az olyan senkiházi, korrupt alakok, mint Júdás gyarapodjanak, hízzanak, miközben azért külön fizetést is kapnak, hogy nekünk folyamatosan ártsanak. Úgyhogy igencsak áthallásos álnaiv szavak ezek olyan ember szájából, aki a saját szövetségesei és magyar emberek kárára lett milliárdos az egész pereputtyával együtt.

És végül: az elmaradhatatlan szenvedő Nyugat, ahol a gáz ára megfizethetetlen, hiába keresnek jobban. Na ja. Ha csak ötös szorzót használok, akkor is a bányászbéka segge alatt vagyunk, akinek nincs miből fűteni, az jellemzően megfagy vagy betakarózik, hogy enni tudjon. Ilyen a halódó nyugaton nincs, mert ott már alig lézeng valaki, és aki meg igen, az is valószínűleg migráns, kőbaltával a kezében. Úgyhogy megint jól ki lettünk oktatva és fel lettünk világosítva, mint egy peep show-ban – ezt is ő brekegte -, ahol mi real time-ban látjuk a világot, ő meg nagytotálban. Úgy is van, a lényeg az önbizalom, abban meg a közpénzhez hasonlóan ő nem szenved hiányt. Köszönjük a mi a béke-, posta- és töltött galambunknak, hogy van nekünk, mert ha ő nem lenne, akkor már mi sem lennénk. Bekebeleztek volna barbár nyugati népek, de hála az istennek, ő létezik, és lepaktált a Kelettel még időben, hogy nekünk jó legyen. Nem kell beszarni, minden jó lesz, csak higgyetek!

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább