Üdvözletem mindenkinek itt e háborúkkal és mindenféle szankciókkal sújtott kicsiny szigeten, ahol minden szép és jó, narancssárga színű pillangók verdesik aprócska szárnyaikat, és ahol mindig mindenre van magyarázata a mi kedves vezetőnknek, aki a Parlament nevű intézményt saját bevallása szerint a pofonok kiosztásnak helyszíneként definiálja a saját ökölbeszorult rajongói számára. Azok számára, akik nagy élvezettel és egyetértésben konstatálják, hogy amikor a bálványuk bekapcsolja a mikrofonját, és elkezdi kiosztani a virtuális sallereket és kokikat, azt tulajdonképpen az ő nevükben, értük teszi. Hálából azért, mert őt imádják és támogatják, legyen szó bármely aspektusáról az általa képviselt szörnyűséges politikának.
Ahogy azt jó előre beharangozta, mielőtt elrongyolt volna Kirgizisztánba és kihirdette volna Donald Trump győzelmét, hétfőn bement pofozkodni a munkahelyére és az előre írásban feltett azonnali kérdésekre teátrálisan emberkedni, ezúttal is gyűrött öltönyben, a tőle megszokott vizenyős tekintettel adta elő a magánszámát úgy, mint aki tényleg ott és akkor spontán módon reagál a neki szegezett számonkérő felvetésekre. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogy a Karmelitában gyakorol valami rokokó tükör előtt, mint annak idején Robert de Niro a Taxisofőr című filmben, amikor a pisztolyával hadonászik. Részlet: – Hozzám beszélsz? Mit képzelsz, ki a faszhoz beszélsz? Én itt állok, most te jössz! Nyomorult szarházi.
Valahogy így. Szerintem a filmben megjelenített vietnámi veterán is nagyobb tisztelettel adózik a képzelt ellenfele iránt, mint ez az erkölcsi törpe idestova 14 éve az ellenzéki képviselők iránt, akiket nem mellesleg mi küldtünk oda, hogy ezt a rablót számon kérjék az elkövetett gaztettei miatt. Az más kérdés, hogy ő tendenciózusan szarja telibe a felvetéseik, kritikáik érdemi részét, és válaszol úgy, hogy annak az ún. válasznak semmi köze ne legyen a feltett kérdéshez, ellenben úgy tűnjön a rajongó szemében, hogy ez azán igen! Ez megmondta a tutit, ezt jól odatette!
Miután ezekben az érdemi válaszokat nagy ívben kerülő maszatolásokban a valóság meg a tényszerűség soha nem tetten érhető, ellenben a hazudozás, pökhendiség és megalázási szándék annál inkább felfedezhető, teljesen világos, hogy ezeknek a performanszoknak az értelme és foganatja pontosan a pozitív nullával egyenlő. De mivel nekünk ez jutott, ebből kell dolgoznunk, és ez az, ami egy jó ideje borzasztóan fárasztó és megterhelő. Több mint 14 éve hiába kérdezik őszintén, higgadtan, máskor indulatoktól fűtötten, ő általában rezignáltan, arrogánsan, degradálóan reagál, és arról hablatyol, amiről akar. Ahogy írtunk már erről az történt akkor is, amikor az MSZP elnöke, Komjáthi Imre a szemére vetette, furcsa számára, hogy mikor az Eurostatra hivatkoznak, akkor a Fidesz a KSH-ra, és fordítva, mindig ahogy pillanatnyilag nekik jobb. Ezután előszedte a Magyar Nemzeti Bank számait, amelyek szerint sokan egy hónapig se tudnának megélni fizetés nélkül, végül rámutatott, hogy mindenki elhúzott már mellettünk a térségben, úgyhogy szerinte Orbánnak többet kellene foglalkoznia a magyar belügyekkel, mint a globális politikával. Mint tudjuk, erre jött az el lehet húzni Romániába beszólás.
Nos, hát tudtommal Júdás egyik kedvenc műfaja az, hogy Romániában osztja az észt és tutujgatja az ottani magyarokat a mi adóforintjainkon keresztül. Megnyugtatok mindenkit, ha ebből neki nem lenne haszna, akkor pontosan úgy szarna az ott élő magyarokra, ahogy szarik az országon belül adót fizető hazaáruló ellenzéki magyarokra is. Akik tulajdonképpen haszonállatai az ő hűbéreseinek, és a hűbérbirtokai fenntartásban tevékenykednek napi 24 órában. Szóval el lehet húzni innen, és össze lehet hasonlítani az életszínvonalat, libsi kutyák. Mert a szemében mi csak azok vagyunk, akik ugatnak bele a világba, bezzeg ő milyen jól tartja a falkát. Néha még jutalomfalatokat is kapunk, de csak ha úgy állnak a számok, ha meg nem, akkor szájkosár és póráz, irány a kutyaól.
És igen, azt is megtudtam, hogy azért szarok a demográfiai adatok, azért szar minden, mert ő még mindig a romokat takarítja el, amit a Bokros-csomag okozott, a legnagyobb demográfiai katasztrófát Magyarországon, és a kormány minden egyes döntéssel azt próbálja helyrehozni: kihúzni a baloldali kátyúból az országot. Ha nem tévedek, ez 1995-ben történt, és az akkori krónikások szerint ez az ún. kiigazítási csomag megmentette az ország fizetőképességét, a rákövetkező években pedig helyreállt a magyar gazdaság megbomlott külső és belső egyensúlya, megteremtve ezzel a felzárkózó országokra jellemző gyors gazdasági növekedés újraindulásának alapjait. Annak ellenére igaz ez, hogy az intézkedéscsomag valóban az életszínvonal jelentős zuhanásával járt és névadója számára példátlan népszerűtlenséghez vezetett.
De baszki, egy idestova 30 évvel ezelőtti helyzettel magyarázni azt, hogy 30 évvel később miért szar minden, lábszagú és harmatgyenge, arról nem is beszélve, hogy az az intézkedés, ha nem is volt népszerű, rohadtul szükséges volt. És egy politikusnak nem az a dolga, hogy celebkedjen és napi szinten mutogassa magát a rajongói előtt, ahogy azt Júdás teszi mióta felfedezte magának a Facebookot és a TikTokot, hanem az, hogy megfelelően működtesse az országot. Ezzel a válaszával pont azt erősítette meg, hogy az elmúlt 14 év számára csak arra volt elegendő, hogy ugyanolyan, vagy sokkal rosszabb állapotba taszítsa az országot, mint ahogy 2010-ben átvette. Mindennek az ellenkezőjét sikerült elérnie, mint amit ígért. Míg ő hollywoodi sztárokat megszégyenítő bulvárfigurává küzdötte fel magát, az országot szegényházzá silányította a sleppjével. Míg Bokros intézkedése egy szükséges beavatkozás volt, a gazdasági félanalfabétái mindent csinálnak, csak azt nem, amit kellene. Mert ha azt csinálnák, amit kellene – és ezzel Júdás maximálisan tisztában van -, akkor bezuhannának az árokba, ahova általában mindenki kerül, aki rávilágít a valóságra. Júdás 2008-ból megtanulta, hogy a (gazdasági) válság halálos lehet számára, ezért folyamatosan hazudik mindenről. Pontosabban hiába a tényszerű adatok, elemzések és statisztikák, hazugságnak nevezi őket, mindent tagad és másokat aláz, meg bíztat arra, hogy költözzön el a francba.
Szóval itt tartunk a Letolt gatya című előadás sokadik epizódjában, annak is a kellős közepén, ahol most már tényleg semmi más nem maradt, csak az ígérgetés. Mert pénz nincs. Hogy mennyire nincs, azt ez a hétfői hír bizonyítja: hétfőn 15 napos határidővel 93 millió eurós fizetési felszólítást küldött az Európai Bizottság Budapestnek. Brüsszel levonná a pénzt – ha lenne miből. A Bizottság felhívást küldött az első kényszerítő bírság megfizetésére, amelyben felszólította Magyarországot, hogy 2024. október 31-ig fizessen 93 millió eurót. Magyarország nem fizette ki az összeget a megadott határidőn belül. A 200 millió euróra vonatkozóan már lejárt a fizetési felszólítás, a mostani 93 millió euróra vonatkozóan – ami a háromhavi kényszerítő bírságot jelenti – pedig november 19-e a határidő. November 20-ától az Európai Bizottság már 293 millió euró plusz kamatokat követel, pontosabban a rá vonatkozó uniós szabályok szerint ezt a pénzt vissza kell tartani a Magyarországnak járó pénzekből. A hvg.hu információi szerint ezzel gondban van a Bizottság, ugyanis nemhogy ekkora összeg egyben nem áll rendelkezésre, de még több kisebb összeg figyelembe vételével sem lehet ennyi pénzt visszatartani. Nincs ugyanis ennek, vagy ennek jelentősebb részének megfelelő magyar kifizetési igény.
Csak annyit szeretnék mondani egyrészt, hogy ez a 93 millió euró majdnem pontosan annyi pénz, mint amennyit – 100 millió dollár – pár napja beletoltak a Türk Befektetési Alapba. Tovább lehet gondolni nyugodtan. Másrészt idézném Deutsch helytartót: ennyi. És ennyike. Ennek alapján gondolom teljesen evidens, hogy mekkorát hazudozott a kis- és középvállalkozások rendelkezésére álló uniós pénzről, amit csak le kell hívni, mert ott vannak a számlán. Lófaszt, mama. És már abban se reménykedhetünk, hogy Trump elveszíti a választást, úgyhogy igen, ez a pökhendi tolvaj a fentiek ellenére megint nyeregben érezheti magát.
Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.