NEHAZUGGY

Igenis praktikusabb tantárgyakra lenne szükség az iskolákban

Lázár Gergő | November 4, Hétfő | 18:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az elmúlt évszázadokban – és az elmúlt évtizedekben aztán különösen – felgyorsult a technikai fejlődés, amiből következően a humán tudományok presztízse sokat romlott. A „miért tanítunk az iskolában annyi felesleges dolgot a praktikus ismeretek helyett” jellegű felszólalások általában ezeket az értelmetlennek ítélt tárgyakat célozzák.

Kétségtelenül fontos tudni, hogyan lesz a széndioxidból és vízből szénsav, mi a Pitagorasz-tétel és melyik a lánc- illetve röghegység, de nem adnak választ az igazán lényeges problémákra: Miért van a világ, miért vagyok én, mik a céljaim, mit gondolnak a többiek; mi a szeretet, a boldogság; miért lesz szerelmes egy lány a fiúba (és fordítva).

A fenti sorok a KDNP udvari lapjában rendszeresen publikáló Ungváry Zsolttól származnak, aki megítélésem szerint kissé félreértette a helyzetet. Mert hát miről is beszélnek sokan, amikor azt mondják, hogy a felesleges tantárgyak helyett lehetne a mai modern korban valóban hasznos, a diákokat versenyképes tudással felvértező tárgyakat tanítani? Nyilvánvalóan fontos lenne megérteni, hogy miért is vagyunk ezen a világon, mi a szeretet és boldogság, de ezekre nem biztos, hogy az iskolában fog az ember választ kapni, és egyébként sem ez az oktatási intézmények létének célja. Az iskolában az élethez, a boldoguláshoz, a leendő szakmai boldoguláshoz fontos tudást lehet – jó esetben – megszerezni, de legalábbis megalapozni. Matematika, fizika, irodalom, informatika, kémia, történelem, biológia mind olyan tantárgyak, amelyek ideális esetben megalapozzák az ember általános műveltségét, amennyiben azt megfelelő színvonalon és formában tanítják neki az iskolában. Mivel a közoktatás színvonala az elmúlt években egyre csak romlik, ezért egyre kevésbé mondható ez el, de még mindig igaz, hogy a cél alapvetően ez lenne.

Viszont amikor használható, modern tudást kérnek számon egyesek a jelenlegi oktatási rendszeren, akkor véleményem szerint nem a fentebb felsorolt tárgyakra gondolnak elsősorban, hanem mondjuk robotikára, pénzügyi ismeretekre vagy éppen a demokrácia működésére. Mert Magyarországon milyen új tantárgyakat vezetett be ez a nagyszerű kormány? Hittant és erkölcstant, no meg honvédelmi alapismereteket. Az erkölcstan akár még egy hasznos dolog is lehet, noha véleményem szerint ezt a családi környezetben kellene leginkább elsajátítani, nem pedig az iskolában, de ha már hittan és erkölcstan között kell választani, akkor ez utóbbira esne az én választásom is. Sokszor leírtam már, és ez nemigen fog változni, hogy véleményem szerint a vallásnak az égvilágon semmi keresnivalója nincs egy oktatási intézményben, egy alaptantervben, mivel az mindenkinek a magánügye kellene, hogy legyen, arról nem is beszélve, hogy az az élethez elengedhetetlen tudást nem ad.

Az irodalom, a filozófia, a művészetek, de a vallások is segítenek abban, hogy a világot megértsük, feldolgozzuk, és belássuk: a technika csak eszköz a kezünkben, hogy átmeneti földi létünket teljesebbé, szebbé, kényelmesebbé tegyük. De miközben a civilizáció rohamléptekben fejlődik (hála a természettudományok elképesztő eredményeinek), a kultúra (vagyis a szellemi hátország, a tartalom, amivel megtöltjük az adott kereteket) nem tart vele lépést. Ebbe az irányba hat hangsúlyosan az istentelenedés is. Hajlamosak vagyunk a hittant afféle kiegészítő tárgynak tekinteni (egy pedagógus ismerősöm egyszer egyenesen „rizsának” nevezte), holott a legfontosabb kellene, hogy legyen.

Már nem azért, de a valláson keresztül mégis hogyan lehet megérteni a világot? És egyáltalán miként lehetne már a legfontosabb tantárgy a hittan? Lehet, hogy aki vallásos, annak ez borzasztóan fontos, de hogy a többség számára (mint ismert, ma már kisebbségben vannak a vallásos emberek Magyarországon) nem ez az elsődleges, az egészen biztos. A gyerek tanuljon meg osztani és szorozni, tudjon összeadni és kivonni és értse meg a legalapvetőbb fizikai, természeti jelenségeket is. Legyen fogalma arról, hogy ki volt Petőfi Sándor vagy Radnóti Miklós, és azt is tudja meg, hogy mi történt 1848-ban vagy épp 1956-ban, beszéljen legalább egy, de lehetőleg több idegen nyelven, és esetleg ismerje fel a periódusos rendszert vagy Magyarországot a térképen. A gyermek ne azt tanulja az iskolában, hogy a Teremtő az, aki létrehozta a világegyetemet és a bűneinkért halt meg. Mert ha ezt tanítjuk neki, akkor emellett mégis hogyan férnek meg a fizikai törvények és mondjuk az evolúcióelmélet? Értem, hogy elsődlegesen a keresztény gondolkodást kívánnák megtanítani a lurkóknak, de ellentétben azzal, amit hirdetnek – a szeretet, béke, a másik ember megértése az első -, manapság a keresztény gondolkodás nagyon mást jelent. Gyűlöljük a másként gondolkodókat, másként élőket, valamint védjük meg a gyermekek ellen bűncselekményeket elkövetőket (az nem baj, ha néha kegyelmet adunk köztörvényes pedofilok bűnsegédeinek), de ne feledkezzünk meg a korrupcióról sem. Az, amit ma a kormány, mint keresztény kormány képvisel, karöltve a katolikus egyházzal, nagyon sok esetben nem tanítandó, népszerűsítendő, hanem szégyenletes dolog.

Igenis szükség van modernebb, praktikusabb tantárgyakra, de ez nem a hittant és más középkori, dohos elméleteket jelent, hanem olyan tantárgyakat, amelyek korábban nem is létezhettek volna. A robotokról fogalmunk sem volt száz éve, mint ahogy a mikrocsipeket sem ismertük, de az atomfizika, vagy a mesterséges intelligencia is ismeretlen volt számunkra. Nem arról van szó, hogy az irodalom, a művészetek vagy a matematika kárára vegyék fel ezeket a tantárgyakat a kötelezők közé, hanem arról, hogy mondjuk lehetne kevesebb testnevelés óra – miközben a testmozgás fontosságával nagyon is egyetértek –, és a hittanoktatás eltűnhetne az iskolákból. Akkor lenne hely valóban fontos és modern, praktikus tantárgyaknak is, amelyek valamit elindíthatnának a fiatalokban. Mert szerintem nem biztos, hogy az az üdvözítő, hogy papokat nevelünk a jövőnek, hanem tudósokat és gondolkodó embereket, ugyanis a fejlődéshez nem a múltba révedés, hanem a jövőbe látás a fontos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!