NEHAZUGGY

Ne tegyünk úgy, mintha háttal ülnénk a moziban

Molnár Bálint | November 2, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Ön tolvajjá válik 60 nap múlva, ha azonnal nem cselekszik. Tolvajjá, aki meglopja a nemzetét. Mától számítva ennyi ideje maradt arra, hogy az Ön mulasztása miatt ne veszítsünk el 400 milliárd forintot. Ez a pénz azért fog örökre elveszni, mert lejár a határidő, ameddig még cselekedhetett volna”

– így kezdődik a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjének ma reggel közzétett, valószínűleg sokakkal szembeköszönő, egyébiránt és nem mellesleg egy nagyon fontos kérdésre fókuszáló Facebook-posztja, amelynek műfaja nyílt levél ahhoz az emberhez, aki a Magyarországot ezelőtt tizenöt évvel foglyul ejtett kormánypárt feje, egyszemélyes vezetője. És akinek a mérhetetlen politikusi és magánemberi korruptsága miatt az Európai Unió felfüggesztette ennek a pénznek a kifizetését, és ez így is marad, ha csak nem történik meg az a csoda, hogy korrupték kopernikuszi fordulatot vesznek és garantálják a közbeszerzések átláthatóságának, az igazságszolgáltatás függetlenségének, és úgy általában a jogállami működés alapvető feltételeinek teljesülését. Lássuk be, erre körülbelül ugyanannyi esély van – nem először élek ezzel a hasonlattal, elnézést -, mint arra, hogy Németh Szilárd, a mostanában méltatlanul keveset fennforgó rezsibirkózógasztronómiai parafenomén holnaptól rálép a nyers veganizmus fölöttébb göröngyös útjára. Ha jobban belegondolok, még ennél is kevesebb esély van erre. Vagyis semmi esély nincs rá.

Ettől függetlenül tudomásul vettem, hogy amint a posztból kiderül, a DK előkészítette azokat a törvénymódosításokat, amelyek a képviselőasszony szerint utat nyitnának ennek a pénznek a lehívásához, még ha nem is gondolom azt, hogy a sztárjogászok kreatív jogászkodásban a világra köröket verő kormányát az akadályozta meg ennek a 400 milliárdnak a hazahozatalában, hogy egyszerűen nem volt kompetens ember, aki mint Szájer József annak idején az alaptörvénnyel tette, meg tudta volna szövegezni azokat a törvényeket, amelyekben a Brüsszel által elvárt garanciák benne vannak. Ami persze semmit nem jelent, mert egy törvény pont annyit ér, amennyit betartanak belőle – ahogy az a dohos közhelygyűjteményekben is olvasható. Abban persze egyet lehet érteni Dobrev Klárával, hogy nyilvánvalóan ahhoz, hogy ez a 400 milliárd forintnyi uniós támogatás megérkezzen, ahhoz az kellene, se az Orbán-család, apától vejig, tokától bokáig, se Lölő, se a többi stróman ne tudjon törvényesen és következmények nélkül lopni. Igen, ez az alapvető probléma: hogy a kettő kizárja egymást. Vagy az egyik, vagy a másik. Vagy tovább lop a pereputty és az udvartartás, vagy Magyarország megkapja a pénzt. Az EP-képviselő a nyílt levélben arra kéri a címzettet, hogy a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja vegye napirendre és szavazza meg a törvényjavaslatokat, idézem:

„Arra kérem, hogy pártja támogassa, kormánya pedig hajtsa végre a Demokratikus Koalíció antikorrupciós törvénycsomagját, ezzel pedig tegye lehetővé, hogy ezek a pénzek megérkezzenek Magyarországra, és el is jussanak oda, ahová szánják őket. 60 napja maradt erre, és amíg ez nem történik meg, mi minden nap el fogjuk mondani a magyar embereknek, hogy Önnek a lopás fontosabb Magyarországnál. Ez a mostani olyan helyzet, amikor Ön akkor is lop, ha nem csinál semmit. Arra szólítom fel, hogy ne lopja meg a nemzetét, és ne váljon tolvajjá”.

Egyáltalán nem a romboló, ellenkezőleg az építő jellegű kritika szándékával szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni ehhez a bejegyzéshez, amit az egyik oldalról előremutatónak, a másikról viszont némiképp csalódást keltőnek találok a skizofrén hajlammal és rengeteg frusztrációval megvert, erkölcsileg súlyosan árvízkárosult miniszterelnök kétharmados fennállásának tizenötödik évében. Igen magas ez a labda, és egyáltalán nem értem ezt a megfogalmazást. Ha tizenöt év hibernálás után most szálltunk volna le a falvédőről (képzavar, bocsánat) és azt konstatáljuk, hát hiszen az elmúlt másfél évtizedet átaludtuk, hogy ímhol az első és egyetlen 400 milliárd forintos bűn, amit a fideszesek bálványa az ő népe ellen elkövetett, akkor érteném, hogy miért csak 60 nap múlva válik tolvajjá Orbán Viktor.

De nem erről van szó. Egy ilyen fontos, 400 milliárdos kérdés kapcsán, ami valóban annyira fontos kérdés, hogy simán lehetett volna akár ez a baloldali ellenzék egyetlen, következetesen, összehangoltan képviselt kampánytémája az EP-választáson, amelynek kimenetelétől függetlenül azóta is ezzel az egy témával lehetne ütni a Fideszt és Orbánt (ahelyett hogy például Magyar Péter hatástalan gyepálásába öltek volna egy csomó energiát), zavarbaejtő azt olvasni, hogy az EU legkorruptabb miniszterelnöke majd csak 60 nap múlva, a karácsonyi és szilveszteri kajakóma csúcsán válik tolvajjá. Ez az elmúlt keservesen hosszú másfél évtized tükrében teljesen nonszensz. Ennél csak kicsivel kisebb nonszensz Orbán Viktor parlamentjébe bemenni – abba, ahol Gyurcsány Ferencbe a minap Kövér László belefojtotta a szót -, ott törvényjavaslatokat benyújtani és abban bízni, hogy közel másfél évtized után, amikor minden ellenzéki javaslatot szemrebbenés nélkül söpörtek le az asztalról, ezt az antikorrupciós törvénycsomagot, mintegy beismerő vallomásként kivételesen napirendre tűzik, és lóhalálában, eszük nélkül megszavazzák. Mert már nincs kedvük lopni. Életszerű? Nem.

Nem tudom megmondani, de belegondolni is szédülést okoz, hogy hány ezer milliárd forintnak kelt lába az elmúlt közel tizenöt évben az ország költségvetéséből, az uniós forrásokból, amelyeket nem az ország fejlesztésére, nem a magyarok életszínvonalának növelésére, nem az élhető jövőre fordítottak, ami eltűnt az Orbán dinasztia hatvanpusztai luxusában, ingatlanbirodalmában, magántőkealapokban, túlárazott közbeszerzésekben, alkotmányos költségekben, horkolásgátlókban, jachtokban és rongyokban, nem sorolom, de majd az újévi másnaposság közepette válik tolvajjá, emiatt a 400 milliárd miatt? Nem gondolom, hogy egy Dobrev Klára kaliberű politikus ezt komolyan gondolhatja, ráadásul ezt most történetesen, véletlenül még csak nem is ellopja, hanem konkrétan megfosztja tőle az országot, amelyik eltartja őt és a famíliáját, és amelyért felelősséget kellene vállalnia.

És egyáltalán nem azt akarom ezzel mondani, hogy ennek a romlott, korrupt, pusztító rendszernek a leváltása eddig csak azért fulladt kudarcba, mert nem nevezték nevén a tolvajt, akinek a fennállását itt és most kár is lenne lépésenként visszavezetni a székházügyig. Pedig nagyjából ott kezdődött minden, és onnan fajult odáig, ahol most tart. Az viszont szerintem fontos – akármennyire is a saját túlélésükért küzdenek ezek az ellenzéki pártok, mert Magyar Péter kannibalizálta az ellenzéket, és akármennyire is hozzászoktatta a Fidesz a magyar társadalmat ahhoz, hogy bármekkora képtelenséget, pontatlanságot, butaságot lehet mondani, akármilyen alakba is össze lehet hajtogatni a valóságot -, hogy ne beszéljünk hülyeségeket, és ne tegyünk úgy, mintha háttal ülnénk a moziban az eseményeknek. Főleg hogy itt már nem egyszerű tolvajlásról van szó, nem pusztán arról, hogy csak ezzel a 400 milliárddal (ha 10 millió magyarral számolunk az egyszerűség kedvéért, csecsemőtől aggastyánig mindenkit 40 ezer forinttal) rövidít meg Európa erős embere -, hanem arról, hogy nemcsak erről a pénzről mondott le minden jel szerint, de a nyugati civilizációhoz való tartozásunkat is aláássa az a nem csupán titkos kínai hitelekben mérhető illiberális politika, amit az EU ellenében folytat Moszkvára, Pekingre és a Türk Tanácsra kacsintgatva.

Az a legkevesebb, hogy ne mondjuk már azt, hogy 60 nap múlva válik tolvajjá, hiszen ezen már nagyon rég túl vagyunk. Másfelől meg a feltörekvő, reménybeli kormányváltóknak is lehetne szólni, hogy ne ígérjék, hogy kormányváltás esetén hazahozzák azokat a pénzeket, amelyeket még 60 napig lehet hazahozni. Attól, hogy a rezsim kifordult magából, a többieknek nem muszáj.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!