NEHAZUGGY

Teljesen elszabadult a pokol

Molnár Bálint | Október 30, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,079,897 forint, még hiányzik 920,103 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fogalmam sincs, hogy a mimagyarok újságírók elől bárhol bármikor bátran elfutó miniszterelnöke a Lenin-rendre hajt, vagy sem (ha rajtam múlna, én már rég hozzávágtam volna, nem mintha bármi remény lenne arra, hogy megnyugszik), viszont a grúziai lealjasodásánál – remélem, mindenki látta a ~~Ledér~~ Leader of Europe vörös szőnyeges bevonulása előtt Schmidt Máriát is végigslattyogni ugyanott, ahol a hanyagul zsebre dugott kezű Varga-Nagy-Szijjártó hármas útja is elvezetett világ szégyenére -, szerintem bizonyos szempontból még a nyár eleji békemissziója se volt ennyire arcba mászó szégyen, pedig akkor még a háborús bűnösnél is tiszteletét tette a moszkvai szőnyeg szélén, és azóta se lett béke. Sebaj, Paks II. sincs sehol, pedig már rég üzemelnie kéne. A világhírű magyar vakcinagyárról nem is beszélve, aminek szintén se híre, se hamva, pedig azt is, hogy belengette.

Az, hogy miután még egy ún. szuverenitásvédelmi-államvédelmi vegzálásügyi hivatalt és III/III-as kutatóintézetet is létrehozott, hogy a külső beavatkozásoktól megvédje ~~saját magát és a hatalmát~~ az országot, miután nem tűri el MAJDNEM senkinek, hogy belebeszéljen az életébe, odamegy egy másik országba, ahol az államelnök, az ellenzék, a polgárok egy jelentős része, választási megfigyelők választási visszaélésekről, egyenesen vastag csalásról beszélnek, ő meg nagy pofával behazudja, hogy SENKI NEM MERI MEGKÉRDŐJELEZNI, HOGY EZ A VÁLASZTÁS EGY SZABAD ÉS DEMOKRATIKUS VÁLASZTÁS VOLT, számomra azt jelzi, hogy itt valami nagyon nagy probléma van a felsőbb szinteken. Úgy értem, hogy egészséges ember nem viselkedik így.

Jó, tudom, egészséges ember eleve nem íratja a pereputtya nevére az országot, amelynek a vezetésével, ne adj’ isten fejlesztésével, jobb hellyé tételével megbízta a népe, pláne nem épít kacsalábon forgó luxusbunkerkastélyt az alattvalóktól törvényesen ellopott pénzből, egészséges ember aludni se tudna, ha csak a tizedét követte volna el annak, amit ő az első alaptörvény-férceléstől vagy éppen a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlásától a Rogán-propaganda dübörögtetésén keresztül napjainkig elkövetett, mondjuk addig, ameddig 40-60-70, isten tudja, hány százalékos felárral vásárolt fel az adót fizetők pénzéből a feketeöves adóelkerülő vejétől és körétől egy irodaház-komplexumot, amire békeidőben se lenne magyarázat, nemhogy gazdasági földbe állás idején.

Nem vagyok szakember, nincsenek bizonyítékaim rá, ezért nem állítom, hogy a szóban forgó egyednek konkrétan ilyen vagy olyan pszichés problémái vannak, ez vagy az a tudományos diagnózis arra a kórságra, amiben szenved, de az eléggé világos, hogy a valóság ilyen mértékű tagadása, a saját maga által teremtett, téveszméktől hemzsegő párhuzamos világban való bóklászás, mostanra igazán ijesztővé vált. Mert ebbe a téveszmés, rögeszmés világba már egyre ritkábban szűrődik be a valóság, ha meg igen, akkor olyan súlyos összemosódás keletkezik belőle, amitől úgy viselkedik az ember, ahogyan Grúziában tette. Ahol a természetesen magával rángatott külügyminiszterével ugyanabból a kottából kotkodácsolva ömlengtek arról, hogy a grúz nép a békére szavazott, mert nem akartak Ukrajnát az országukból, aztán bátran elfutott a kényes kérdésekkel provokáló újságírók elől. Orbán Balázs, akit nem láttunk Tbilisziben a vörös szőnyegen, alighanem elégedetten csettintett valahol valamelyik függöny mögött, hát hiszen ő se mondhatta volna szebben, hogy mennyivel jobb dolog a moszkvai agresszornak engedelmeskedő bábkormányra szavazni, mint egy olyanra, amelyik a végén még védekező háborúba vinné az országot az orosz imperializmussal szemben.

Az baszna be Putyin és Lavrov szuverén pincsijeinek, akik a saját szövetségeseiket vádolják ugatással (el tudja valaki képzelni, hogy Vlagyimirovicsról a gazdája külügyminisztere bármikor ilyen stílusú nyilatkozatot tenne?), és minden európai uniós tiltakozás ellenére, mindenféle felhatalmazás nélkül úgy futottak el a Kaukázusba egy minden jel szerint súlyosan elcsalt, de legalábbis kismillió csalásgyanús beavatkozást felvonultató választást legitimálni, hogy a putyinista alászolga, Irakli Kobakhidze grúz miniszterelnök külön kiemelte, hogy Orbán látogatása a magyar soros uniós elnökség keretén belül történik. Ő pedig nem kérte ki magának, hogy ez hazugság, pedig ahogy júniusban se, úgy most se hatalmazta fel senki, hogy az Európai Unió nevében terjessze a Kreml propagandáját. Ez a propaganda magyarul annyit tesz, hogy azért gratulált Orbán és Szijjártó forró szeretettel a Moszkva póráza végén rángatózó grúz elvtársaiknak, mert ők bölcsebbek, mint 1956-ban voltak a magyar szabadságharcosok, akik maroknyian szálltak szembe az orosz tankokkal a Corvin közben, holott tudták, hogy a biztos halálba rohannak. Ez jelenti a békét az orbánisták és putyinisták számára Budapesten, Tbilisziben, Moszkvában, Brüsszelben, Minszkben (ahova Szijjártót várják bokázni a keleti országok eurázsiai biztonságról szóló konferenciájára, és ő lohol is esze nélkül) mindenhol: ha engedelmeskedünk a nálunk hatalmasabbnak, a zsarolónak, akkor béke lesz, akkor talán megússzuk.

Eddig se kecsegtetett semmi jóval az, hogy Moszkva oldalán harcoltak a nyugati szövetségeseik ellen, de mostanra teljesen elszabadult a pokol, egyre mélyebbre zuhanunk a szakadékba, Orbán és kormánya bizony rántja magával az egész országot. Miközben 405 forintba kerül egy euró és már az Index is arról ír, hogy szétverték és a gödör mélyére lökték a forintot; miközben Orbán a nemzetközi szarkavarás hátterében titokban levelet ír a gonosz Ursula von der Leyennek, mert október 31-én megint lejár egy fizetési határidő, és már így is több mint 330 millió eurónál járhat annak az illiberális menekültügyi trollkodásnak az egyenes következményeként kiszabott pénzügyi szankciónak az összege, amelyet Magyarországnak mindenképpen meg kell térítenie a kormánya bűnös hatalomtechnikai dúlása miatt; miközben a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a magyar gazdaság, a GDP nemhogy nem nőtt, egyenesen visszaesett a tavaly ilyenkorihoz képest, és újra recesszióba fulladt az ország, de legalább a kilábalási kilátások sem látszanak a mindent átszövő korrupció hajtűkanyarjától, szerintem Orbán és Szijjártó azt is bemutatta Grúziában, hogy mi várható a 2026-os választáson. Hogy a választás eredményétől teljesen függetlenül békés hatalomátadásban nem érdemes reménykedni, az egészen biztos.

Ez a grúziai ámokfutás messze túlmutat a normálisnak számító diplomáciai csatározáson, a demokráciákban szükségszerű ideológiai egyet nem értés elfogadható határain, ez az Európai Unió biztonságát sokadszorra és minden eddiginél – igen még a nyár eleji világ körüli ún. békemissziónál is – durvábban, alapjaiban támadó merénylet. Ahogy Trump haverjuk gyűlöletben tocsogó New York-i választási nagygyűlését elnéztem, ez az illiberális, szélsőséges populizmus nevű betegség egy olyan lefelé vezető spirál, amiből soha nem lehet visszavenni, csak mindig eggyel tovább tolni, mindig felfelé tekerni, akkor is, ha az embernek nem szorongatják a tökeit Moszkvából, hát még ha igen. Azt nem mondom, hogy ha változatlanul ilyen jól állnak a számok, akkor Orbán hamarosan hivatalosan is kéri a felvételét az Orosz Föderációba, de azt már nem hiszem, hogy ez nem az EU-ból való kilépés előszobája. Akkor is, ha tévedek, mert valójában teljesen beszámítható az európai DNS, és ezt a nemzeti önsorsrontást szellemi épsége csúcsán teszi azért, hogy 2026-ig végtelenítve óbégathassa, hogy mindenki őket támadja, mert hazafiak, patrióták, szélsőjobboldaliak, keresztények és családbarátok, és Magyarország szuverenitása veszélyben van. Teljesen mindegy, az egész sztori abba az irányba mutat, amerre annak idején Faragék is mutattak. Hiába tűnik logikusnak, hiába gondoltam én is sokáig, hogy csak addig hasznos Putyinnak és más, nagyhatalmú despotáknak, ameddig Magyarország az Európai Unió tagja, szerintem már ez se igaz, már nem érdekli. Ha érdekelné, akkor nagy ívben elkerülte volna Grúziát.

Slusszpoén lenne, ha vicces lenne: az, hogy a grúzok talán soha nem voltak ennyire távol az európai uniós csatlakozástól, azt akár tudják, akár nem, ők is a Moszkva oldalán ízléstelenkedő Orbánnak és Szijjártónak köszönhetik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!