NEHAZUGGY

Ez kevés lesz

Lázár Gergő | Október 28, Hétfő | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egyháznak kiemelt figyelemmel és érzékenységgel kell meghallgatnia a papság tagjai vagy más egyházi tisztséget betöltő személyek elkövette szexuális, lelki, anyagi, intézményes, hatalmi és lelkiismereti visszaélések áldozatainak és túlélőinek szavát.

A meghallgatás alapvető a gyógyulás, bűnbánás, igazságosság és megbékélés felé vezető úton. A bizalom globális válságát éli, ami az embereket hitetlenségre, gyanakvásra készteti, ezért az egyháznak el kell ismernie hiányosságait, alázattal bocsánatot kell kérnie, gondoskodnia kell az áldozatokról, meg kell találnia a megelőzés eszközeit, erőfeszítést kell tennie a kölcsönös bizalom újjáépítéséért. Az egyházi környezetben gyermekvédő kultúrát kell teremteni, hogy a közösségek egyre védelmezőbbek legyenek a kiskorúak és más sebezhető emberek számára.

355 egyházi és világi résztvevő hosszasan tanácskozott, hogy aztán a legtöbb asztalon lévő kérdésben egyetértsenek – még abban is, hogy a nők is vállalhassanak komolyabb szerepet az egyházban –, és a fentiekhez hasonló megállapításokat rögzítsenek a katolikus egyház püspöki szinódusának záródokumentumában. Az persze dicséretes, hogy aggódnak, de én úgy gondolom, hogy nem csupán meghallgatni és bűnbánatot gyakorolni kellene, hanem például börtönbe zárni azokat, akik bármiféle bűncselekményt követtek el, pláne kiskorúakkal szemben. Egy büdös szóval nem említik azt, hogy kemény büntetést kellene kiszabni ezen személyekkel szemben, ezzel szemben azt állítják, hogy meg kell hallgatni a feleket és jobban kell figyelni egymásra. Szerintem nem azért veszítenek el évente rengeteg hívőt az egyházak, mert nem kértek bocsánatot a papok – bár azt belátom, hogy ez is egy fontos szimbolikus lépés lenne -, hanem azért, mert az egyház konkrétan megvédi a pedofil, sok esetben emberek haláláért is felelős (öngyilkosság) papokat és lényegében elérik, hogy soha ne kelljen a törvény előtt felelniük azért, amit tettek.

A pedofilok az egyházakon belül – és nyilván nem csupán itt, hiszen ugyanígy például cserkészek, tanárok, vagy éppen masszőrök között is lehetnek ilyenek – szinte érinthetetlenek, mivel az egyik pedofil megvédi a másikat, az érintett gyermekek szülei pedig a legtöbb esetben sajnos soha nem fordulnak a hatóságokhoz, mivel csupán bocsánatkérést szeretnének hallani az egyházi vezetőktől. Kérdés, hogy miért gondolják sokan azt, hogy ez bármiféle megoldást is kínál? A pedofil pap bocsánatot kér – hogy elhallgasson az érintett vagy annak családja -, aztán valaki mással tovább folytatja a fajtalankodást. Pont ezért kellene azonnal megbüntetni minden pedofilt és eltiltani a gyermekek közeléből is, nem csak bizonyos időtartamra, hanem egész életére. Véleményem szerint semmilyen fiatalokkal kapcsolatos tevékenységben nem vehet részt olyan, aki valaha is molesztált akár egyetlen fiatalt is.

Az egyház viszont sokszor be sem ismeri a bűneit – idehaza lényegében azt állítják, hogy csak elvétve vannak, voltak pedofil esetek, ami már csak a statisztikák szerint is kizárható – és elvárja, hogy az emberek rájuk úgy tekintsenek, mint valami megkérdőjelezhetetlen morális iránytűre. Papok beszélnek arról, hogy ők tudják, mi a bűn, ők majd megmondják a házaspároknak, hogy miképpen menthetik meg a házasságukat, és ők azok is, akik megmutatják a helyes életvezetési irányt az emberek többsége számára, elvégre Istentől tanulták. Nos, ezeknek az embereknek soha nem volt saját családjuk, ezért már alapvetően visszás az, hogy másoknak akarják megmondani, hogy mi a helyes és mi nem egy párkapcsolatban. És az is elég szomorú, amikor melegek embereket a soraiban tudó egyház arról beszél, hogy mekkora bűn a homoszexualitás. Bese Gergő is tökéletes példa erre, de vélhetően a jövőben lesznek még erre más példák is, amelyek megmutatják az katolikus egyház álszentségét ebben az ügyben is.

Nem állítom, hogy nem lehet egy jó irány az, amerre Ferenc pápa elindult, de ahhoz, hogy megfelelő változásokat érjenek el, és ezáltal milliókat csábítsanak vissza az egyházhoz, ennél jóval több kell. Mert ameddig az abortuszt és az eutanáziát is gyilkosságnak kiáltják ki, addig igen nehéz bármiről is beszélni. Ameddig a nőknek nem adnak szinte semmiféle lehetőséget arra, hogy a katolikus egyházat képviselhessék, miközben a nők fontosságáról beszélnek, addig megint csak nincs miről beszélni. Mint ahogy akkor sem, amikor melegek tucatjairól derül ki, hogy évtizedekig az egyház tagjai voltak, és saját maguk is arról papoltak, hogy bűn a homoszexualitás. Minden csoportban vannak bűnösök, másként gondolkodók és jó emberek egyaránt, miért pont a katolikus egyház lenne más? El kellene viszont ismerni azt, hogy itt is vannak hibák, és nem egy tökéletes szervezetről beszélünk, amelyik valamiféle erkölcsi magaslaton áll, ennek talán inkább az ellenkezője igaz rájuk.

Miközben mások megsegítéséről, a világbékéről szónokolnak, addig olyan vagyont harácsoltak össze, amely vagyonnal a legtöbb ország sem rendelkezik. Számtalan háborúnak voltak a részesei és learatták a babérokat akkor, amikor úgy érezték, hogy arra szükségük volt. A mai napig szeretnek a hatalom közelében lenni – lásd Orbán Viktort és a magyar egyházak szövetségét – és az sem zavarja őket túlságosan, hogy míg rengetegen nyomorognak, ők milliárdos ajándékokat, ingó és ingatlan vagyonokat, állami ingyen pénzeket kapnak. Hiteltelen az erkölcsről és moralitásról papolni akkor, amikor ennek pont az ellenkezőjét lehet látni nagyon sok helyen. Véleményem szerint az irány még jó is lehet, de ilyen tempóban egy évszázad múlva sem lesznek akkorák a változások a katolikus egyházon belül, amelyek valóban érdeminek tekinthetők. De legalább Ferenc pápa próbálkozik, még ha szerintem ez édeskevés is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!