A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZFGY )újabb tendere után az Átlátszó közadatigénylést adott be, majd perre ment, tavaly nyáron a Transparency International Magyarországgal feljelentést tett. Az Integritás Hatóság szerint a rászorulók 3,7 millió helyett 2,3 millió csomagot kaphattak a túlárazás miatt. Az SZGYF a KSH által mért bruttó fogyasztói árak majdnem ötszöröséért vette például a kristálycukrot.
Magyarország egy olyan hely, ahol a korrupció árát legtöbb esetben a rászorulók és szegények, vagy éppen a betegek fizetik meg. Ott vannak a koronavírus-járvánnyal összefüggő, súlyos korrupció gyanúját felvető egészségügyi beszerzések, ahol tíz-, de inkább százmilliárdos nagyságrendben veszett nyoma a közpénzeknek az emberi élet védelmére hivatkozva, és minden jel szerint ez már egyik hatóságot sem érdekli, Szijjártó azóta sem számolt el a lélegeztetőgép-biznisz nagy részével. Hogy mennyivel lopták meg a magyarokat, talán soha sem fog kiderülni, mint ahogy talán az sem, hogy hány egyébként megmenthető embernek kellett meghalnia a Covid idején azért, mert a kormány nem megfelelő döntéseket hozott, mert akkor is fontosabb volt a lopás, mint az emberi élet. De ugyanez igaz a kórházak spórolására is, az egészségügyi intézményekben sokszor azért nincs szükséges fertőtlenítőszer, vagy éppen vécépapír, mert a kormány nem hajlandó megfelelően finanszírozni az egészségügyet. A saját törvényeik szerint bármikor lenyúlnak milliárdokat, de arra már nincs pénz, hogy ne a betegnek és a hozzátartozóinak kelljen eszközöket bevinnie a kórházba, ha éppen oda ette a fene. És természetesen ugyanez igaz az oktatási intézményekre is, ahol sokszor a tanárok, diákok vagy a szülők festenek és tataroznak, mivel a kormány nem hajlandó forrásokat biztosítani a rendeltetésszerű működésre.
De itt valami egészen más történt, hiszen közel 10 milliárd forint tűnhetett el nyom nélkül, amelynek hatására 1,4 millió csomaggal (akár emberben is számolhatunk) kevesebbet kaptak azok, akik rászorulnak az élelmiszerre. Egyes pályázatokat azért dobtak vissza még évekkel ezelőtt, mert túl olcsón szereztek volna be bizonyos élelmiszereket, márpedig ahhoz, hogy sokat lehessen lopni, nem más kell, mint hogy elképesztően túl tudják árazni az egyes termékeket. Így lett közel 900 forint a 200 forintos cukorból, vagy 820 forint a 280 forintos tejből. Ugyanez történik egyébként építkezéseknél, autópályaépítésnél, vagy épp a mindenféle eszközbeszerzéseknél. A haverokkal lezsírozzák, hogy mire mennyi pénz van, szépen megpályázzák egy ehhez közeli ajánlattal, és megnyerik azt. Ezt követően a túlárazások miatt bejövő extra profitot vélhetően szépen kiosztják egymás között, és gyorsan külföldi számlákra mentik, hogy még ha le is buknak, ne legyen erre semmiféle bizonyíték.
Ezzel viszont nyilvánvalóan a magyar és uniós adófizetőket lopják meg. Mindannyiunk zsebéből milliárdokat emelnek ki, amely pénz akár még az ország helyzetének javítására is felhasználható lett volna. Vagy legalább egy része, hogy Lölőnek is jusson. És akkor azt mondják, hogy a korrupció nem harapódzott el Magyarországon, és nem mi vagyunk az EU csúcstartói ebben is, mint megannyi más, nem túl hízelgő dologban? Nyilván létezik korrupció máshol is – normálisabb demokráciákban ebbe kormányok bele szoktak bukni, amire még Spanyolország jó példa egyébként -, de nagyon nem mindegy, hogy mekkora ennek a mértéke, felelősségre vonnak-e érte bárkit is és kik azok, akiket megrövidítenek ezzel. Nálunk covidos betegeket, éhezőket, szegény embereket, kiszolgáltatottakat, elesetteket loptak meg közvetlenül milliárdokkal, ami véleményem szerint megbocsáthatatlan bűn. Jó esetben börtönben kötne ki mindenki, aki ebben részt vett, de pontosan ismerjük Polt Péter és Pintér Sándor munkásságát is, ezért a kormányzati szereplőknek is haverjaiknak egészen addig nincs mitől tartaniuk, ameddig Orbán uralkodik.
Ha megtörténne egy kormányváltás, valaki elkezdi felgöngyölíteni ezeket az eseteket, akkor és csak akkor kerülhetnek bajba a most boldog, a magyarok pénzéből luxuséletet élő korrupt senkiháziak. Nem véletlenül rettegnek egyre inkább a jobboldalon azok, akik részt vettek és ma is részt vesznek ebben, hiszen mi lesz velük, ha nem a haverok állnak majd az igazságszolgáltatás élén és nem lehet egy telefonhívással elrendezni valamit? Mi lesz, ha a bíróságok előtt valóban felelniük kell majd a tetteikért ezeknek az embereknek? Készen állnak az esetlegesen több éves börtönbüntetésre? Arra, hogy a családjaiktól távol, akár éveken keresztül börtönben kell vezekelniük? Mondjuk én nem fogok sajnálni egyetlen ilyen morális hulladékot sem, és szerintem aki most hasonló tetteken agyal, az jobban tenné, ha kétszer is átgondolná azt, hogy megéri-e kifosztani másokat, pláne a legkiszolgáltatottabbakat akkor, amikor a kormány hatalma ingadozik? Akik már évek óta lopnak, azoknak már mindegy is, hiszen ha valódi felelősségre vonás lesz ebben az országban, ezeknek az embereknek börtönben a helyük. Ha viszont valamiféle politikai alku köttetik ismét, akkor kijelenthetjük: úgy lophatták meg a magyar és uniós adófizetőket, hogy azért soha nem feleltek.
Véleményem szerint a felelősöknek meg kel fizetniük, hiszen anélkül nem kezdhetünk tiszta lappal. Nem érdekel, hogy Magyar Péter is a NER tagja volt nem is olyan régen, de nem képzelhető el rendszerváltás anélkül, hogy minden nagy halat ne zárnának rácsok mögé. Pontosan tudni lehet, hogy kik az érintettek (Hadházy Ákos egész munkássága másról sem szól), és még csak azt sem hiszem, hogy egyébként ne lennének bizonyítékok arra, hogy mit tettek, tehát ezt meg kell lépni. Lehet, hogy sokaknak fájni fog, de fájjon csak, hiszen 14 év alatt a múltunkat, jelenünket és jövőnket is ellopták, amit már soha nem fogunk visszakapni. Ezért meg kell hogy fizessenek, méghozzá börtönévekben mérhető módon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.